Médiakalandba kezd az orosz oligarchacsemete

Vajon miért érdekli ennyire a nyugati írott sajtó az orosz oligarchákat? Az biztos, hogy bagóért lehet venni a levitézlett nagy címeket, de ezeket fenn is kell tartani. A brit sajtóban elharapódzott jelenség után most a francia médiában is felbukkant egy ifjú orosz titán.

Apák és fiúk. Szergej Pugacsov gondolt a jövőre. Alekszandr 15 éves kora óta a papa villáiban, a francia Cote d’Azurön élt, ilyenformán kaphatta meg a francia állampolgárságot is. A középiskola elvégzése után a nyugati elitképző monacói Nemzetközi Kapcsolatok Egyetemére járt. Nős, felesége két gyermekével Bécsben él. Nem tudni, miért, de a fiatalasszony nem kér a párizsi csillogásból, Alekszandr a hétvégeken az osztrák fővárosba tér haza. Bátyja szintén a francia fővárosban, a bankszférában dolgozik. Alekszandr rendes gyerek, nem úgy, mint apja, akinek számtalan nőügyéről pletykák keringenek. Az ifjabb Pugacsovnak még nincs semmilyen különleges szokása, amibe a sajtó belekapaszkodhatna. Talán csak egy: a rajongás a szép autókért. A párizsi szerkesztőség előtt a munka végeztével fekete Bentleyje várja.

A France Soir francia napilap a múlt hét óta százszázalékosan Alekszandr Pugacsové – jelentette a Les Echos gazdasági újság. Több mint egy éve többségi tulajdonos a 25 esztendős, szőke hajú, szláv arcvonású ifjú, aki orosz–francia állampolgár. Most végleg kivásárolta a lap volt kiadóját, így szabad a pálya a France Soir felfuttatása előtt.
Bár Oroszországból időnként meglepő hírek érkeznek, azért arrafelé sem általános, hogy egy ifjú egy nyugati lapnak legyen egyedüli tulajdonosa. Nyilván kellett egy kis szülői besegítés is ahhoz, hogy az egyetemet épphogy csak elvégzett fiatalember a párizsi Champs-Elysées-n lévő szerkesztőség első számú vezetőjének székébe üljön.
Az amerikai Forbes magazin, amely a nagy halak pénzügyeit kutatja, az apa, Szergej Pugacsov vagyonát úgy kétmilliárd dollár körülire becsülte. Az orosz oligarchák között ez az összeg korántsem a legnagyobb: a 47 éves szentpétervári üzletember bank- és ingatlanügyekből, és újabban hadiipari megrendelésekből gazdagodott meg. Felemelkedése a 90-es évek közepén indult meg, nem véletlenül nevezték ekkoriban „a Kreml bankárának”.
Miért van szüksége egy orosz nagytőkésnek ilyen bizonytalan vállalkozásra? Az, hogy most már sorozatban vásárolják fel a nyugati írott sajtót, felvet bizonyos politikai megközelítést is. Oroszország új urai Nyugaton így próbálják meg érvényesíteni befolyásukat, és javítani az országukról kialakult képet. Mint médiatulajdonosoknak korántsem elhanyagolható a szerepük az adott ország politikájában. Például a közlemúltban Nicolas Sarkozy elnök kezéből vehette át a becsületrendet Christiane Vulvert, Alekszandr Pugacsov segítője, egyesek szerint a France Soir „igazi tulajdonosa”. Ha megvalósulna az újság felfutása, épp olyan réteghez szólna, amelyben Sarkozy különösen gyenge. Aztán itt van a Mistral francia hadihajó orosz megvétele, amely a NATO-körök érdeklődését is felkeltette. Az egész ügy mögött Szergej Pugacsov áll.
Az orosz oligarcha azon kívül, hogy ismeretlen összegért megvette a France Soirt kisebbik fiának, még 50 millió eurót letett az asztalra, mégpedig arra a célra, hogy nyereséges céggé varázsolja a régen híres újságot. Ez nem lesz fáklyás menet, az biztos. Az ötvenes-hatvanas években Pierre Lazareff lapja elérte az egymilliós példányszámot. A múlt esztendőben az eladás napi húszezer körül volt.
Alekszandr napi 200 ezer példányt akar eladni az „ő” France Soirjából. Bárhogy is nézzük, ez majdnem tízszerese a korábbi példányszámnak. Sokan eleve kudarcnak tartják e célkitűzést. A lap hagyományait megtartva – hogy széles néprétegeknek szól – az új tulajdonos minőségi újságírást is elvár. Igényes népújság, amely különleges információkat és fotókat közöl? „Idejön ez az orosz fiú, és belekezd egy olyan olvasói réteg hajszolásába, amely már régóta nem létezik” – jelentette ki a Figaro napilapnak – neve elhallgatását kérve, nehogy rögtön az ellendrukkerek táborába sorolják – a francia újságírás egyik nagy öregje.
Bármennyire lehetetlen feladat, a pénz és a lelkesültség adott a munkához. Az egy hónappal ezelőtt indult új France Soir eddig 20 millió eurót vitt el. Az első az új szerkesztőség felállása: viszonylag kicsiny, kilencvenfős, ebből hatvan az újságírói létszám. Ennek a csapatnak napi negyven oldalt kell megtölteni, ami jóval kevesebb, mint a nagy vetélytárs, a Parisien terjedelme. A szerkesztők kommandószerű csapatokat szerveznek, ha felbukkan egy téma, akkor azonnal rávetik magukat.
A konkurenciától sikerült átcsábítani a szerkesztők felét. A szerkesztőség igazgatója, magyarán a főszerkesztő, Christian de Villeneuve, akit csak a napokban sikerült leigazolni, is volt parisienes. Az ifjú Pugacsov állítólag évi félmillió eurót ajánlott egy nagy névnek, ha elvállalja a szerkesztőség vezetését. Csak hogy legyen valami fogalmunk ennek az összegnek a nagyságáról: ez a francia elnök éves fizetésének kétszerese. A külsős csapat igen erős, a francia újságírásban már valamit elért, ismert személyiségek alkotják a jegyzetírók táborát.
Az új formátum megjelenését a francia médiapiacon rég nem látott kampány előzte meg. A múlt hónapban a napi ötszázezer példányban megjelenő France Soirból átlagban valamivel több mint 100 ezer talált gazdára. Ez a helyzet nagyon emlékeztet az „egyik szemem sír, a másik meg nevet” effektusra: a kitűzött célnak – 200 ezer példány – csupán a felét sikerült elérniük, de majdnem megötszörözték az eladott példányszámot. Ráadásul be kell számítani azt is, hogy a nagy hírverés után mindig visszaesés tapasztalható. A Journal du Dimanche francia hetilap azon kérdésére, hogy mikorra kell a lapnak nyereséget termelnie, Alekszandr nevetve azt válaszolta: Még az idén. A jól értesültek tudni vélik, hogy az apa két évet adott erre a „vállalkozásra”. Addig is legalább elvan a gyerek.