Erőre kaptak a kijevi Lenin-fiúk

Véget vetve az előző államfő, Viktor Juscsenko által erőltetett szélsőséges nacionalizmusnak, az új ukrán hatalom a sokszínűség iránti tolerancia jegyében szabad teret adott a „szovjetizálásnak” – írja a kijevi Novaja című napilap. Maguk a „régiósok” ugyan ebben nem igazán érintettek, elvégzik azonban helyettük mindezt a kommunisták, akik a nagy honvédő háborúban aratott győzelem 65. évfordulóját az egykori Szovjetunió vörös zászlóinak a kitűzésével, Zaporizzsjében pedig a Sztálin-szobor avatásával akarják megünnepelni.

Ellencsapás. Törvénytelennek nyilvánította a héten egy donyecki fellebbviteli bíróság a még Viktor Juscsenko által kiadott elnöki rendeletet, amellyel az Ukrajna Hőse kitüntetést adományozta Roman Suhevicsnek a II. világháború idején a nácikkal is együttműködő Ukrán Felszabadító Hadsereg (UPA) főparancsnokának. A donyecki bíróság néhány hete ugyancsak törvénytelennek nyilvánította a másik ellentmondásos megítélésű korabeli nacionalista vezető, Sztepan Bandera kitüntetését is. (MN)

Végleg elvette a kommunisták eszét a hatalom íze. Szinte egybehangzóan így kommentálja a belpolitikai fejleményeket az ukrán sajtó, utalva arra, hogy Európában Ukrajna az egyetlen olyan ország, amelyben a kommunisták is tagjai a kormánynak. A Régiók Pártja eleve csak amolyan csendestársi szerepet szánt nekik, Petro Szimonenko pártelnök és legényei azonban láthatóan ennyivel is beérik. Az új hatalom ugyanis, amely a régiók kulturális autonómiájának kiszélesítését, a hatalom decentralizálását és a régiók igényeinek és elvárásainak kölcsönös tiszteletben tartását tűzte zászlajára, kellőképpen kárpótolja őket azzal, hogy szabad kezet ad számukra eszméik és bálványaik propagálásában. S a Lenin-unokák, megragadva az alkalmat, élnek is a lehetőséggel. Lenin születésének 140. évfordulója alkalmából például a kelet-ukrajnai megyeszékhely, Luhanszk utcáit a proletariátus vezérét ábrázoló óriásplakátokkal díszítették fel, Kijevben és Szimferopolban pedig emlékkiállítást rendeztek a tiszteletére. Dnyiprodzerzsinszk városi tanácsa pedig úgy döntött, hogy művelődi központjukat neves földijükről, Leonyid Brezsnyevről, az egykori Szovjetunió kommunista pártjának főtitkáráról nevezik el.
A legnagyobb felháborodást azonban a Sztálin-szobor felállításának terve váltotta ki. Jellemző a „régiósok” hozzáállására, hogy Volodimir Szeminozsenko, a humánpolitikai kérdésekben illetékes miniszterelnök-helyettes a hírre reagálva kifejtette, a hatalomnak nem áll szándékában elfojtani a helyi közösségek kezdeményezéseit, még akkor sem, ha azokkal nem ért egyet. A párt parlamenti frakciójának vezetője, Olekszandr Jefremov pedig elmondta, ő ugyan nem híve a „tudományok korifeusának”, de a helyi közösség dolgaiba nem akar beleszólni. A Mi Ukrajnánk–Népi Önvédelem-frakció két hölgy tagja, Irina Herascsenko és Olha Heraszimjuk szerint viszont a toleranciának is vannak határai. Az államfőhöz címzett levelükben arra szólítják fel Viktor Janukovicsot, hogy állítsa le a „vörös revansista törekvéseket”, s mondja meg nyíltan, hogy tetszik-e neki, amit a Lenin-fiúk művelnek, illetve ha mégsem, csapjon szét köztük és ne engedje, hogy a világ előtt lejárassák az országot. Szerintük szobrot állítani a sok-sok millió ember haláláért és megkínzásáért felelős diktátornak durva provokáció és nagyfokú cinizmus. Keményen támadja a kommunistákat a „régiósok” pártorgánumának tekintett Szegodnya című napilap is, amely szerint a szoborállítás szándéka azoknak a nacionalistáknak a malmára hajtja a vizet, akik egyelőre sikertelenül próbálják az új hatalom ellen fellázítani a nyugat-ukrajnai megyék lakosságát. Éppen ezért az államfőnek, mielőtt még valami nagy baj történne, haladéktalanul józan észre kell téríteni szövetségeseit – szögezi le a lap.
A krími kommunisták vezetője, Leonyid Hracs parlamenti képviselő szerint viszont a szoborállítás azt a társadalmi óhajt fejezi ki, amely szerint ma Ukrajnának leginkább egy Sztálinhoz hasonló, erőskezű vezetőre van szüksége, aki képes elérni, hogy az oligarchák ne lopjanak, a korrumpált vezetők börtönbe kerüljenek, az alapvető élelmiszerek pedig a kispénzű emberek számára is elérhetők legyenek.