Görögország: barbárok a kapu előtt

Komoly próbának vetik alá az európai integrációt a görög pénzügyi válság és annak másodlagos hatásai. Ezekben a hetekben-hónapokban töréstechnikai tesztnek van kitéve az Európai Unió pénzügyi stabilitása, valamint mindazon mechanizmusok, amelyeket az EU egy eddig példátlan válság kezelésére alkalmazhat. Az integráció jelenlegi szintje – kijelenthető, hogy sajnálatos módon – csak korlátozott eszköztár bevetését teszi lehetővé. Ennek az eszköztárnak az elsődleges kezelője az Európai Központi Bank (EKB). A jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy az EKB az elsődleges piacokon beavatkozva görög államkötvényeket vásároljon, avagy azokat korlátlanul, névértéken fedezetként befogadja. Az EKB mozgástere és mozgósítható forrásállománya ezenfelül is módfelett korlátozott (nem kis mértékben a 2008-ban kitört pénzügyi válság következményeképpen). Ennek bizonyítéka, hogy a görög mentőövben az IMF kulcsszerepet vállal.
A német parlamenti pártok vezetői egységesen kiálltak a 110 milliárd eurós mentőcsomag megszavazása mellett, és a görög törvényhozásnak sem nagyon volt más lehetősége, mint hogy megszavazta a hitelezők által követelt megszorításokat, bár megfigyelők kétségbe vonják, hogy a görög kormány képes lesz az intézkedéseket keresztülvinni. Sikertelenség esetén napirendre kerülhet a csomag visszavonása, ami a görög kormány azonnali bukását, a megszorítások elleni tiltakozás drámai felerősödését, s végső soron gazdasági és társadalmi káoszt okozhat a mediterrán országban.
Sokasodnak a görög helyzetből adódó fertőzésveszély továbbterjedésére figyelmeztető jelek. Növekszik a spanyol és portugál állampapírok hozama. A hitelminősítők mindkét országot leminősítéssel fenyegetik, ámbár ezt a kereskedők már beárazták. A világ legnagyobb kötvényalapja, a több mint 220 milliárd dollárt kezelő Pimco vezető menedzsere, Bill Gross szerint az említett állampapírokkal már most is úgy kereskednek, mintha legalább két kategóriával leminősítették volna őket. Gross szerint a minősítő cégek gyakorlata elavult, a befektetőknek nem kell velük foglalkozni, mert lassúak, nehézkesek, és az államadósság tekintetében egyébként is a kelleténél sokkal rugalmatlanabbul hoznak döntéseket.
A görög probléma és annak kezelése rávilágít arra a tényre, hogy az Európai Unió jelenlegi integrációs szintje, a döntési mechanizmusok lassúsága és elégtelen volta jelentős versenyhátrányt eredményez az unió számára mind az Egyesült Államokkal, mind más gazdasági régiókkal vagy országokkal (India, Kína) szemben. A globális világgazdaság szabadon áramló spekulatív tőkéjével szemben az EU által alkalmazott eszközök finoman kifejezve is elégtelenek, különösen akkor, amikor a világ egyébként is egy globális pénzügyi és gazdasági válsággal küzd. További probléma, hogy a spekulatív tőkének jelenleg elemi érdeke, hogy a krízist minél jobban gerjessze, és hogy az esetlegesen átterjedjen más országokra is. Az állami vagyontárgyak kényszerprivatizációja remek üzleteket tesz majd lehetővé, melyek egyben piaci részesedések, közművek és egyéb stratégiai ágazatok bagóért való megszerzését és ellenőrzését jelentik. A mentőcsomagok ellenértékeképpen követelt megszorítások az érintett országok lakosságának túlnyomó része esetében az életszínvonal látványos zuhanását, befektetéseik és megtakarításaik devalválódását és részbeni eltűnését eredményezhetik, mégpedig hosszú távra. Arról nem is beszélve, hogy mélyül – a közeledés helyett – az országok közötti gazdasági szakadék, a népek közötti ellenérzések, ellentétek. Európa megosztottsága pedig csakis a kontinensen kívüli „befektetőknek” az érdeke, hiszen a versenyben való lemaradás és a hitelezőknek való kiszolgáltatottság egyben alárendeltséget is jelent.
Az uniót, annak pénzügyi rendszerét kívülről rohamozó keselyűket az említett belső ellentétek (is) nagyban segítik céljaik elérésében. Utóbbi pedig nem más, mint Európa globális versenyből való kiütése, végső soron megosztása, destabilizálása. Ez az, ami jelenleg valójában zajlik. Az ellenlépéseknek pedig csak akkor lesz értelme, ha Európa megérti: itt a lét a tét.

A szerző gazdasági elemző