Április 3-án lezajlott nálunk is a harmadik párnacsatanap, mely alkalomból sok-sok ismeretlen ember verte egymást a budapesti Clark Ádám téren a nullakilométer-kőnél, továbbá valószínűleg Debrecenben, Dunaújvárosban, Győrben, Kecskeméten, Miskolcon, Salgótarjánban, a szegedi Dóm téren, Szekszárdon, a székesfehérvári országalmánál, Szolnokon, Szombathelyen és a veszprémi főutcán. Legalábbis ezekben a városokban hirdették meg az akciót. Bár a történeti kutatások szerint a nemzetközi párnacsatanap pontos dátuma nem agnoszkálható (az elsőt például március 22-én tartották), a lényege viszont igen: e nap azoké, akik szerint a közterek nem csupán szemlesütött közlekedésre valók. És korrekt szabályai vannak: puha párna legyen (nem a gombos felével), szemüveg le, párna nélkülit nem bántunk.
Posztmodern akció, nemcsak azért, mert az égvilágon semmi értelme sincs, hanem mert nehezen eldönthető, mihez képest jobb egymást párnával verni, közben pedig emelt fővel kutyapiszokba lépni. Akik ezt az akciót kitalálták, biztosan nem tudták, hogy a magyar városlakók nem szégyenükben vagy a depressziótól gyötörve járnak lehajtott fejjel. Továbbá: az akció cseppet sem nevezhető állatbarátnak, mivel minél több kispárna megy tönkre, annál több libát kell megtépni, ami semmivel sem humánusabb, mint a tömés. Ez utóbbi miatt viszont egy állatvédő szervezet kis híján kinyírta az amúgy is gyengélkedő magyar libatenyésztőket. A szálak tehát messzire vezetnek.
És végül: nem tudjuk meg, mi történik a kiszabadult tollal, amely elárasztja a köztereket. Seprűvel és lapáttal szépen összegyűjtik a szervezők, vagy hagyják, hogy magánszórakozásuk hulladékát közpénzből takarítsák el? Remélem, hogy nem. Nem csak azért a két közfillérért. Hanem mert jobb idejében megtanulni, hogy a ki- és elszabadult tollat lehetetlen visszatuszkolni a cihába.
origo.hu
Megszólalt halálfélelméről és súlyos műtétjéről a TV2 sztárja
