Victor Frankenstein, a filmrendező

A Bárka Színházban 2007-ben mutatták be Mundruczó Kornél rendezésében a Frankenstein-tervet, amely Mary Shelley rémregényének alapgondolatát értelmezi újra. Az előadást tovább gondolva a rendező egy valóság közeli filmet készített, amelyet korábbi alkotása, a Delta után beválogattak a ma kezdődő cannes-i filmfesztivál versenyprogramjába. Kevés olyan magyar rendező van, akinek egymást követő két filmjét is meghívták a Riviérára.

MAGYAROK A RIVIÉRÁN. Az elmúlt évek legerősebb magyar jelenléte jellemzi a ma kezdődő cannes-i fesztivált. Mundruczó Kornél Szelíd teremtés – A Frankenstein- terv című filmje május 22-én, a fesztivál utolsó napján debütál, Kocsis Ágnes második játékfilmjének, a Pál Adriennek az Un certain regard (Egy bizonyos tekintet) című rangos válogatásban május 16-án lesz világpremierje. A cannes-i fesztiválon szerepel Szimler Bálint rövidfilmje, az Itt vagyok, amely kategóriájában a 41. Magyar Filmszemle első helyén végzett. A Cannes Classics válogatásban mutatják be André de Toth 1939-es klasszikusának, a Két lány az utcánnak restaurált kópiáját is. Ujj Mészáros Károlyt első játékfilmtervével, a Liza, a rókatündérrel várják az Atelier programban. A Magyar Filmunió ma nyitja meg a magyar pavilon kapuját a fesztiválhoz kapcsolódó filmvásáron, a magyarok cannes-i jelenlétét 40 millió forinttal támogatja az állam. Az európai filmek népszerűsítéséért tevékenykedő 31 európai ország szakmai szervezetét tömörítő European Film Promotion e filmfesztiválon mutatja be Európa ígéretes producereit a filmvilágnak. A Producers on the Move háromnapos szakmai programba Liszka Tamás (SzimplaFilm) kapott meghívást a Magyar Filmunió ajánlása alapján. A lengyel Independent Film Foundation közép-európai forgatókönyv-fejlesztő fórumán, a ScripTeasten Can Togay és Ferenczi Gábor How to Make Friends című filmterve vesz részt.

Korábbi filmje, a Delta után idén a Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv című új művét válogatták be a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjába. Ilyen sűrűn csak Jancsó Miklós és Szabó István kapott meghívást a Riviérára. A FIPRESCI-díjat nyert Deltának mit hozott még Cannes?
– Az újabb meghívás a presztízsen túl folyamatosságot, visszajelzést jelent, azt, hogy a cannes-i válogatók szerint szükség van arra, amit csinálok. A Deltát a cannes-i bemutató óta mintegy harminc ország filmforgalmazói vásárolták meg, emellett a német televízió is többször bemutatta. Ezt a sikersorozatot a 2008-as fesztivál nélkül a Delta valószínűleg nem érte volna el, ugyanis a cannes-i versenyprogram olyan figyelmet von a film köré, amelyet Európában sehol máshol nem kaphatna meg. A program egyfajta minőséget jelöl, egyben piaci tényező is: azokat a filmeket, amelyek ide meghívást kapnak, a nemzetközi filmforgalmazók már látatlanban megvásárolják.
– Nem csábították külföldre?
– A Delta után sok forgatókönyvet kaptam, s volt köztük több kedvemre való. Nyilván szeretnék majd nemzetközi produkciót készíteni, nagyobb filmet, több pénzből, már csak rendezői fejlődésem kedvéért is. De nem vagyok matuzsálem, van még időm erre. Maradtam annál, hogy az újabb film is „olcsó” és magyar lesz. Az ember úgyis itthon talál inspirációra, filmezni nekem még Magyarországon a legjobb. Színházban viszont már egy ideje csak külföldön rendezek.
– Akárcsak a Johanna vagy a Delta esetében, a Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv forgatókönyvét is Bíró Yvette filmesztétával közösen jegyzi. Alkotótársa miben tud az ön segítségére lenni?
– Bíró Yvette olyan alkat, aki bele tudja képzelni magát egy másik ember világába, nem önmagát, hanem az én filmemet szeretné megvalósítani. A témát mindig én viszem neki, megmutatom a jelenetsorokat, amelyekből ő csavaros módon kiszűri a közhelyeket, átalakítja a csapdákat, így segíti kiemelni a filmet a konvencionális történetmesélésből. Tulajdonképpen nem is forgatókönyvet írunk együtt, hanem gondolkodni tanít engem. Életem fontos része, és nagyon hálás vagyok azért, hogy valakivel együtt gondolkodni tanulhatok.
– Új filmjében mi a hangsúlyosabb: Frankenstein teremtése vagy a teremtményének erőszakossága?
– A kettő összefügg. E film azt vizsgálja, hogy milyen felelőssége van az alkotónak az általa teremtett iránt. Ha ez a felelősségvállalás elmarad, akkor a történet megboszszulja magát. A Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv egzisztencialista történet, egyfajta tükörjáték, amelyben az ember találkozik elfedett dolgaival. Ez Mary Shelley regényének nagy talánya: miként lehet valósággá egy sötét lény, amit az ember nagyravágyásból és istenkísértésből tapasztott össze. E teremtés értékelhető szülői gesztusként is, ami hétköznapi tapasztalás: gyermeke ő maga is és valaki más is. Ám az, hogy a szülő a gyermekét merrefelé vezeti, felelősség. A filmben a teremtő és teremtettje egy apa és a fia, akik tizennyolc évig nem látták egymást. A fiút egy szörnyű rárótt szerep stigmatizálja, tehát szükségszerűen válik bűnössé. Bár a történet formális családi kapcsolatokról szól, tágabb értelemben vett jelentése magába foglalja a kérdés társadalmi dimenzióit is. Mary Shelley gótikus-romantikus regényének science fiction elemét a filmből kihagytuk: Frankestein itt nem villámmal alkot embert. De megtartottuk a klasszikus fordulópontokat: a teremtmény visszajövetelét, az ártatlan gyilkosságot, a „teremts nekem nőt” követelését. A történetet egyszerűsítettük, megtartva a teremtés gesztusát. A regénynek ugyanis az a része, hogy mindenki elveszett gyermek és magányos szülő, ma inkább átélhető a film nézőinek. És míg a színházi előadás erősen stilizált volt, a film valóságalapú, egy bérházban játszódik, nagyon pesti történet.
– Kétgyerekes családapaként milyen nevelési elveket vall?
– Az a fő kérdés, hogyan lehet fontos tartalmakat megismertetni velük anélkül, hogy korlátoznám a szabadságukat. A gyermekeim első pillanattól kezdve önálló egyéniségek, akiket nem a magam képére akarok formálni, hanem azt kívánom megérteni, kik ők valójában. Ebben szeretném segíteni őket.
– És mint alkotó, milyen felelősséget vállal a filmért és a nézőiért?
– Egyetlen célom van: elgondolkodtatni az embereket. A kultúra is ezért alakult ki: gondolkodjunk el saját magukon, az életünkön. Másfelől úgy próbálok filmezni, hogy minden egyes néző önállóan is értelmezhesse a művet. A színházi előadásnak kicsit mottója is lett ez a gondolat: a teremtény túlnőhet a teremtőn, önálló életet élhet. A film minden egyes befogadója hozzáadja önmagát az alkotáshoz, és tovább teremti azt.
– Több magyar filmben láthattuk karakterszerepben, ezúttal önmagára osztotta Frankenstein főszerepét. Nehéz volt önmagát instruálnia?
– Kezdetben rettentően nehéz volt, állandóan kontrollálni akartam magam. Amikor lemondtam arról, hogy visszanézzem az alakításaimat, könnyebben belehelyezkedtem a színészi szerepbe, elfogadtam és megszerettem ezt a helyzetet. Mivel a filmbeli Frankenstein filmrendező, egyetlen és jó megoldásnak azt tartottam, hogy ebbe a tükörjátékba önmagam helyezzem. Ez ad némi chaplini gesztust is a filmnek: ez a karakter én vagyok, de mégsem én vagyok. Amatőr színészeink sokkal profibbak voltak, Monori Lilivel olykor rá is csodálkoztunk, hogy ők gyerekként is milyen fegyelmezetten tudnak dolgozni. Az egyik főszereplőt, Magdát sok ezer lány közül válogattuk ki. Csíkos Kitty újbaroki lány, varrást tanul. Nekem a tisztaságot jelenti a filmben. Frecska Rudolf már a Bárkában is a Fiú szerepét alakította. Egy alsónémedi nevelőintézetben találkoztam vele, nem könnyű sorsú gyerek, ám nagyon tehetséges. Sokat adott a filmnek, remélem, ő is kapott valamit ettől a munkától.