Az utóbbi évek hazai felmérései alapján a felnőtt lakosság elhízása kezd népegészségügyi kérdéssé válni, mivel az idevágó adatok azt mutatják, hogy a férfiak és nők negyven százaléka tekinthető túlsúlyosnak, húsz százaléka pedig kifejezetten elhízottnak. Az utóbbi állapot persze nem egyik napról a másikra alakul ki, s nem vezethető vissza egyetlen okra. Aranyos, pufók kisgyerek, kövérkés, nehézkesen mozgó kamasz? Mikor van okunk feltételezni, hogy „mázsányi” felnőtt lesz belőlük? Gondolunk-e arra időben, hogy ha ebbe beletörődnek, életvitelük az átlagosnál nehezebbé válik? Vagy éppen arra, hogy fizikai állapotuk egészségileg is sebezhetővé teszi őket?
Mindezt Szamosi Tamás gyermekorvostól kérdem a SOTE II. számú Gyermekklinikáján. Nem könnyű csendes napot kifogni a rendelésén, hisz iskola- és családorvosok, védőnők, sőt olykor sportorvosok is irányítanak ide preventív céllal gyerekeket és kamaszokat. Ő maga belgyógyász lipidológus, azaz a zsíranyagcsere-betegségek ismert specialistája immár huszonöt éve. Mindenekelőtt leszögezi, hogy a gyermekkori elhízás nem azonos azzal, ami felnőttkorban bekövetkezik. A lényeges különbség az, hogy a gyermek növekedési állapotban van, s számos olyan esetet ismer, amikor a duci kisgyermekből nyúlánk felnőtt lett – magyarázza.
– Eszerint „ránézésre” nem lehet megállapítani, hogy kinél van szó kóros elváltozásról?
– Persze hogy nem. Mindenképpen el kell végeznünk azokat a vizsgálatokat, amelyekkel megpróbáljuk kideríteni, csökkent-e a gyermek cukortűrő képessége, esetleg zsíranyagcsere-zavar vagy magas vérnyomás áll fenn. Ha ezekre utaló adatokat kapunk, érdemes elkezdeni a kezelésüket. Fontos hangsúlyozni, hogy a gyerekeknek nincs szükségük gyógyszerre, hanem az addigi életmód megváltoztatásáról van szó. Ez az időszak egy-két éves programot jelent, amelyet a szülők és a lipidszakrendelések orvosai visznek végig. Sokat segíthet, ha e folyamatba bekapcsolódik az iskolai védőnő és a testnevelő tanár.
– Mi a lényege ennek a csoportmunkának?
– A hizlaló anyagoktól, túlzott sózástól, az adalékanyagokat tartalmazó italoktól mentes rendszeres étkezés. Olyan napi rendszerességgel végzett, változatos típusú mozgásra van szükség, amely megfelel a gyermek alkatának, korának, és többféle izmot mozgat meg. A biciklizéstől az úszásig, a labdajátékokig, a kirándulásig minden, ami nem egyoldalú terhelés. Az elhízott gyermeknél nem szabad például a monoton futást erőltetni, mert ennek az ízületei látják kárát. A tapasztalataink és adataink azt mutatják, hogy ha ezt az utat sikerül végigjárni, a kórosan elhízott gyerekből 25-30 éves korára normális alkatú felnőtt lesz. Hogy ez az állapot marad-e később, nem tudjuk, hiszen vannak olyan esetek, amikor a gyerekkori elhízásban a genetikai adottságok is közrejátszanak. Ha az utóbbi tényezőt tekintetbe vesszük, a korai életmódváltással is nyertünk jó néhány kellemesebb évet.
– A szülők milyen okokra vezetik viszsza a gyermek elhízását?
– Olykor megemlítik, hogy ez úgymond családi örökség, a felmenők is nagy termetűek és nagyevők voltak. Nos, ezt sem kell fátumként elfogadni, erre szintén vannak jó példáink.
Szamosi doktor felhívja a figyelmet az elhízással összefüggő, úgynevezett metabolikus szindrómára, amikor az előbbi állapotot magas vérnyomás, magas vérzsírszint és emelkedett vércukorszint kíséri. – Sajnos, ezek már gyermekkorban is jelentkeznek, s ha a szülő át is alakítja az otthoni táplálkozási szokásokat, az iskolai menü összeállításába már nincs beleszólása. Ezért szoktam azt tanácsolni a hozzánk forduló szülőknek, hogy ha megoldható, ne ebédeljen az iskolában a gyerek. Nemcsak a felnőtt lakosság fogyaszt négyszer annyi sót és cukrot, mint a normális szükséglet, de a gyerekek közétkeztetésében is ez a helyzet. Nagy gondnak látom azt is, hogy nem valósult meg országszerte a mindennapos testnevelés programja. Vagy azért, mert nem adottak a körülmények, vagy kényelemből. Bár a sportolási lehetőségek piaca igen tág, de drága is, amire már az átlagos családokban nem jut pénz. A családok életének zaklatottabbá válása látszik abban, hogy az otthoni étkezéseknél is hiányzik az odafigyelés, a rendszeresség, ami az egészséges fejlődéshez kellene – utal Szamosi doktor a modern életformának nevezett összevisszaságra.
