Szeptemberben tizenkét ország teátruma, többek között a Kolibri részvételével indult a Platform 11+ uniós együttműködés, amely a kiskamaszok világával foglalkozó művek bemutatását támogatja. Miért fontos, hogy új művek szülessenek ebben a témában?
– Sok művész alacsonyabb rendűnek tekinti ezt a műfajt, pedig a kamaszok segítése komoly felelősség és művészi kihívás. Magyarországon még győzködni kell a szerzőket, hogy ilyen darabokat írjanak. Szívesen dolgoznak át már megírt meséket, a saját gyermekkorukba is szívesen utaznak vissza, de a jelenkori fiatalokat nehezen próbálják megismerni, megérteni. A Platform 11+ révén sikerült Tasnádi Istvánt, Horváth Pétert és Németh Ákost megnyernünk, hogy írjanak nekünk darabot. Azért elengedhetetlenek ezek a kamaszdarabok, mert a korosztály egy-egy problémájára – züllés, anorexia, elvált szülők – fókuszálnak, azokat tüzetesen körbejárják és megoldásokat kínálnak. A tinédzser korosztálynak pedig különösen szüksége van arra, hogy egy külső szem által tekinthessenek saját magukra.
– Bagossy László rendezésében a múlt héten mutatták be Háy János Völgyhíd című drámáját, amely egy megtörtént tragédia nyomán egy érthetetlen jelenséggel, a tinédzserek öngyilkosságával foglakozik.
– Háy János a Völgyhíd témáját már régebben megírta kisregény formájában. Művét a felkérésünkre dolgozta át színpadra, amelyből gyönyörű, felkavaró szöveg született. A Völgyhíd ennek az öngyilkosságra is hajlamos kamasz korosztálynak a kétségbeeséséről, a beilleszkedési nehézségeiről szól, nem hideg pedagógiai szemszögből, hanem mély átéléssel. Bagossy László megfordította a darabot, amelyben a felnőttek klisészerűen vannak megrajzolva, a történet pedig a kamaszokra fókuszál. Előadásában a gyerekeket bábok jelenítik meg, a felnőtteket színészek keltik életre, a dialógusokat, eseményeket, amelyek választ adhatnak arra, miért is vetettek véget az életüknek ezek a fiatalok, a földre szállt angyalok kara beszéli el.
– Itthon a gyerekszínháznak, mint a bábművészetnek is, sokáig kellett küzdeni azért, hogy önálló, nélkülözhetetlen színházi műfajként tekintsenek rá. Ön mit ért a gyerekszínház fogalma alatt?
– A gyerekszínház elnevezésében zavar van Magyarországon: nem gyerekek játszanak gyerekeknek, hanem professzionális művészek keltik életre a történeteket. A Kolibriben már nincs olyan darabunk, amelyben gyerekszerepeket kisgyermekek alakítanának, kivéve az ifjúsági előadásoknál. Nekünk ez egyre inkább etikai kérdés: miközben sajnáljuk az afrikai szőnyegszövő gyerekeket, akiket felnőttmunkára kényszerítenek, addig ne sajnáljuk azokat a gyerekeket, akik éjszakába nyúlóan színházban dolgoznak fizetéséért? Mindenesetre a színészeken múlik, hogy az, amiről beszélni akarnak, eljusson a gyerekekhez. Egy gyerekkorban látott színházi élmény az erkölcsi és világnézeti fejlődést nemcsak megalapozza, hanem a később kifejlődő személyiséget is meghatározhatja. A gyerekszínház a neve ellenére a felnőttekhez is szól. A család közös élménye lesz egy ilyen típusú előadás. Ilyenkor a gyermek átmenetileg felértékelődik, a szülő pedig lemond egy időre a hatalmi szerepéről. Ez megerősíti, szeretetteljes élményekkel gazdagítja a családokat.
– A Gyermek- és Ifjúsági Színházak Nemzetközi Szövetségének magyar központját 2000 óta vezeti, önök szervezik kétévente a hétfőn kezdődött Kaposvári gyermekszínházi biennálét. Azóta milyen változások történtek a mustra életében?
– Tíz éve, amikor elindítottuk a fesztivált, sokan szkeptikusan álltak hozzá a tematikához. Kétségbe vonták, hogy két év alatt ez a műfaj ki tud termelni annyi előadást, amivel meg lehet tölteni a fesztiválprogramot. Bebizonyosodott, hogy nem így van. A május 9-ig tartó biennálén bemutatkozik egy nagyon komoly rendezői és szerzői generáció, és szeretnénk a színház-pedagógia fontosságára is felhívni a szakma és az emberek figyelmét. 2004-ben részt vettünk egy csecsemőszínházi programban. A Small Size nevű európai uniós együttműködés révén lehetőségünk van arra, hogy a mostani biennálén bemutassuk, milyen fejlődésen ment keresztül itthon ez a műfaj.

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség