Nem akarok kártérítést, a pénz nem hozza vissza a feleségemet – mondja könnybe lábadt szemmel az idős férfi, majd ellentmondást nem tűrő hangon követeli: Nevezzék meg a felelősöket!
Huszár László lassan fél éve egyetlen kérdésre keresi a választ: orvosi műhiba, egy ápoló hanyagsága, vagy a sors keze, hogy a felesége nem érhette meg a karácsonyt? Levelezett az Állami Egészségügyi Központtal (ÁEK), ahol a nejét műtötték, az intézmény minőség-ellenőrzését végző céggel, a kamarával és az illetékes hatóságokkal – nagyjából mindenkivel, aki segíthetne megfejteni a nyomasztó rejtélyt, de hiába.
– Az orvostársadalom mintha összezárna, ha egyik tagja hibát követ el, pedig a betegek érdeke az lenne, hogy minden kétes ügyet kivizsgáljanak, és a problémákat megnyugtatóan rendezzék, nem? – teszi fel a kérdést az özvegy. – Porckorongsérvműtétre kellett befeküdnie a feleségemnek. Azt mondták, ez rutineljárásnak számít: egy kis vágás, pár nap lábadozás, és jöhet is haza – emlékszik vissza Huszár László, és gyorsan hozzáteszi: a dolog valóban így kezdődött.
Az egykori pedagógus az operációt követő napon már kifogástalanul érezte magát. A hátában megszűnt a fájdalom, sőt sétálni is tudott. Aztán eltelt még egy nap, és Huszár Lászlóné állapota gyökeresen megváltozott: a seb körül, amelyből özvegye szerint már korábban eltávolították a váladékelvezető csövet, bőrpír jelent meg. Fájdalmak gyötörték, estére pedig márványozottá vált a teste. Az aszszony keringése a december 9-e és 10-e közötti éjszakán omlott össze, a férjet hajnali két órakor hívták fel a kórházból, hogy siessen, mert a felesége haldoklik.
Vérmérgezés lépett fel
Az özvegy szerint a kritikus, december 9-i napon a feleségét kezelő személyzet csődöt mondott: nem ismerte fel a végzetes vérmérgezést. Hajnalban ugyan az intenzíven megkezdték a szepszisnél előírt protokoll alkalmazását, ám az aszszony életét már nem lehetett megmenteni.
– A feleségemet ugyanaz a Staphylococcus aureus baktérium fertőzte és ölte meg, amely a közelmúltban számos halálos áldozatot szedett Romániában. Nálunk mindenki úgy mutogat rájuk, hogy nézzétek, az már a Balkán, de bezzeg mi! – zsörtölődik a férfi, majd felteszi a kérdést: bezzeg mi?
Szilvásy Istvánnak, az ÁEK főigazgatójának két levelet is írt Huszár László, amelyben arra kérte az intézmény vezetőjét, vizsgálja ki az esetet, nevezze meg a felelőst, és gondoskodjon róla, hogy ne ismétlődhessen meg a szerinte felelőtlenül okozott tragédia. A Gyurcsány-kormány egykori titokminiszterének, Szilvásy Györgynek a testvére első válaszában közölte, részletes ellenőrzést végeztek, amelynek végén bebizonyosodott, hogy a kórházi személyzet a tőle elvárható legnagyobb gondossággal járt el, senki nem követett el hibát.
Huszár úr a számtalan kórházi papír, jelentés, diagnózis egyikét lobogtatja, amelynek tanúsága szerint szinte bizonyos, hogy a felesége testébe a műtéti seben át jutott a haláláért felelős baktérium.
– Árulja el végre valaki, hogyan fertőződhetett meg a feleségem az ország egyik legjobban felszerelt kórházában? Hogyan juthatott a szervezetébe a baktérium a műtéti seben át, ha mindenki minden szabályt betartott? Vagy akkor ez azt jelenti, hogy nem számít az orvosi precizitás, bárki belehalhat egy mandulaműtétbe is? – záporoznak az idős férfi kérdései, amelyeket mi is szerettünk volna feltenni Szilvásy István főigazgatónak, ám interjúkérelmünkre az ÁEK sajtósai a mai napig nem reagáltak. Pedig nem csak egy gyászoló férj gyanakszik a kórházi személyzet hibájára.
Frank M. Brunkhorst profeszszor, a német szepszistársaság szakértője szerint a baktérium a műtét közben vagy közvetlenül utána jutott a véráramba. A jénai orvos azt is közölte, szinte bizonyos, hogy a fertőzés korai felismerése és megfelelő antibiotikumos, valamint folyadékterápiás kezelése pozitívan befolyásolhatta volna a beteg túlélési esélyeit. Az első tünetek jelentkezése után meg kellett volna kezdeni a szepszisprotokoll alkalmazását – tette hozzá a szakember.
A néhai iskolaigazgató esete nem példa nélküli, mint ahogy az sem, hogy az érintett kórházak vezetői esetleg megkísérlik eltussolni az intézményükben előforduló fertőzéses eseteket. A Nemzeti Bakteriológiai Surveillance (NBS) adatai szerint 2003 óta a fekvőbeteg-ellátásban az MRSA (a Staphyloccus aureus multirezisztens, vagyis számos antibiotikummal szemben ellenálló fajtája) aránya a kórokozó „hétköznapi” fajtájához viszonyítva 10-ről 25 százalékra, a járóbeteg-ellátásban 1-ről 5 százalékra nőtt.
Az Országos Epidemiológiai Központ adatai szerint 2009-ben az aktív fekvőbeteg-intézmények 968 MRSA kórházi fertőzést jelentettek, 34 halálesettel; a kórházi járványok miatt tavaly 22 beteg halt meg, közülük hat MRSA-fertőzésben. A fenti számok nagy valószínűséggel aluljelentettek – állapítja meg az epidemiológiai központ, mivel egy-egy fertőzés, különösen a halálesetek, ronthatják az egészségügyi intézmények jó hírét. Az is az okok között szerepelhet, hogy nagyon alacsony a váladék mintavételi hajlandóság, és nem eléggé hangsúlyozott a célzott terápia fontossága.
Megfeledkeznek a higiéniáról
Az epidemiológiai központ egyébként 2001-ben adta ki az MRSA megelőzése az egészségügyi intézményben című módszertani levelet, amely azokat az infekciókontroll eszközöket és eljárásokat sorolja fel, amelyekkel a fertőzés megelőzhető. Noha a módszertani levél régi, és alkotói szerint néhány helyen kiegészítésre szorul, úgy vélik, alapjaiban ma is megállja a helyét.
A Magyar Kórházszövetség elnöke szerint sem itt van a hiba a rendszerben. Rácz Jenő lapunknak elmondta: hazánkban számos jól felszerelt intézmény működik, de hiába dolgozhat a kórházi személyzet akár a legmodernebb eszközökkel, ha néhányan megfeledkeznek a legalapvetőbb higiéniai előírásokról. Például a kézmosásról.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