Sokan tízórait sem kapnak
„Koplalni” persze több okból lehet. Divatból, de nemtörődömségből is, amikor már az is „teher” egy anyának, hogy forró teával, pirítóssal indítsa el gyermekét az iskolába. Így kezdődik a beszélgetés Marcsukné Lukács Valériával, a Nyitott Világ Általános Iskola igazgatónőjével.
– Még hogy elhízott gyerekek? Nálunk épp a fordítottjával lehet találkozni. A szülők nagy része még a kedvezményes, napi 250 forintos ebédet sem tudja – akarja (?) – befizetni. Győzködni kell őket, hogy legalább tízórait csomagoljanak a gyerekeiknek – utal napjaink társadalmi hátterére vagy a mostani negyven év körüli generáció gondoskodóösztönének hiányosságaira. Érzékeny ember lévén rögtön mentségeket is keres számukra: sok az elvált, az évek óta munkanélküli közöttük. Felidézi viszont, hogy a szülei, nagyszülei korában, amikor igen szűkös idők jártak, az étkezésnél a gyerek szükséglete volt az első, s levesre, egytálételre, uzsonnacsomagra mindig volt gondjuk.
Az iskola gyönyörű természeti környezetben található. Azért hozták létre, hogy a magatartási és tanulási zavarral küzdő gyerekek ne kerüljenek perifériára. Ötven diákjuk van, tizenöt tanárral. Ami témánk szempontjából csöppet sem mellékes: ügyes gazdasági vezetővel és a magánszorgalomból remek süteményeket készítő konyhavezetővel, Marika nénivel.
– Családias nálunk a légkör, amire igen nagy szükségük van a meglehetősen hányatott sorsú tanítványainknak. Nemegyszer figyeltünk fel arra, hogy dél körül az átlagosnál is nehezebben bírunk egy-egy gyerekkel. Vagy túl élénk, vagy nagyon sápadt, és a legelemibb dolgokra sem tud koncentrálni. Több esetben kiderült, hogy reggel óta nem ettek semmit, nincs tízóraijuk, ebédre pedig nem fizették be őket. Az utóbbi időben egyre nőtt ezeknek az eseteknek a száma. Nálunk kivételesen jó minőségű és változatos az étel, amit egy közeli gyermekintézményben főznek. Mivel bőséges adagokat adnak, s vannak tapasztalataink, mennyi marad meg, a maradékkal úgy gazdálkodunk, hogy abból jusson az ellátatlan diákjainknak is. A megmaradt kenyér és zsömle mellé, a szűkös alapítványi keretünkből vagy a tanárok hozzájárulásából, mindig jut vajra, almára, teára. Ha kirándulni megyünk, szintén így teremtjük meg az útravalót azoknak, akik otthonról nem tudnak hozni.
– Komolyan mondja, hogy vannak, akik napról napra így engedik el a gyerekeiket?
– A legkomolyabban. Olyannyira, hogy többször kellett ezért szülői értekezletet összehívni. Külön „pedagógiai program”, hogy meggyőzzük őket, kötelességük a gyermekük rendszeres étkeztetése. Ha nem boldogulunk, kénytelenek vagyunk a gyermekjóléti szolgálat segítségét kérni.
A „nyitott világban” tehát nem szaladgálnak kis gömböcök, csak hiányosan táplálkozó, ilyen szempontból is elhanyagolt gyerekek. A tanároknak, a gazdasági vezetőnek meg Marika néninek igazán nem kötelessége az „etetés”, de mivel érző emberek, utóbb három napig főztek otthon, hogy a gyerekek megismerjék a különböző ízeket. Nagy asztalt terítettek a teraszon, tálaltak, sorakoztak a finomságok. Ha valaki benézett a kerítésen, azt gondolhatta, jó dolgukban nem tudják, mit csináljanak.
Harc a vasárnapi ebédért
Mint utaltunk rá, a rendszertelen étkezés az összevisszaság egyik tünete, amely fakadhat ínségből, de kényelmességből, szülői felelőtlenségből is. – Nem lehet mindent a fogyasztói társadalomra fogni – mondja régi ismerősöm, a három fiúgyermeket nevelő, kertvárosban élő édesanya. Fiai nyúlánk termetűek, sportolnak, s amennyire az anyai szigortól telik, rendszeresen esznek. Judit nyitott szellemiségű, értelmiségi nő. Nem tartja magát konyhatündérnek, neki is időbe telik a bevásárlás, a főzés, a mosogatás, de mindezt a gyermekei egészségéért teszi. A gyermek- és fiatalkori elhízást ő is jelentős problémának tartja, s egyik okaként maga is a szülői magatartást említi.
