Árnyékból a fényre jutnak a londoniak?

Kezdetnek egy találós kérdés: melyik londoni futballklub hivatalos címe a Fulham Road SW6 1HS? Logikusan adódna az FC Fulham, de nem, mert az FC Chelsea lakozik az angol főváros délnyugati részének ugyanezen kerületében, ám a nevét az előkelőbb szomszéd városrésztől vette 1905-ös alapításakor. Érdekesség, hogy a Premier League-et az idén (is) megnyert kékeket gyakorlatilag azért hozta létre Gus Mears üzletember, mert költöztetési és pénzügyi ajánlatára nemet mondtak a jóval patinásabb FC Fulhamnél. Amely már 1879-ben létrejött néhány buzgó anglikán hívő révén, Fulham St Andrew’s Church Sunday School néven. A „Szent András-templom vasárnapi iskolája” melléknév 1887-ben kopott le London legrégebbi profi futballklubjáról.
Ilyenkor következhetne az eredményekben gazdag múlt méltatása, de erre nincs mód, mert a fehéreket – The Whites – e hosszú idő alatt elkerülték a zajos sikerek. Amatőr éveik 1898-ig tartottak, eközben 1896-ban elfoglalták Temze-parti otthonukat, a Craven Cottage-et. Profiként – a másodosztályba sorolva – első villanásuknak az 1907/08-as FA-kupa elődöntőjébe jutás számított, de ott 6-0-ra kikaptak a Newcastle-tól. Alászálltak a harmadik ligába, majd visszakapaszkodtak, miközben 1936-ban újra négy közé kerültek az FA-kupában. 1949-ben megnyerték a másodosztályt és először szerepeltek az élvonalban. Itt nem tudtak megkapaszkodni, három év múltán kiestek, ám az 1958-as, harmadik vesztes FA-kupa-elődöntő megadta a jelet az 1959-es újabb feljutásra. 1960-ban a tizedik helyen végzett a Fulham, és 1968-ig tartotta magát a legjobbak között. Eme időszak kiemelkedő egyéniségének számított a válogatott Johnny Haynes, aki 1950-től 1970-ig 658 mérkőzésen szolgálta a klubot. Legalább ennyire ismert az 1966-os világbajnok angol nemzeti csapat jobbhátvédje, George Cohen, valamint Bobby Robson, aki szenzációs edzői pályafutását is a fulhami kispadon kezdte.
A gárda (megint a másodosztályból) 1975-ben addigi legjobb eredményeként bejutott az FA-kupa fináléjába, ahol 2-0-ra kikapott a West Hamtől, többek között az 1966-os vb-aranyérmes válogatott csapatkapitányával, Bobby Moore-ral a soraiban. Folytatódott az ingázás a második és a harmadik vonal között, egészen az 1994-es mélypontig, a negyedik ligáig. Az új időszámítás Mohammed al-Fajed érkezésével kezdődött. Az egyiptomi milliárdosról köztudott, hogy negyedszázadig volt a Harrods áruház tulajdonosa (éppen pár napja adta el másfél milliárd fontért), Dodi fia pedig Diana walesi hercegnővel együtt szenvedett halálos balesetet 1997-ben. Al-Fajed öt éven belül Premier League-szereplést tűzött ki célul, ennek elérésére olyan edzőket szerződtetett, mint Kevin Keegan vagy Jean Tigana, s olyan játékosokat, mint Chris Coleman vagy Louis Saha. A terv bevált, a fehérek 2001-ben újra az élvonalban találták magukat. Ahol azóta megragadtak, és tavaly eddigi legjobb szereplésüket produkálták hetedik helyükkel, immár Gera Zoltánnal a soraikban. Idén tizenkettediknek futottak be, miközben az Európa-liga döntőjébe masíroztak. Ahhoz képest, hogy a nemzetközi porondon előzőleg csak egyszer jártak (a 2002-es Intertotó Kupából továbbléptek az UEFA-kupába, ahonnan a harmadik körben estek ki), ez történelmi tett. Nem véletlenül lett Roy Hodgson, a Fulham mestere az év labdarúgóedzője Angliában. Ma este ő és csapata még jobban megszolgálhatja a bizalmat.

Százmillió eurós keret. Az FC Fulham jelenlegi játékoskerete a mértékadó transfermarkt internetes szakportál szerint 95 millió eurót kóstál. Ebből Gera Zoltán és az ausztrál kapus, Mark Schwartzer négy-, a csapatkapitány Danny Murphy és a gólvágó Bobby Zamora öt-, az ír Damien Duff hat-, az amerikai Clint Dempsey hétmilliót ér. A legértékesebb a norvég védő, Brede Hangeland tízmillióval. Csak összehasonlításképpen: a döntőbeli rivális Atlético Madrid teljes játékosállománya 172,4 millió euró, Sergio Agüero, az argentin támadó egymaga 36 millió.