Ez így gömbölyű

Többnyire néhány év késéssel tör be hozzánk az amerikai divat, akkor azonban kő kövön nem marad. Mi vagy alulteljesítünk, vagy túl, de valahogy az arany középutat, az aurea mediocritast nagyon nehezen sikerül eltalálni. Mert amint a napi gyakorlat mutatja, nehéz eltalálni a kívánatos alakot. Twiggy nagymama, aki annak idején egyszálbél szépség volt, az őrületbe kergette a világ nőit. Deszkasovány lányok lengedező szőke hajjal, szöges térdekkel bámulták a divatfotókon az óceánt.
Aztán jött egy kis engedmény, de a divatipar diktálói – mellesleg nem a fegyvereladás, hanem az olaj és a divatipar teszi zsebre a legnagyobb hasznot a világon – nem engedhették, hogy a szekér elszaladjon. Legalábbis ne nagyon. Ezért a maxiszoknyák ugyanannyi pénzért perceken belül megrövidültek, és a konfekciószámok egyre kisebbek lettek. Ma normális idomú magyar nő nem kap magára olyan méretet, amit mintha ráöntöttek volna. Mert ugye még emlékszünk az Indiából bejött csodákra, a hányaveti számozásokra: s-m-l, és hogy, hogy nem, valamelyik mindig jó lett. De most középhossz, egész hossz, csípőig vagy derékig, rövid derék, magas derék… Előbb a cipzárakat kurtították meg, ezért minden nadrág eltart a deréktól, utóbb a 38-as szabványméretet kezdték zsugorítani. Mostanság a modelleket 36-os vagy 34-es méretekbe tapossák bele. Valószínűleg ezért van, hogy a pódiumokon csupa hervadt, unott, közönyös, gyomorbajos nagylány vonszolja magát végig. Az ember legszívesebben egy vajas-szalámis kenyérrel várná őket a függöny mögött. Egyetek, lányok, mert elfogytok. Erre a teljesen bizarr és emberellenes divatra épül rá a fogyókúra- és diétaőrület, megfűszerezve újabb és újabb sporteszközökkel.
Csakhogy az egész erőlködés fordítva sül el. Gebevékony lányok mutogatják be a magazinok oldalain a teljesen feleslegesnek tűnő gyakorlatokat, a széthízott, kemencefenekű kislányokat nem hatja meg a gyógyteadiéta meg a korszerű táplálkozásokról szóló kisokosok, szakácskönyvek, ilyen-olyan intelmek. Szeretnének lefogyni, hát persze, inkább hasonlítsanak Szandira, mint Kristie Alleyra, de erőfeszítés nélkül. Ezért Magyarországon virágzik a nem támogatott, de eltűrt csodafogyasztó tabletták, cseppek, teák, kapszulák, tapaszok és egyéb ördöngös marhaságok piaca. Egy a lényeg bennük, hogy azon kívül, hogy beveszed, megiszod, felragasztod, semmit a továbbiakban nem kell tenned. Majd ég a zsír a hasadra akasztott kis ketyerétől, görögnek le a kilók, te meg nádszálkarcsú leszel, miközben tegnap még rettegve nézted a mérleg felfelé kúszó nyelvét. Annyira hiszünk a médiának, oly mértékig csaljuk saját magunkat, hogy képesek vagyunk elhinni: a fogyáshoz semmiféle erőfeszítés, diéta, mozgás, együttműködés nem kell, csak a még újabb és legújabb varázsszerek. A magyar lakosság túlsúlyos, és ami a legrosszabb, hogy a legifjabb korosztály is kövér. A csipszek, hamburgerek vagy a nyakló nélkül ivott kólák és szénsavas társaik megteszik a magukét: csúnya, dagadt kis gombócok gurulnak a megállókban, kezükben az elmaradhatatlan krumpliszirmos zacskóval. Olyat még nem hallottam, hogy a gyerek azért nyúzta a szüleit, hogy írassák be a lakásukhoz legközelebbi edzőterembe, de olyat gyakran, hogy ajánljak orvost, aki felmenti a tanulót tornából, mert az a tantárgy felesleges marhaság. Schobert Norbertet lehet szeretni vagy ki nem állhatni, de hogy képes egyszerre 4000 gyereket jóízűen megtornáztatni, azért kijár neki egy nagy piros ötös.