– Tíz éve kezdődött a „harcom” a vasárnapi családi ebéd megtartásáért. Ekkor kezdték a környékbeli haverok hívogatni a gyerekeimet a „Mekibe”. Náluk kialakult az a szokás, hogy a hét végén sem főznek, kapnak a szülőktől pénzt, hogy egyenek valamit a városban. Az apukák-anyukák eközben egy pizzát rendelnek, pihennek, ez a mentalitás. Ami a legfurcsább, nem is értették, mi a bajom ezzel – meséli Judit.
Elzsírosodó máj,
ortopédiai elváltozások
Mennyiben slágertéma és mennyiben kell komolyan vennünk az elhízás veszélyeire felhívó szakmai jelzéseket? – kérdem Dánielné Rózsa Ágnes dietetikust, aki a megelőzést, a tanácsadást éppoly fontosnak tartja, mint lapszerkesztőként a tájékoztatást az egészséges életvitellel kapcsolatban.
– Az Egészségügyi Világszervezet az elhízást betegségnek minősítette. Egy idevágó hazai felmérés szerint – amely az általános iskolás gyerekek egészségi és fizikai állapotát mérte fel– minden negyedik gyermek túlsúlyos vagy elhízott. Nem pusztán a fizikai állapotról van szó, hanem a pszichés sérüléseikről is. Kezdetben csak csúfolják és kiközösítik őket, majd jelentkeznek ennek az állapotnak az egészségi következményei. Többek között a máj elzsírosodása vagy a megterhelés miatt az ortopédiai elváltozások.
– Szinte már banalitás, hogy bizonyos gyorséttermek és a kifejezetten serdülőknek szánt étel-, ital-, csemegekínálatot „hibáztatjuk” mindezért. Nem túlzás ez?
– Kétszáz éve ismerjük például az ipari méretekben előállított cukrot. Hihetetlen mennyiségű mesterségesen dúsított, édesített élelmiszertermék, „ropogtatnivaló” lep el minket. Az emberi szervezet nem volt mindehhez hozzászokva, és legalább hat generáció kell ahhoz, hogy a példaként említett cukrot „megtanulja” feldolgozni. Érdemes ezen elgondolkodni. Amit viszont a hétköznapokban látunk: a mozikban szinte „kötelező” a túlzott mennyiségű pattogatott kukorica, hozzá a kóla, nem is szólva a chipsek és édességek tömegéről. Mindehhez társul, hogy egyre több kamasz kér felmentést az iskolai testnevelés alól. Az is érzékelhető, hogy mind kevesebb szülőnek van ideje, kedve, energiája ahhoz, hogy sétáljon vagy akár kisebb kirándulásokat tegyen a gyerekeivel.
– Ha – mint említette – minden negyedik iskolás gyermek túlsúlyosnak tekinthető, nyilván gyakran fordulnak önökhöz segítségért, életvezetési tanácsért.
– Téved. Csak amikor már „látványos” a gyarapodás, kezdik érezni, hogy baj van.
– És mi a helyzet az iskolai étrendek összeállításánál vagy azoknál a cégeknél, amelyek a gyermekétkeztetésre specializálódtak?
– Nem túl sűrűn fordulnak hozzánk. Kövér vagy vékony a gyerek, ugyanazt az ételt adják neki.
Salátát is árulnak a büfében
Budapest több általános iskolájában érdeklődtem, fontosnak tartják-e ezt a kérdést. Benyomásaim vegyesek. A hetedik kerületi iskolából „adatvédelemre” (?) hivatkozva elhajtott a védőnő. A kőbányai patinás Kada Mihály Általános Iskolában az alsósoknál mindennapos a testnevelési foglalkozás. A helyszűkét leleményességgel pótolták, az úszásoktatásnak hagyományai vannak. Táncoktatással, kirándulással mozgatják meg a nagyobbakat. A gyerekek nagy része rendszeresen étkezik. Az iskolai büfében házi készítésű szendvicset, gyümölcsöt, ásványvizet, salátát tartanak. A takarékosabb időket jelzi, hogy ami az előfizetéses reggeliből megmarad, kiteszik tálcára tízóraiként. Van étvágy rá…
A főváros második kerületében lévő, szecessziós stílusú Áldás utcai iskola hétszáznegyven diákjának pedig hihetetlenül jó dolga van. – Rossz helyen jár, egyetlen kövér gyerekünk sincs – mondja nagyot nevetve Horváth Attiláné igazgató. Ám elkezdi sorolni a legváltozatosabb sportolási lehetőségeket és kirándulásokat, amitől jobb a kedvük és a közérzetük, s ami hozzátartozik szellemiségükhöz.
migráns
A migrációt erőltetné Európára a brit baloldali lap
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!