Tíz esztendő a CDU élén

Azért jött, hogy maradjon – ezzel a részben elismerő, részben bíráló megállapítással kommentálja az egyik német magazin az április 10-én jubileumi évfordulót ülő Angela Merkel pályafutását a Német Kereszténydemokrata Párt élén. A CDU kongresszusa 2000-ben Essenben emelte az elnöki „trónra” az előzőleg „Kohl kislánya” becsmérlő jelzővel illetett, a keleti országrészből útnak indult fizikust.

Elnökké választásakor a mellette voksoló küldöttek (95,5 százalék) legtöbbje átmeneti megoldásnak tekintette azt követően, hogy a pártadománybotrány során kompromittált hatalmasok – Helmut Kohl és Wolfgang Schäuble – kénytelen voltak visszakozni. A benne „ideiglenes kiutat” látók reménye azonban kútba esett. A köztársaság első kancellárnője – a tizenhat évig elnöklő Konrad Adenauer és a huszonöt esztendőn keresztül meghatározó Helmut Kohl után – máris a harmadik leghosszabb ideig hatalmon lévő CDU-vezetőnek mondhatja magát. A fényes karriert ötéves kormányfői múlttal kiegészítő „acélhölgy” az államelnök mögött az ország legnépszerűbb politikai személyisége.
E siker alapját azzal fektette le, hogy határozottan állította talpra a parlamenti választás során története legsúlyosabb vereségét elszenvedő, majd a „fekete kasszák” miatt erkölcsi mélypontra jutott néppártot. Nem riadt vissza olyan lépéstől sem, amelyre a CDU taktikázó hangadóinak egyike sem mert vállalkozni: a rekordkancellár Kohl tudomására juttatni, hogy az ő ideje lejárt. Merkel – mint a párt főtitkára – a befolyásos Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent, forradalmi szenzációnak számító cikkében, nyilvánosan tudatta hajdani patrónusával, hogy a CDU élén változásra van szükség. A szokatlan lépést még furcsább fordulat követte: a megbukott uralkodó helyét a „királygyilkos” vette át.
Azóta – az időközben „Mutti” becenevet kapott – Merkel keményen tartja kezében a CDU gyeplőjét, olyan ösvényre vezetve a pártot, amelyet a kritikusok szívesen minősítenek neoliberálisnak. Hű maradt ahhoz az irányvonalhoz, amelyet bemutatkozó beszédében felvázolt: „A jövő konzervatívjait arról lehet felismerni, hogy van bátorságuk a változásokhoz.”
Ez az alapgondolat szabja meg a legközelebbi politikai erőpróba aktualitását is. A május 9-i ÉszakRajna–Vesztfáliában sorra kerülő tartományi választás előjelei nem biztatóak az eddigi CDU–FDP-szövetség számára. A liberálisok várható visszaesése új partner keresésére kényszerítheti a kereszténydemokratákat, akik most nem zárkóznának el mereven a Zöldekkel kötendő együttműködéstől sem.