Parasztidill, kalákawellness

L A S S Í T Ó S Á V

Vékony fakadású, hetyke kis ember volt a Csipcsi. Takaros kis ház, szőlő, konyhakert. Ennyi volt, amit magáénak mondhatott. Kijárt az erdőre egy-egy hát fáért, mint falujának egykori papja, a csendes beletörődöttség költője, Tompa Mihály tette. Akár a messze földön elhíresült keleméri kupec, a Ragyás, ő sem erőltette meg magát a munkával. Épp csak annyi fát vágott, amennyire szüksége volt. Éltek a gömöri dombok között, csendes egyszerűségben, mint az erdei emberek – olvasom Gömörszőlős egykori polgármestere, É. Kovács László néprajzi füzetkéjében.
Másnap már ő maga folytatja apósa kézzel faragott tárgyai között, egy istállóból átalakított emlékházban. A borotvától a fából ácsolt hurkatöltőig összegyűjtött mindent. Favágók, szénégetők, cserkötők, faművesmesterek és erdészek lakta vidék volt ez, meséli. Tele van történettel. Laci bácsi Gömörszőlős szülötte, a falu lelke és motorja, az egyetlen, aki még ismerhette a vidék valódi arcát. Az ipar tarolt, a parasztidillnek vége szakadt, mondja, s a roham után nem maradt más, csak a sebhelyek, az üres bányák. A kilátástalanság.
Ha a 90-es évek elején a helyi hagyományőrző erők nem kapaszkodnak össze a civilekkel, meglehet, az egykor virágzó paraszti kultúra helyén, az erdei emberek takaros házaiban ma még az a 80 megmaradt lélek se lenne. A fenntartható fejlődés eszméje és egy ökofaluprogram mentette meg Gömörszőlőst az elsorvadástól. A befogott szél. A kollektorokba gyűjtött napfény. Az öszszegyűjtött esővíz. Az elöregedő lakosság helyett művelt gyümölcsösök. Az újragondolt ősi tudás.
A miskolci Ökológiai Intézet kísérleti terepként használt gömörszőlősi biokertjeit vegyszer nélkül, vetésforgóban művelik, a szennyvizet eleveniszappal tisztítják, a vizet szélkerék szivattyúzza, a gyümölcsöt napkollektorral aszalják, árnyékszék helyett komposzttoalett, tarlóégetés helyett kaszálás, és így tovább.
Az intézet az egyik szépen felújított házban rendezte be oktatóközpontját, munka mindig akad, az ajtó és a szerszámoskamra bárki előtt nyitva áll. Terápiának is kiváló néhány nap gömörszőlősi kalákawellness. A megújulás garantált. A hatásfok növelhető, ha az önkéntes legkésőbb a szomszédos keleméri láposnál elássa az egóját. Néhány nap kaszálás, bozótirtás, kerítésépítés, betakarítás végére a gömöri békébe szakadt városi ember elengedi a gondolni akarás görcsét, szeme lesz a részletekre, lassabban lép. Tesz, épít, s rájön, ez éppen elég. A koszt és kvártély eleve busás fizetség, a lényeg mégsem ez.
A gömöri dombok mögött, egy régi csőszház tövében ücsörögve eszembe jut egy csókvaományi nyár, az a végtelen szabadság, nem messze innen, a Bükk lábánál. Hetekig jártuk a határt mezítláb, órákat töltöttünk el a cseresznyefán, ücsörögtünk a szilvásban. Eszünk ágában sem volt hazamenni. A gömöri gyümölcsös mélyén bebújunk egy földelt kunyhóba. Környékez a maradhatnék. Még azzal is megbarátkoznék, ha reggelente a fákról kellene összeszedni a büféreggelit.