Népesség a Föld nevű bolygón, 2010. április 20-án, 17 óra 40 perckor: 6 798 704 864 fő. Ennyit mutat a kiállítást nyitó számláló, a látogató pedig már itt meg is torpan. Az interaktív installációkból dől rá az információ. A Föld lassan hétmilliárd lakosának mindössze negyede jóléti fogyasztó, akiknek életstílusa a világ természeti erőforrásainak több mint nyolcvan százalékát felemészti. A bolygó népessége 1970 és 2007 között megduplázódott, 2008-ban pedig az emberiség kilenc hónap alatt felhasználta azt az erőforrás-mennyiséget, amelynek egész évre elegendőnek kellett volna lennie. Azaz hitelre él. A hitelezők a saját gyerekei.
Itt szokott jönni a szokásos számháború. Adatok, statisztikák, sokkoló kimutatások – és a velük szemben kialakult immunitás. „Nekem úgy tűnik, mintha mindenki úgy élne, mint a névtelen alkoholisták: egyik napról a másikra. És mintha mindenkinek elég lenne még néhány nap. Nagyon kevés olyan embert ismerek, aki az unokái világáról álmodozik” – írja Kurt Vonnegut. Azok száma pedig, akik tudnak vágyakozni az után, ami az övék, valószínűleg a mérhető statisztikai tartomány alatt van.
Egy zöld civil szervezet, az ÖKO-Pack Nonprofit Kft. és a kreatív hulladékhasznosításban utazó Cellux Csoport kiállításának erénye nem csak az, hogy jól csoportosított információkkal, installációkkal felráz a fogyasztói közönyből. A Tükörben a világ torz tükröt tart a hamis megrögzöttségek elé, az ökológiai kérdésekhez pedig nem a problémák, hanem a valós szükségletek felől közelít. Sokkolás helyett elgondolkodtat és alternatívát kínál.
Néhány éve egy oktatási program indult azonos cím alatt, meséli Pais Panni, az ötletgazda Cellux Csoport egyik alapító tagja. A csoport akkor középiskolákban tartott foglalkozásokat; némi ökológiai elmélet után hulladékokból készítettek tárgyakat. Először a Millenárison jött létre kiállítás Tükörben a világ címmel, az Iparművészeti Múzeum már a negyedik, az ÖKO-Pack Kft. partnersége óta kibővült kiállítást fogadja be.
A mobil tárlat alapelve a látogató bevonása, sokkolás helyett a láttatás. Földgömbre ragasztott matchboxok érzékeltetik: ha egy sorba rendeznénk a világon jelenleg használt összes gépkocsit, a sor nyolcvanszor kígyózná körbe a Földet. Használt cipőkre ragasztott címkék jelzik, egy-egy ország lakóinak ökológiai lábnyoma mennyivel nagyobb az ideálisnál, 1,8 hektárnál. Mi épp kétszer akkora lábon élünk, mint kellene. Ha mindenki úgy élne, mint egy átlag amerikai, ahhoz öt Föld lenne elég.
Manfred Max-Neef szükségletcsoportosítása mentén haladva egyre abszurdabbá válik az összkép. Miközben a táplálék helyben is beszerezhető lenne, a kistérségi termelés a Kárpát-medencében szép lassan elsorvad, egy átlag magyar család reggelije pedig több száz kilométert utazik az asztalig. Akinek ezek után még van kedve, kiszámolhatja, hány köbméter szén-dioxidot pöfögött ki út közben az amerikai import mogyorókrém.
A végére egy ötlet. Az ajándékozási szokások nincsenek kőbe vésve. Az egyik installáció arra ösztönöz, hogy kényszervásárlás helyett ajándékozzunk inkább időt, egy szeletet magunkból. Legalább ünnepek idején ne legyen érvényes a civilizált emberről szóló afrikai közmondás: nektek órátok van, nekünk időnk.
(Tükörben a világ, Iparművészeti Múzeum, május 16-ig.)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
