Miért az új parlament megalakulására időzítették az elmúlt húsz év tapasztalatainak összegzését?
– Az alakuló ülés a magyar parlamenti történelem nagy fontosságú intézménye, mégpedig a modern polgári parlamentarizmus megteremtése, vagyis 1848 óta. Akár korszakolható is a magyar történelem az alakuló ülések eseményei szerint. A mai a 41. az elmúlt 150 év alakuló üléseinek sorában. Nemcsak kormányváltások fűződnek az alakuló ülésekhez. Némelyik rendszerváltozás határkövének tekinthető. Ilyen volt 1990. május 2-án az első szabadon választott parlament alakuló ülése. A képviselők 95,6 százaléka kicserélődött. A mai napot is aszerint lehet értékelni, van-e korszakos jelentősége. Azt gondolom, hogy van, többen el is mondták már: az 1945. november 4-i parlamenti választás produkált ehhez hasonló eredményt.
– Az alakuló ülés ünnepélyes, protokolláris eseménynek látszik. Ön szerint több ennél?
– Az alakuló üléseken a másfél évszázada megteremtett magyar parlamentáris rendszer koreográfiája érvényesül. Az 1994-ben elfogadott, ma is hatályos házszabály a hajdani szabályozás megoldásaiból építkezik. Az alakuló ülésen tradicionálisan megszólal az államfő, az új házelnök, a leköszönő és az új miniszterelnök. A felkért miniszterelnök, ha nem is hirdet programot ezen a napon, körvonalazza elképzeléseit. A korelnökök, vagyis a legidősebb képviselők ilyen alkalmakkor elmondott szónoklatai is érdekesek. A rendszerváltó típusú alakuló üléseken egyébként rendre felvetik a jogfolytonosság kérdését. Kiemelném Varga Bélának, a nemzetgyűlés egykori elnökének az 1990-ben elmondott beszédét, amely szerint a parlamenti munkának ott kell folytatódnia, ahol 1946–47-ben abbamaradt.
– Ilyen alkalmakkor forradalmi újításokat is meghirdetnek? Menynyiben hangsúlyos az alakuló üléseken a megújulás, illetve a hagyomány folytatása?
– A hangsúlyok lényegesek. Az alakuló ülés típusától függően a szavak ereje, hatása is más és más. Nem lényegtelen, hogy a következő négy évben mi lesz a kormányzat filozófiája, a törvényekkel történő kormányzásban milyen értékek jelennek meg. A parlamenti felszólalások ezért nemcsak üres szavak, hanem zsinórmértékül szolgálhatnak. Az alakuló ülésen elhangzó mondatok nagy jelentőségűek, a felelősséget azok viselik, akik kimondták őket. A beszédek olyanok, mintha esküt tennének a felszólalók.
– Vannak elemzők, főként a vesztes pártok körében, akik azt mondják: nem demokratikus, ha nagyon különbözik a kormánypárt és az ellenzék szavazati aránya. A választók ugyanakkor a jelek szerint megelégelték az iszapbirkózást, és kétharmados többséget adtak a Fidesz–KDNP szövetségnek. Az alkotmányjog szerint ez hogyan értelmezhető?
– Közjogi szempontból a szavazók nem csupán törvényhozói, hanem alkotmányozó hatalommal is felruházták a parlamenti többséget. Ez elég világos. Kétharmados többség 1994 és 1998 között is volt, de nem előzetesen, hanem két párt utólagos koalíciójával jött létre. A kétharmadnak természetesen az alkotmányos demokrácia keretei közt kell működnie.
– Változhat az ellenzék szerepe a következő időkben?
– Az ellenzék azzal lő, amije van. A példátlanul sok hazai kétharmados törvényt az elmúlt húsz évben ellenzéki jogként élték meg, de valójában a cselekvőképes kormányzás gátja volt. Ez az akadály most elhárult a törvényekkel történő kormányzás elől. Ellenzék nélkül ugyanakkor nem működhet a parlament. És ennek a veszélye nem is fenyeget. Ha kigyűjteném az ellenzéki jogokat, például az egyéni képviselői és a frakciójogokat a hatályos házszabályból, akkor azt mondhatnám, hogy közjogilag nem fegyver nélküli az ellenzék.
– S a parlamenten kívüli kontroll?
– Nagyon fontos a független intézmények szerepe. Idesorolható az Alkotmánybíróság, a köztársasági elnök, a nyilvánosság, sőt az Európai Unió normarendszere is.
– Hogyan tovább, Magyar Országgyűlés? Megítélhető-e, hogy az erőviszonyok átrendeződése után mit várhatunk?
– Ezt a kormányprogram ismerete nélkül nehéz megítélni. Az elmondható, hogy más parlamentekhez viszonyítva túlságosan erős a Magyar Országgyűlés direkt politikai funkciója. A honatyák akkor is sokat beszélnek, ha ezzel semmilyen döntést nem mozdítanak elő. Ezen talán változtatni lehetne. Egy, az obstrukcióról szóló remekműből idéznék: „mily rövidek lennének a parlament ülései, ha csak az szólna, akinek mondanivalója van”. Szükség lenne arra is, hogy kirajzolódjék végre, ki viseli a kormányzati felelősséget a jogszabályok előkészítéséért. Az igazságügyi tárca eddig ezt kevéssé valósította meg. A választás jelentősége személyi, szervezeti kérdésekben is óriási. Magyarországon olyan parlamentáris rendszer működik, amelyben szinte minden közjogi intézmény legitimitása az Országgyűléstől származik. Ez a parlament fogja például megválasztani nyáron az új köztársasági elnököt, az év végén a legfőbb ügyészt, s ez a képviselőház szavaz az Alkotmánybíróság tagjainak pótlásáról is. Legitimációja csak annak van, akinek a megbízatása visszavezethető a népszuverenitásra, a választói akaratra.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
