Fúzió

Közeledik a hófehér terror, gödröcskés arcú Albán Úr, és én itt állok utolsó védvonalként, egy darab kifent szavazattal a sokat szenvedett markomban, és nem tudom, melyik Fideszes szívébe döfjem belé. Már mindenhová átjelentkeztem, aztán meg mindenhonnan vissza, mert másutt sem jobb, mint itt, akkor viszont minek utazgassak, nem igaz? Le fog ránk sújtani a Damok léc, különösen magára, szekfűszoknyás Albán Úr, mert a maga göcögő hangja a baloldal mennydörgő csatakiáltásaként rivallt végig az országon, ám emiatt az Orbán-bányák legsötétebb cellájába hurcolják majd, és ott kell mustot fejtenie. Én viszont nem kerülök oda, mert már hétfő reggel elutazom a bátyámhoz. Hihihi, megijedt? Na, térjen magához, itt a recept az egyharmados, szűk győzelemre, én gondoltam ki tegnap este. Választási csalások sorával állunk szemben, ez a Kubatov nevezetű disznó utoljára azt találta ki, hogy a Szanyi Tibor Úr hangján biztatott átszavazásra, hát nem is csoda, ha a kevésbé képzett emberek belezavarodnak az összevissza ügyekbe. Én nem zavarodom beléjük, mert régi Baloldali vagyok, pontosan tudom, hogy ezek Dialektikus Jelenségek. És persze, Mozgalmi múltamra tekintettel pontosan tudom a megoldást is, amely megfékezi a horrorterroros Orbán Viktor szörnyű szándékait. Mert a múlt a kulcs, Albán Úr, a múlt a kulcs, úgyhogy jól teszi, ha hűséges kutyaszemeit most a történelemre függeszti kicsinyég. Hát kérem, még ma egyesülni kell a Jobbikkal. Tessék? Sokat segítene a tisztánlátás érdekében, drága, aranyos Albán Úr, ha nem hörögne a fülembe, mint a megszúrt malac. Hogy azt nem lehet? Dehogynem. Miért, Lengyelországot fel lehetett osztani a Molotov és a Ribbentropp urak között? Fel bizony. Sztálin elvtárs talán nem szállított hadianyagot és élelmiszert Hitlernek, amikor a németek a franciák ellen harcoltak? Dehogynem. Azt is lehetett, habár persze erről nemigen ejtünk szót manapság. A lényeg, hogy mindent lehet, ami az érdekünkben áll. Ez a mondás maga a Mozgalom. Ma tehát szépen fúziózunk a Jobbikkal, vasárnap bekasszírozunk valami harminc körzetet, az Orbán Viktor meg haraphatja dühében a dolomitot. A demokrácia pedig megmenekül. Hohó, ugye, ugye? Na, jó az öreg a háznál? A mi szavazóinknak nem kell semmit elmagyarázni, mert akik még mindig ide szavaznak, azok alkatilag le lettek szoktatva a magyarázatok megkívánásáról, a Jobbik meg legyen a Vona Gábor Úr gondja, meg fogja oldani, azok zárt sorokban menetelnek utána, észre sem fogják venni a kis kanyart. Az ellenségünk úgyis közös, megint csak a múltból fakadóan, az a nyavalyás Fideszes polgári középosztály. Hát majd most elkapjuk a frakkjukat. Nono, már hallom, hogy ott bujkál a mosoly a drága hangjában, kedves kis Albán Úr, tudtam, hogy maga érteni fogja a csíziót. És nagyon mérges vagyok magamra, hogy már az első forduló előtt nem gondoltam ki ezt a tervet, mert az a helyzet, hogy szinte nyertünk volna, és az Orbán Viktornak ott habzott volna a szája az emelvényen haragjában. De most még van idő, tehát gyorsan az egyesülés, és akkor este a Baloldali Értelmiség még be tudja bizonyítani a tévében, hogy szükségszerű lépés volt mindez, a szabadság, a demokrácia és a reformok érdekében.

Lejegyezte: Csermely Péter