Hároméves korig a gyermekeket érintő leggyakoribb bántalmazási forma a megrázás – mondta Kovács Zsuzsanna, az ÁNTSZ Országos Gyermek-egészségügyi Intézet munkatársa, gyermekorvos. Az ilyenen átesett babák jellegzetes kórképet mutatnak, amelynek angol neve shaken baby syndrome, magyarul megrázott gyermek szindróma. A szakember felhívta a figyelmet, hogy az ilyenen átesett gyerekek húsz százaléka belehal, a túlélők nyolcvan százaléka pedig maradandó sérüléseket szenved. Kovács Zsuzsanna hozzátette, egyes becslések szerint egy felfedezett gyermekbántalmazásra 25 tényleges eset jut.
Azt, hogy a rázásba bele lehet halni, Kassai Tamás traumatológus is megerősítette. Mint mondta, egy három évnél fiatalabb gyerek megrázása után kialakulhat koponyán belüli vérzés, nyakigerinc-sérülés, bordatörés, hasi vérzés vagy akár végtagtörés is. Hosszú távon is rejt veszélyeket ez a fajta bántalmazás, például a szemfenéki bevérzést, amiből aztán látásvesztés is kialakulhat, de akár az elbutulás is lehet a megrázás egyik szövődménye. Egy jellegzetes, szinte mindenki által ismert példát is hozott a traumatológus: amikor az apukák „jófejségből” a levegőbe dobálják a három-négy hónapos csecsemőt, az szintén a bántalmazás kategóriába tartozik, mivel fizikai sérülései lehetnek a gyereknek a fej folyamatos előre- és hátrabicsaklásából. Kassai doktor tapasztalatai alapján évente 20-25 alkalommal vetődik fel a gyermektraumatológiai ellátáskor, hogy a gyermeket bántalmazták. Az eseteket jelzik a Gyermekjóléti Szolgálat felé.
Nehezített szülővé válás
A fizikai sérüléseken túl komoly lelki gondot is okoz a gyerekkori bántalmazás. Pászthy Bea gyermekorvos és gyermekpszichiáter, a Semmelweis Egyetem I. Gyermekgyógyászati Klinikájának osztályvezető főorvosa úgy gondolja, az egyik alapvető probléma, hogy a mostani társadalmi berendezkedés nem segíti az emberek szülővé válását. – Bár azt valljuk itt, Magyarországon, hogy gyermekszerető társadalom vagyunk, én ezt nem így tapasztalom – mondta a szakember, aki a munkája során rengeteg magányos, érzelmileg elhanyagolt gyerekkel találkozik. Közülük sokan gyermekpszichológiai, -pszichiátriai gonddal küzdenek. – Egy bántalmazott vagy elhanyagolt gyermek soha nem fogja érezni, hogy értékes tagja a társadalomnak, hogy szerethető, s ajándék a létezése. Sokan depresszióval, szorongással küzdenek, képtelenek a kortárs kapcsolatokra, illetve beilleszkedni közösségekbe – fejtette ki a gyermekpszichiáter, hozzátéve, az ilyen gyerekek közül sokan válnak droghasználóvá. Ismert tény, hogy a heroinisták túlnyomó többsége bántalmazott, érzelmileg és fizikailag elhanyagolt gyermek volt.
A bántalmazottak fele bántalmaz
Pászthy Bea úgy gondolja, a gyerekbántalmazás nem magán-, hanem közügy. Hiszen az, akit bántalmaztak kiskorában, az esetek 50 százalékában maga is bántalmazóvá válik. Bántalmazza kortársait az iskolában, esetleg tanárait, családtagjait, testvéreit, később pedig szülőként saját gyermekét is. – Meg kell szüntetni ezeket a transzgenerációs bántalmazásköröket, ez mindannyiunk közös érdeke és felelőssége. Az egészséges gyermekek nemzetünk jövőjének alappillérei – figyelmeztetett a szakember. Úgy gondolja, sok tennivaló van még ezen a területen, de az egyik legfontosabb, hogy társadalmi szinten értékként, a jövő letéteményeseként tekintsünk a családra és a gyermekre.
Németh Tünde gyermekorvos és -pszichoterapeuta, az ÁNTSZ Országos Gyermek-egészségügyi Intézet osztályvezetőjének állítása szerint az újdonsült szülőnek általában nehéz átállnia egy új élettempóra. Pedig – mint mondta – nagy szükség lenne arra, hogy a mai felgyorsult világunkban alkalmazkodjunk a csecsemő lassúbb ritmusához, és még fontosabb lenne, hogy erre ne csak a baba születése után, hanem már az azt megelőző kilenc hónapban is törekedjünk. – A gyerekek különböző temperamentummal születnek: vannak könnyű, illetve nehéz temperamentumú csecsemők – fejti ki a szakember. Az édesanya és az édesapa saját érzelmi állapota, tapasztalatai és a gyerek viselkedése határozza meg, hogyan alakul a család élete. Vannak szülők, akik a nehéz temperamentumú gyerekkel is jól illeszkednek és kiegyensúlyozott a kapcsolat. Előfordul azonban, hogy az úgynevezett könnyű csecsemő is gondot okoz a szüleinek. Németh Tünde tapasztalatai azt mutatják, hogy ezt a feszültséggel teli helyzetet nehezíti a szülés körüli időszakban a tíz-húsz százalékban előforduló szülés utáni depresszió vagy az egy-két ezrelékben jelentkező pszichózis. – Ezekben az esetekben az édesanya a betegsége által nem képes modulálni a hangját és használni a mimikáját, ami a gyerekből nagyon sok frusztrációt hív elő – osztotta meg a gyermekorvos. – Az embereket fel kell készíteni arra, hogy szülők lesznek, és a rengeteg jó élmény mellett akad majd néhány nehézség is – tette hozzá.
Nem függ az intelligenciától
Gyakran megtörténik az is, hogy a gyerek születése után – a megváltozott életritmuson kívül – meg kell küzdeni párkapcsolati vagy épp anyagi gondokkal. – Ezek mind feszültséget generálnak, és előfordul, hogy a szülő ezt otthon, a gyereken vezeti le, ahelyett, hogy megbeszélné valakivel a gondját, vagy elmenne például egyet futni – mondta Németh Tünde. A szakember sokszor találkozott már olyan szülővel, aki tudatlanságból okozott sérülést gyermekének. – Az, hogy egy szülő nem tudja, miként kell helyesen tartani egy csecsemőt, szinte rendszeresen előfordul, pedig ennek következtében is lehet olyan sérülése a picinek, ami aztán az egész életét megpecsételi. A gyerek megrázása mint bántalmazási forma, a gyermekorvos szerint nem intelligenciafüggő. Arról számolt be, sajnos mindegyik társadalmi rétegnél előfordul, hogy a feszültséget (tudatosan vagy tudattalanul) a gyereken vezetik le a szülők. A legfontosabb tehát a megelőzés. Éppen ezért a Sose rázd a kisbabádat! konferenciának ígéretek szerint országszerte lesz folytatása.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
