A 43 éves David Cameron több mint kétszáz éve a legfiatalabb brit miniszterelnök. Csak kilenc évvel ezelőtt választották be az alsóházba, rövid négy évre rá ő lett a Konzervatív Párt vezetője, és második napja ő vezeti az Egyesült Királyság első koalíciós kormányát 1945 óta. Cameron első látszatra könnyen beleillik az általános, de felületes brit konzervatív miniszterelnökökről alkotott képbe. Vagyonos középosztálybeli családból származik, a világ egyik legelőkelőbb és legdrágább középiskolájából, Etonból Oxfordba került tovább, onnan pedig a Konzervatív Párt „agytrösztjébe”, az úgynevezett Központi Irodába (Central Office), amely a párt legkiválóbb elméinek hagyományos munkaterülete. Öt éven át ott működött John Major kormányzása alatt, majd magas és igényes állást töltött be az ország egyik legnagyobb kereskedelmi tévécsatornájánál. Felesége bárói családból származik, megjelenése, fellépése, elvei sok tekintetben – például a család, a házasság intézményének feltétlen tiszteletében – a patrícius konzervatív politikai osztály tipikus képviselőjévé teszik. Ez a kép azonban félrevezető.
Cameron politikai fellépése kezdetétől azon munkálkodott, hogy megszabadítsa pártját attól a képzettől, hogy a konzervatívok megvetik a társadalmilag vagy vagyon szempontjából alattuk állókat, hogy a toryzmus azonos az önzéssel, az aki kapja, marja elvű pénzhajhászó tülekedéssel. Cameron nem Margaret Thatcher kispolgári, hanem Winston Churchill liberálisan arisztokrata (vagy még inkább arisztokratikusan liberális) konzervativizmusának öröklője. Szociális felfogásában inkább a megértés, mint a megtorlás híve, az NHS-nek (a brit egészségügyi pénztár) szenvedélyes bajnoka. A liberális demokraták számára nem volt nehéz megnyerni támogatását a méltányos adópolitika számára, amely a kiskeresetűek javára akarja alakítani az adórendszert.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
