Az aranyos duciktól a koplalókig

Az amerikai televíziós csatorna műsora a végletekről szól. Testeket láttat. Százhúsz, száznyolcvan kilósakat, akik környezetük segítségére szorulnak a mozgásban, különleges méretű ágyra van szükségük, meg ijesztő, csont és bőr tinédzsereket, akik alig esznek, vagy már képtelenek táplálékot venni magukhoz. Mindkét állapot ijesztő. Eszerint a világ gazdaságilag viszonylag szerencsésebb részein vagy jóléti társadalmaiban egyszerre zabálunk és koplalunk? De mi van, ha az utóbbi feltevés nem is igaz, mint ahogyan a kóros étvágytalanságnak sincs konkrétan megnevezhető oka?