Hogyan tovább, magyar kézilabda? Nem egyetlen veszprémi gólon múlt

A Győr persze még megvédheti a címét, de a négyes döntő, a Final Four az igazán beszédes szakaszhatár. Innen nézve egyértelműen csalódás a magyar klubcsapatok szereplése a kézilabda Bajnokok Ligája 2025/26-os idényében. A sportág jövője felett mégsem kell vészharangot kongatni, csupán az elmúlt évek hagymázas terveit, céljait kell visszametszeni. Azt is mondhatnánk, vissza a gyökerekhez: a magyar kézilabdában is szinte mindent a válogatottak szereplésének muszáj alárendelni.

A férfiak közül a Veszprém és a Szeged is elvérzett a kézilabda Bajnokok Ligája negyeddöntőjében Fotó: Clemens Bilan Forrás: MTI/EPA

A közeg alakult úgy az évek során, hogy nem karolja fel a magyarokat. Abban a klubban, amely éveken, sőt évtizedeken a magyar válogatott gerincét adta. Tudjuk, más okai is vannak, de a jelenlegi modellről bebizonyosodott, hogy fenntarthatatlan. 

Ha hihetünk a statisztikának, az elmúlt négy évben ötvennégy játékos fordult meg Veszprémben. Ha ebből kivonjuk a magyar fiatalokat, a szám akkor is közelíti az ötvenet. Higgyük el, hogy most már tényleg csak további tízet kell lecserélni, és akkor végre megnyílnak a Final Four kapui?

Ugyan. Egyik napról a másikra nem fog menni, de vissza kell állni arra, hogy a Veszprém – és persze a Szeged – a magyar válogatott gerincét adja. Mert a válogatott sokkal fontosabb bármelyik klubcsapatnál. Mára az a feledés homályába veszett, hogy a Veszprém és a Szeged két éve mit csinált a BL-ben, de a londoni olimpia, a bravúros továbbjutás Izland ellen örökre eleven emlék.

Ugyanezt végigzongorázhatjuk a Szegeddel, ahol szintén születtek nehezen megmagyarázható döntések, de amely annyira sohasem esett át a ló túloldalára, mint a Veszprém. Még mindig van magyar mag, amelynek megerősítésén újra fáradoznak, s egy-egy hűséges légióst, így mindenekelőtt Sostaricot és Mackovseket okkal azonosíthatunk szegediként.

 

Megint a negyeddöntőben bukott el az FTC

Női vonalon a Győr az Audival a háttérben külön kaszt, de az FTC csak messzebb került a BL-győzelemtől, amióta hivatalosan is kimondatott, hogy ez a cél. Ott is vissza kell térni a gyökerekhez: nevelni és egy-egy szép reményű vidéki tehetséget felkarolni. Egyszerre büszkeség és fricska, hogy miközben a Ferencváros egymást követő két idényben is könnyűnek találtatott a BL negyeddöntőjében, a „kis Fradiként” emlegetett Esztergom Elek Gábor vezetésével eljutott a második számú sorozat, az Európa-liga négyes döntőjébe. Ki tudja, ha az FTC-nél a következő évek keretén töprengenek, akkor nem külföldön vagy először talán éppen Esztergomban kellene-e szétnézni?

A jövő az egész magyar sportban képlékeny. Ez alól a kézilabda sem kivétel. A sportágban szerencsére van annyi belső tartalék, hogy azokat mozgósítva, ha szerényebben is, de büszkén tervezhető a jövő.