Ahol a felnőtt lemond a hatalomról

A Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház minden gyermekkorosztályt figyelembe véve állítja össze repertoárját. Múlt héten Háy János Völgyhíd című darabját mutatta be, amely két Veszprémben tanuló, az ottani viaduktról leugró kamasz tragédiáját és az odáig vezető utat meséli el. A Kolibri igazgatójával, Novák Jánossal a gyermekszínház műfajáról és a kamaszdarabok fontosságáról beszélgettünk.

Makrai Sonja
2010. 05. 13. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szeptemberben tizenkét ország teátruma, többek között a Kolibri részvételével indult a Platform 11+ uniós együttműködés, amely a kiskamaszok világával foglalkozó művek bemutatását támogatja. Miért fontos, hogy új művek szülessenek ebben a témában?
– Sok művész alacsonyabb rendűnek tekinti ezt a műfajt, pedig a kamaszok segítése komoly felelősség és művészi kihívás. Magyarországon még győzködni kell a szerzőket, hogy ilyen darabokat írjanak. Szívesen dolgoznak át már megírt meséket, a saját gyermekkorukba is szívesen utaznak vissza, de a jelenkori fiatalokat nehezen próbálják megismerni, megérteni. A Platform 11+ révén sikerült Tasnádi Istvánt, Horváth Pétert és Németh Ákost megnyernünk, hogy írjanak nekünk darabot. Azért elengedhetetlenek ezek a kamaszdarabok, mert a korosztály egy-egy problémájára – züllés, anorexia, elvált szülők – fókuszálnak, azokat tüzetesen körbejárják és megoldásokat kínálnak. A tinédzser korosztálynak pedig különösen szüksége van arra, hogy egy külső szem által tekinthessenek saját magukra.
– Bagossy László rendezésében a múlt héten mutatták be Háy János Völgyhíd című drámáját, amely egy megtörtént tragédia nyomán egy érthetetlen jelenséggel, a tinédzserek öngyilkosságával foglakozik.
– Háy János a Völgyhíd témáját már régebben megírta kisregény formájában. Művét a felkérésünkre dolgozta át színpadra, amelyből gyönyörű, felkavaró szöveg született. A Völgyhíd ennek az öngyilkosságra is hajlamos kamasz korosztálynak a kétségbeeséséről, a beilleszkedési nehézségeiről szól, nem hideg pedagógiai szemszögből, hanem mély átéléssel. Bagossy László megfordította a darabot, amelyben a felnőttek klisészerűen vannak megrajzolva, a történet pedig a kamaszokra fókuszál. Előadásában a gyerekeket bábok jelenítik meg, a felnőtteket színészek keltik életre, a dialógusokat, eseményeket, amelyek választ adhatnak arra, miért is vetettek véget az életüknek ezek a fiatalok, a földre szállt angyalok kara beszéli el.
– Itthon a gyerekszínháznak, mint a bábművészetnek is, sokáig kellett küzdeni azért, hogy önálló, nélkülözhetetlen színházi műfajként tekintsenek rá. Ön mit ért a gyerekszínház fogalma alatt?
– A gyerekszínház elnevezésében zavar van Magyarországon: nem gyerekek játszanak gyerekeknek, hanem professzionális művészek keltik életre a történeteket. A Kolibriben már nincs olyan darabunk, amelyben gyerekszerepeket kisgyermekek alakítanának, kivéve az ifjúsági előadásoknál. Nekünk ez egyre inkább etikai kérdés: miközben sajnáljuk az afrikai szőnyegszövő gyerekeket, akiket felnőttmunkára kényszerítenek, addig ne sajnáljuk azokat a gyerekeket, akik éjszakába nyúlóan színházban dolgoznak fizetéséért? Mindenesetre a színészeken múlik, hogy az, amiről beszélni akarnak, eljusson a gyerekekhez. Egy gyerekkorban látott színházi élmény az erkölcsi és világnézeti fejlődést nemcsak megalapozza, hanem a később kifejlődő személyiséget is meghatározhatja. A gyerekszínház a neve ellenére a felnőttekhez is szól. A család közös élménye lesz egy ilyen típusú előadás. Ilyenkor a gyermek átmenetileg felértékelődik, a szülő pedig lemond egy időre a hatalmi szerepéről. Ez megerősíti, szeretetteljes élményekkel gazdagítja a családokat.
– A Gyermek- és Ifjúsági Színházak Nemzetközi Szövetségének magyar központját 2000 óta vezeti, önök szervezik kétévente a hétfőn kezdődött Kaposvári gyermekszínházi biennálét. Azóta milyen változások történtek a mustra életében?
– Tíz éve, amikor elindítottuk a fesztivált, sokan szkeptikusan álltak hozzá a tematikához. Kétségbe vonták, hogy két év alatt ez a műfaj ki tud termelni annyi előadást, amivel meg lehet tölteni a fesztiválprogramot. Bebizonyosodott, hogy nem így van. A május 9-ig tartó biennálén bemutatkozik egy nagyon komoly rendezői és szerzői generáció, és szeretnénk a színház-pedagógia fontosságára is felhívni a szakma és az emberek figyelmét. 2004-ben részt vettünk egy csecsemőszínházi programban. A Small Size nevű európai uniós együttműködés révén lehetőségünk van arra, hogy a mostani biennálén bemutassuk, milyen fejlődésen ment keresztül itthon ez a műfaj.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.