Vak Pali és digitális konzervvalóság

Vak Pali, vak Pali mindent lát. Nem volt olyan óvodás a nyolcvanas években, aki ne fújta volna a Rákóczi-induló parafrázisát. A mai harmincas generáció a Kádár-korszak végén még akár el is csíphetett egy-egy politikai propagandával könnyedén meghintett blokkot a kertmoziban, aztán az úttörőtábor végéig kántálhatta a filmhíradó főcímzenéjét. A filmhíradó műfaja az 1896-os millenniumi ünnepségektől a nyolcvanas évek végéig túlélt két világháborút, néhány rendszert és ideológiát; a hatalom mindig látott fantáziát abban, hogy a polgárok (elvtársak) szíves okulása végett néhány percben összefoglalja, mi a valóság.
Ki hitte volna akkoriban, hogy a realista szűrőn át nézve cseppet sem objektív híradók egyszer helyet kapnak a történelem fekete dobozában? Azt meg aztán végképp ki gondolta volna, hogy alig több mint húsz évvel az utolsó adás után amolyan nosztalgikus szubkultúra szerveződik köréjük az interneten? Egyáltalán, akadt-e volna, aki a vasfüggönyön innen elhiszi, nem kell sok, és ránk zúdul a világ?
A Filmhíradók Online nem kecsegtet különösebb attrakcióval, épp csak összegezve, rendszerezve, szépen és átláthatóan közzéteszi a Magyar Nemzeti Filmarchívum által felújított és digitalizált Magyar Világhíradók első tizenkét évének (1931–1943) teljes anyagát; több mint ötezer filmhírt. A folyamatosan bővülő kínálatra naponta legalább ezer ember kíváncsi, az oldalt a 2009. november 5-i indulás óta csaknem százezren látogatták. A megtekintett filmek száma négy hónap alatt meghaladta a 750 000-et. És itt – a tartalomtól függetlenül – álljunk is meg.
Az oldal sikere a web3.0, a „social media” korszak, a hagyományos csatornák (nyomtatott sajtó, rádió, televízió) helyett a közösségi oldalakra terelődött kommunikáció erejének kiváló bizonyítéka. Az oldalt működtető Neumann János Digitális Könyvtár ugyanis nem tolt marketinget a tartalom mögé, épp csak ellátta az online archívumot kellékekkel, hogy a közösségi oldalakhoz kapcsolódhasson. Néhány klikk, és már ott is voltak a digitalizált videók blogbe-jegyzésekbe ágyazva, internetes cikkekben és a Facebookon.
Az Év honlapjának járó díjat kultúra kategóriában, vagy a legjelentősebb kereskedelmi audiovizuális archívumokat tömörítő társaság, a FOCAL (Federation of Commercial Audiovisual Libraries International Ltd.) jelölését persze nem a trendeket ügyesen meglovagló marketinggel érdemelte ki. Amivel a Filmhíradó Online nyer, az a jól strukturált, könnyen kereshető tartalom. A főoldalról csak két kattintás (nézői tartalom, divat címszó), és máris visszapereg bő hetven év: Lacrosse-bemutató 1937-ben. A nemzetközi asszonyhét sportnapján két angol hölgycsapat bemutatja nálunk ismeretlen sportújdonságát. A megfelelő címszavakra kattintva felvonul a huszadik századi történelem egyik legkeményebb évtizedének arcképcsarnoka. Bukottak és megbuktatottak, ízlés szerinti sorrendben. És mert ez már tényleg a web3.0, ezrek hallgathatják naponta, ahogy Magyari Imre és cigányzenekara előadja azt a bizonyos Vak Pali kezdetű indulót, valamikor 1931-ben.
(www.filmhiradok.nava.hu)