Süllyedőben a budapesti póló?

A magyar férfi vízilabda-bajnoki örökrangsort az UTE vezeti 26 elsőséggel, a szintén patinás múltú BVSC és OSC 7-7 alkalommal győzött, míg a Honvéd a kétezres évek elején zsinórban hatszor volt aranyérmes. Bár az idén is bajnokesélyes Vasas és az FTC is ott van az élen – 21, illetve 16 diadallal –, a fent említett klubok átmenetileg vagy végleg elveszítették meghatározó szerepüket. Vajon ugyanez a sors vár a fővárosi vízilabda egészére?

Radványi Benedek
2010. 05. 01. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Újpesti szervezkedés. Vincze Balázs, az 1994-ben BEK-győztes UTE oszlopos tagja szerint a vidéknek jelentős előnye származik a Budapesten alig fellelhető lokálpatriotizmusból. A BVSC jelenlegi edzője éppen az UTE felvirágoztatásának útjait keresi. „Nem szabad tétlenül tovább nézni, hogy a legsikeresebb magyar szakosztályt elherdálják. Ha egy százhúsz éves szakosztály elvész, majdnem a magyar vízilabda is oda lesz. Benedek Tiborral és Dala Tamással együtt ezért négyéves tervben gondolkodunk, aminek a végére Euroliga-győzelemre alkalmas csapatot kívánunk felépíteni” – vázol fel roppant merésznek tűnő elképzelést Vincze, aki az idény végén feláll a BVSC kispadjáról. Logikusnak tűnik, hogy egykori csapata kedvéért és e felvetésre így reagál: „Nem áll messze a valóságtól, újra szeretnék örömet szerezni az újpesti szurkolóknak.”


Ami a brazil focinak a Copacabana kvarchomokja, az a magyar pólónak a budapesti termálvíz – mondta hajdan legsikeresebb utánpótlás-kapitányunk, Kemény Ferenc, így adódott, hogy őt kérdezzük arról, szerinte miért estek viszsza a fővárosiak e korábban Budapest-centrikus sportágban. „A termálvíz adta előnyünk a hetvenes évek közepén, a vízkeringetési rendszer bevezetésével elillant. Addig csak nálunk játszottak meleg vízben, a magyar játékosok 5-6 órát töltöttek az uszodában, míg a német gyerekek a 17 fokos vízből fél óra után kimenekültek. Nem a magyar csukló volt meghatározó, hanem a medencében eltöltött órák száma, azonban ma már mindenhol meleg a víz. Isteni adottság, hogy Budapest mellett például Hódmezővásárhelyen és Egerben is a földből bugyog a forrásvíz, nem véletlen, hogy ezeken a helyeken is elkezdtek vízilabdázni.”
Legutóbb 1964-ben, a Szolnok révén volt nem budapesti bajnoka a hazai férfi pólónak, a vidéki aranyak száma aránytalan (103-ból csupán 8), az idén a felsőházi rájátszásba bejutott Eger és Szeged pedig „aranytalan”. „Nem vegytiszta a képlet – folytatja Fecsó bácsi –, vidéken is nagyon sok a fővárosi játékos, például a szolnoki keretben három. Az már a pénzügyi lehetőségekből fakad, hogy a saját nevelésű tehetségeket hol, hogyan tudják vegyíteni az új igazolásokkal.”
A pénz mellett meghatározó a rendelkezésre álló vízfelület is. Budapesten alig tudnak edzeni a kisebb csapatok, míg vidéken újabb és újabb uszodák épülnek; a miskolci, a debreceni vagy a szentendrei létesítmény hatására újabb fellegvárak jelenhetnek meg a hazai vízilabdázás térképén. Bár ez még csak szükséges, nem elégséges feltétel. „Az extraklasszis játékosok és edzők bére nagyon magas – elemez tovább Kemény Dénes szövetségi kapitány édesapja –, de az egészen érthetetlen, hogy egy olyan múltú klub, mint az Újpest, miért nem talál befektetőt. Utánpótlása a legerősebb az országban, UVSE néven nemrégiben ki is vált az UTE-ból. A BVSC helyzete sajátos, mert a MÁV-tól függ, az uszoda is a vasút tulajdona, de a szakosztály nincs halálra ítélve.” Bizony, a 2004-ben még bronzérmes csapat az utóbbi években a tizedik hely környékén tanyázott, ám az idén a Honvédot és az FTC-t is megverve hetedikként zárta az alapszakaszt.
Az OSC, az Orvostudományi Egyetem sportegyesülete 1969 és 1978 között hétszer is bajnok volt – kétszer ráadásul BEK-et nyert –, de egy ideje már az első osztályú tagsága sem garantált, húsz forduló után az idén utolsó előttiként végzett. „Az OSC-ben soha nem volt pénz, viszont a jó játékos felvételi nélkül juthatott be az egyetemre. Ez ma már nem vonzerő” – állítja Kemény Ferenc. A Honvéd 1998-ban a Spartacus megszűnő szakosztályával egyesülve, és az egyik mobiltelefon-szolgáltató támogatásával, nyolc olimpiai bajnok megvásárlásával vált egyeduralkodóvá, ám ma már nem ömlik a pénz, a női csapatban tinik pólóznak, a férfiak az aranykor múltával az idén először a legjobb négy közé sem fértek be.
Különösebben persze nem csodálkozhatunk mindezen, hiszen ami az elmúlt két évtizedben lejátszódott kézi- és kosárlabdában, a jégkorongban, sőt bizonyos tekintetben futballban is, az most a vízilabdát is elérte; bár Budapesten abban bíznak, hogy e folyamat lassítható, megállítható, esetleg viszsza is fordítható.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.