Szinte nincs olyan magyar család, amelyet ne taposott volna meg a múlt század, amely különös módon reményekkel kezdődött és végződött. Három nemzedék csaknem tíz rendszerváltozást élt át, s az új világ urai majdnem mindig bosszút álltak a korábbi berendezkedés kisebb-nagyobb emberein, illetve a magukat exponálókon. Súlyosbította a helyzetet a két vesztett világháború, a nyomukban járó országcsonkító békeszerződések, az át- és kitelepítések, a holokauszt és a többi vérengzés, a náci és a kommunista rémtettek, az egyházüldözés, a jórészt máig eltakarítatlan gazdasági, politikai és erkölcsi romhalmaz.
Majdnem hasonló a helyzet az európai történeti horizonton. Sok részletről máig csak töredékeket tudunk, sok mindent csupán sejteni lehet. Németh István történész három kötetet állított össze ilyen eseményekből. A témák között szerepel a bokszerlázadás, a Trockij-jelenség, Leni Riefenstahl kanyargós pályája, a gulág és a holokauszt összehasonlítása, a katyni tömeggyilkosság, a Hitler elleni merénylettervek és a Fehér Rózsa ellenálló csoport története.
A magas színvonalú, alapos munkával szemben csak két részkifogásunk lehet. Az egyik a helyenként riasztó magyartalanság, ahogy a szerzők egy része fogalmaz. Néhány fejezetet teljesen átitatnak az anglicizmusok, germanizmusok, emiatt időnként érdekes kérdések tárgyalása is sekélyesnek, hiányosnak tetszik. A másik bizonyos témák lezáratlansága vagy teljes hiánya. A kötetek az 1945-ig terjedő időszakkal foglalkoznak, a korszakhatárt azonban nem kellett volna ennyire mereven értelmezni. Feltűnő ez például a görög polgárháború 1945-ben megszakadó történeténél, holott a véres küzdelem, amelynek csak ideiglenes nyugvópontja volt a varkizai egyezmény, a negyvenes évek végéig, az ötvenes évek elejéig tartott.
Ha már a műben szóba került az 1943-ban német nyomásra létrehozott fasiszta Olasz Szociális Köztársaság, szívesen olvastunk volna Mussolini máig nem tisztázott utolsó napjairól, kivégzéséről, az angol titkosszolgálat feltételezett közreműködéséről.
Hiba, hogy az egyébként nagyon helyesen szerepeltetett Wallenberg-történetből kimaradt a katyni szál: a magyar katonai ellenállásnak a szovjetek által később szintén elhurcolt egyik vezetője, Mikó Zoltán százados a tömegsír 1943-as feltárásakor készült jegyzőkönyvet a svéd diplomatára bízta, aki bankszéfben helyezte biztonságba az iratot. A főváros ostromát követően szovjet kézbe került dokumentumoknak egyes történészek szerint szerepük volt Wallenberg és Mikó eltűnésében, majd halálában.
Természetesen képtelenség lenne elvárni, hogy három kötetben minden kérdésre kitérjenek a szerzők. Vitathatatlan érdeme, újszerűsége a műnek, hogy így is rengeteg, eddig külön-külön szereplő történetet, információt gyűjtöttek csokorba.
(A 20. század titkai. Szerkesztette: Németh István. Líceum Kiadó, Eger, 2009. Ármegjelölés nélkül)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
