A liberálisok kezében a brit kormány sorsa

Clegg-mánia. Az utóbbi napokban már Winston Churchillhez és Jézushoz is hasonlították a liberális-demokraták vezetőjét. Nick Clegg friss nimbuszát kétségkívül a múlt csütörtöki tévévita alapozta meg. A The Guardian már olyan posztereket készített a fiatal politikusról, amelyek egy az egyben Barack Obama piros-kék választási plakátjai alapján készültek. A baloldali napilap ráadásul a Facebookra feltett bejegyzéseiben már a brit Obamának nevezi Clegget. (MN)

Pánikot keltett a konzervatívok és a Munkáspárt berkeiben a liberális-demokraták hirtelen jött népszerűsége. A ma esti második Brown–Cameron–Clegg-vitában a miniszterelnök hiába próbál úgy tenni, mintha Clegg alapjában egyetértene vele, Cameron pedig kénytelen belátni, hogy ha miniszterelnök akar lenni, akkor immár nem Brownnal, hanem főleg Cleggel kell vitába szállnia.
Két héttel ezelőtt még mindenki azt hitte, hogy az idei lesz a brit közélet legunalmasabb és legkisebb részvételre számító választása. Az unalmasnak, szinte már lefutottnak ígérkező versenyt azonban izgalmassá tette, hogy a fiatal liberális pártvezér maga mellé állította a fiatalok többségét, szavazásra jogosultakból szavazókat faragott, hiszen „legyőzte” tory és munkáspárti kihívóit. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint nagy többségük akar szavazni, és a 18–24 évesek 39 százaléka, a 25–34 éves csoport 40 százaléka sorakozik fel Nick Clegg mögött. Ennél még izgalmasabbá teszi a választási kampányt, hogy a hét végi felmérések után a brit baloldali The Guardian napilap minapi felméréséből is az derült ki, a liberálisok megelőzik a kormányzó Munkáspártot. Eszerint a toryk támogatottsága 33, a liberális-demokratáké 30, a Munkáspárté 28 százalék.
Cleggnek azonban hamarosan döntenie kell, milyen helyet akar betölteni a brit politikai spektrumban. Át akarja venni a Munkáspárttól a baloldal vezetését, vagy a mérleg nyelve akar maradni a két ellenfél között. Az előbbi a szakszervezetek kitartó támogatása nélkül lehetetlen, az utóbbi állandósítja a liberálisok koszorúslány szerepét. A másik gyengeség: Clegg személy szerint és a Liberális Demokrata Párt egészében az uniós integráció és főleg az euró elfogadása mellett áll, és ezt a párt választási platformja erősen hangsúlyozza.