Oroszország gondjaira bízta Obama Ukrajnát, fogalmazott még a választások után a Newsweek. Az azóta történtek minden kétséget kizáróan megerősítik ezt a helyzetértékelést. A májusi ünnepek lezárultával Kijev most kezdi megemészteni a Harkivban kötött egyezséget. A kormány elégedett, hiszen nagyon gyorsan forrásokra volt szüksége a csőd szélén billegő, költségvetés hiányában még az IMF hitelének következő részletére is hiába váró ország működtetéséhez, míg az ellenzék szokás szerint azonnal támadásba lendült, bár a tiltakozások nem mutatnak átütő erőt. A nyugati sajtó közben nem tudja eldönteni, hogy Kijevre, Moszkvára vagy saját kormányaira haragudjon inkább, miközben Kijev csendben, de biztosan sodródik, most éppen keletre.
A nyugati politikusok hallgatnak, s elfogadni látszanak a harkivi megállapodásokat. A Kijevbe akkreditált külföldi diplomaták úgy vélik, az egyezség egyenes következménye a „narancsos” rendszer pénzügyi ellehetetlenülésének, s felhívják a figyelmet arra, hogy a következő öt évben a Nyugat nem lesz képes komoly pénzügyi mankót biztosítani Kijev számára. Így majdhogynem örülnek, hogy Oroszország, bár saját befolyásának erősítését tartja szem előtt, de legalább magára vállalja az ukrán gazdaság megmentését.
Az amerikai és uniós külügyi apparátusban a többség jelenleg nagyobb veszélynek tartja az euroatlanti térség biztonságára nézve, ha a gazdasági válság, tovább mélyítve a politikai bizonytalanságot, az ország széteséséhez vezet. Ukrajna további destabilizálódása elkerülhetetlenül vezetne az európai energetikai rendszer összeomlásához. Ez a verzió jóval inkább sértené a nyugati érdekeket, mint az orosz flotta szevasztopoli állomásozása. Ehhez járul, hogy Obama megválasztásával és a globális pénzügyi válsággal új prioritások költöztek be Washingtonba. Moszkva kulcsfontosságú szereplővé lépett elő, amelyet már nem megfékezni kell, hanem el kell nyerni a támogatását globális kérdésekben. Európa is egyre inkább úgy érzi, itt az ideje, hogy olyan új konszenzust keressenek Oroszországgal, amely nem a régi ellenségeskedő vonalat követi, hanem az együttműködés közös céljain alapul.
Mindezek fényében az európai politikusok többsége némi értetlenséggel és meglehetős közömbösséggel szemléli az egyre inkább marginalizálódó ukrán ellenzék tiltakozó akcióit. Európa nyugati részén, de a meghatározó amerikai körökben sem talál manapság túlzott megértésre az utcai politizálás. Az egykori „narancsosok” most aligha kapnak ehhez az öncélú törekvéshez az öt évvel ezelőttihez hasonló anyagi segítséget. De az ukrán lakosság túlnyomó többsége is úgy véli, hogy Timosenko és Juscsenko akciói alapvetően a politikai és gazdasági téren egyaránt nyilvánvaló vereség leplezését, elfeledtetését szolgálják.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
