Barlangi ember

Egy eddig ismeretlen emberelődfaj maradványaira bukkantak Dél-Afrikában Lee Berger és munkatársai, a johannesburgi Witwatersrand Egyetem antropológusai. A leletek két egyedtől származnak: egy középkorú nőstény csontvázát és egy fiatal hím koponyáját találták meg. Mivel a maradványok üledékkel borított mélyedésben feküdtek, a kutatók azt valószínűsítik, hogy annak idején beeshettek a 30–40 méter mély víz vájta üregbe, egy áradás pedig szinte azonnal betemette őket sárral, így jó állapotban konzerválódtak.

9
éves volt az ásatást vezető Lee Berger fia, Matthew, amikor két éve a számos emberelődlelet okán az emberiség bölcsőjének is nevezett térségben kirándultak. A terület szerepel az UNESCO világörökségi listáján is. Ősembermaradványok után kutattak, az ígéretes barlangokat a Google Earth program műholdfelvételei alapján választották ki.

15
kilométer távolságra található az új maradványok lelőhelye, a Malapa-barlang Dél-Afrika három másik antropológiai szempontból hatalmas jelentőségű régészeti ásatásától, Johannesburgtól északra. Berger elmondása szerint első látogatásukkor Matthew alig negyedórát keresgélt, amikor talált egy kőtömböt a földön, amelyet valószínűleg bányászok dobtak el. A kőtömbbe egy emberelőd kulcscsontja és állkapocscsontja volt bezárva.

11–12
éves fiútól és egy, a harmincas éveiben járó nőtől származó maradványokra bukkantak az antropológusok Matthew felfedezése után a helyszínen, írja a Los Angeles Times. A kutatók értékelése szerint a leletek egy eddig ismeretlen, a modern ember ősének tekinthető fajtól származnak, amelyet Australopithecus sedibának neveztek el. A sediba a Dél-Afrikában és Lesothóban beszélt sotho nyelven forrást, kutat jelent.

100-nál
is több Australopithecus-csontmaradványt találtak az ásatás során. Emellett sok állati csontra is bukkantak. A kardfogú tigrisek, mongúzok és antilopok valószínűleg az emberelődökhöz hasonlóan halhattak meg, miután belecsúsztak a meredek falú szakadékba.

420–450
köbcentiméteresre becsülik az Australopithecus sediba agytérfogatát. A megtalált fiatalkorúhím-koponya a kutatók szerint már 95 százalékban elérte a felnőttkori méretét. A sedibának tehát meglehetősen kicsi agya volt a ma élő modern ember 1200–1600 köbcentiméteres térfogatú agyához képest, olvasható a Scientific Americanben.

1,95 millió
évesnek határozták meg a felfedezett csontmaradványok korát. Van néhány zavaró körülmény azonban, amely számos antropológust szkeptikussá tesz a lelet jelentőségét illetően. A legnagyobb furcsaság, hogy a sediba egyszerre rendelkezik primitív és újszerű jellegzetességekkel. Miközben orangutánszerűen hosszú karja, kis agya és alacsony termete volt, emberszerűen hosszú lábbal, erőteljes medencével, lapos arccal, előreugró orral és kicsi fogakkal bírt. E bélyegek arra utalhatnak, hogy az Australopithecus sediba nem őse a ma élő embernek, hanem az emberfélék törzsfájának egy másik, mára kihalt ágán foglalt helyet.