Hat éve jön össze az európai blues krémjének néhány tagja, hogy ha csak évente egyszer is, de megmutassa, mitől döglik a blues. Tom Waits, ha Kelet-Európába született volna – a Braindogs csütörtök este nyolctól az A38 hajón ad koncertet.
Mert van, aki csinálja a slágert, más meg felmegy a padlásra, előveszi az ír–skót, anyai ágon pedig norvég ősök ószeres ládikáját, beletúr, és egyszerűen előhúzza. Tom Waits esetében legalábbis ilyen egyszerűnek tűnik. Hangja egy sokat idézett kritika szerint olyan, mintha bourbonwhiskys tartályban áztatták volna, majd a füstölőben lógatták volna néhány hónapig, és végül a füstölőből kihozván áthajtottak volna rajta autóval. Éppen jó is a rozsdás, néhol penészrágta blueshoz, amely a Waits-univerzum himnusszá lett dalait befogadta. Tom Waits öszszeházasította a folkot és a bluest, hangzást talált egy életérzésnek. Közel negyven éve tartó kultusza lassan kitermelte a követőket, egy egész generációt, amelynek tagjai bevallottan, vagy titokban, mind Waits köpönyegéből bújtak ki.
Itt van mindjárt az urbánus folk hazai zászlósa, a Quimby. Kiss Tibiék korai lemezein több szám is merít a mestertől, a labancblues nagykövete, egyben a kortárs blues egyik legjobbnak tartott énekes-dalszerzője, az osztrák származású Ripoff Raskolnikov szintén nagy tisztelője Tom Waitsnek, a britek fenegyerekéről, Ian Siegalről pedig maga Waits is elismerően nyilatkozott.
Ők adják a magját egy alkalminak indult formációnak, amely közkívánatra minden évben legalább egy koncert erejéig összeáll, és szentel egy estét Waitsnek. A Braindogs még véletlenül sem szedett-vedett tribute-band. Szabadidős örömzene, kacsintás a mesterre. Ripoff Raskolnikov, Ian Siegal, Kiss Tibor és Varga Livius (Quimby) mellett még két magyar tag kapott helyet a csapatban: Nagy Szabolcs zongorista és a dobos-énekes Frenk.
origo.hu
„Magyarországon a kristály öl, nem a fentanil” – szakértő az Origónak a szigorított drogtörvényről
