Igaz, hogy az önök vállalkozása, a Welt 2000 Kft. valójában az MSZP fiókcége?
– Nem. Ez egy informatikai vállalat, amely technikailag és tanácsadással segíti a mindenkori kormány munkáját. Nyolcvan munkatárssal és számos alvállalkozóval dolgozom, de soha nem firtattam a munkatársaim világnézetét. Az egyik volt tulajdonos régebben független jelöltként az MSZP által támogatott önkormányzati képviselő volt, de évekkel ezelőtt eladta a tulajdonrészét. Én magam jobboldali, keresztény szemléletű ember vagyok, ezt igyekszem megélni a mindennapokban is: a bevételeim egy részét adományokra fordítom, jelentős összegekkel támogattam egyházi oktatási intézményeket, egy mentőszolgálatot. Mindezt azért mondom el, hogy cáfoljam az állítólagos MSZP-kötődést. Agyrém, hogy egy informatikusnak ilyesmire kelljen válaszolnia…
– Nyolc évig mégiscsak egy velejéig korrupt kormánynak dolgozott.
– Azelőtt pedig a Fidesznek, hiszen mi hoztuk létre azt a pályázati információs rendszert, amely a Széchenyi-terv adatait tartalmazza, s amely a mai napig használatban van. Már akkor olyan rendszert építettünk, amely alapjaiban a majdani uniós pályázatok kezelésére is alkalmas lehetett. Ha helyesen alkalmazzák, ennek többek közt épp a korrupció felszámolásában van jelentősége.
– Miért csak egy ilyen rendszer létezik?
– Egyrészt mert így ésszerű, másrészt pedig az uniós csatlakozás feltétele volt, hogy központi, integrált informatikai rendszer jöjjön létre.
– Az EU-csatlakozás előtt nagy várakozások voltak hazánkban az uniós támogatásokkal kapcsolatban, ám az azóta eltelt években nem igazán virágzott fel az ország. Hol ez a temérdek pénz? Bejött egyáltalán?
– Jórészt igen. Ha az uniós pénzek lehívását nézzük, Magyarország más tagországokkal összehasonlítva nem áll rosszul. Ennek egy része a mindennapokból ismert pályáztatási folyamatokon megy át, de vannak hatalmas projektek is, mint a négyes metró építése vagy hulladékégetők létrehozása. Ezeket kormányzati szinten egyeztetik közvetlenül Brüsszellel.
– Miért jutnak ilyen nehezen támogatáshoz a magyar vállalkozások?
– Több oka is van. Minden pályázathoz kell biztosítani valamennyi saját forrást, ami legtöbbször hitelekből történik. Mivel azonban a gazdasági válság kitörése óta nehezebb hitelhez jutni, kevesebb az önerő, így kevesebb forrást tudnak lehívni a vállalkozások. Ugyanakkor túlzottan bonyolultak a kiírások, így ezek feldolgozása is nagyon sok munkát igényel. Az utóbbi években a rendszerünk több mint ezerféle pályázati kiírást rögzített. Ez iszonyúan sok. Én ezt áldatlan állapotnak tartom, amelyen változtatni kell, és e területen szerzett évtizedes tapasztalatom alapján tudom is, hogy mi a megoldás.
– Tíz forintért megmondja?
– Annyiért nem. Komolyra fordítva a szót: az állami intézményekben dolgozó szakemberekkel együtt vezettük be, hogy elektronikusan kelljen beadni a pályázatokat egy hibákat korrigáló kitöltő program segítségével. Azelőtt, 2004-ben negyven százalék körüli volt a formailag hibásan beérkező és ezért elutasított pályázatok száma, ez azóta nagyjából négy százalékra csökkent. Volna további lehetőség a szükségtelenül bonyolult dolgok egyszerűsítésére, a szabványok, fogalomhasználatok egységesítésére, az átláthatóságra. Egyébként Nyugat-Európában néhány A4-es lapon be lehet adni, hogy milyen projektet szeretnénk megvalósítani, amihez csatolni kell az igazoló dokumentumokat, és kész. De hozzá kell tennem, ott nem történnek olyan dolgok, mint nálunk…
– Például?
– Mondok egy tipikus esetet: a pályázó vásárol a pályázat keretében egy százezer forintos gépet, tudva, hogy az összeg felét az uniós támogatás fedezi. De mivel ő nem akar egy fillért sem fizetni, a gép értékének kétszereséről szerez számlát. Ez visszatérő motívum, ami minden magyar embernek árt. A pályázati kiírások bonyolultságának egyik oka, hogy a kiíró így szeretné kiszűrni a csalás lehetőségét. Véleményem szerint a túlbonyolítás fölösleges, mert rendszerünkben néhány gombnyomással látható a pályázat minden fázisa, a benyújtás, az értékelés, a szerződéskötés, a kifizetések, a felhasználás, sőt a szállítókkal kapcsolatos minden apró adat is.
– Az is, ha valaki 4,6 milliárdot nyer közbeszerzési eljárás nélkül? Ez önökről jelent meg az Origo.hu tényfeltáró cikkében. Valamint hogy többször is eladták az informatikai rendszerüket az államnak. S hogy indokolatlanul magas összegeket kapnak a szolgáltatásaikért, ám a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség képtelen szabadulni önöktől, mert zsarolják…
– Nem tudom, kinek az érdeke, hogy az NFÜ szabaduljon tőlünk, és hogy ilyen cikkek szülessenek, de az országnak biztosan nem. De ha akarja, beszéljünk erről is. A szerződésünk lehetővé teszi, hogy az NFÜ kitegyen minket, ha nem megfelelő minőségben vagy túl magas áron dolgozunk, és ezt folyamatosan ellenőrzik is minőségbiztosító cég bevonásával. Nem adtunk el semmit többször, viszont egy ekkora rendszerre költeni kell: változnak a jogszabályok, folyamatosan jelennek meg új kiírások, a rendszert üzemeltetni, fejleszteni, a több ezer felhasználót képezni kell. Az említett összeget majdnem nyolc év alatt, folyamatosan kaptuk a munkánkért, s ebből tessék levonni például az áfát is. Minden általunk végzett munka díját, mennyiségét, minőségét össze lehet hasonlítani az iparági átlaggal. Ez viszonylag egyszerű művelet, és rögtön kiderül, hogy nem mi dolgozunk drágán. Már tizenegy európai országból, sőt Amerikából is érdeklődtek a rendszerünk iránt, nyilván nem azért, mert olyan gazdaságtalanul működik. Csak megjegyzem, az Origo.hu újságírója, aki még díjat is kapott az úgynevezett tényfeltárásért, meg sem keresett minket. Miután a cikk megjelent, felhívtam, és arra kértem, hogy jöjjön el az irodánkba, szívesen megmutatom neki a rendszert, és elmondom, hogy mi mennyibe került, ha érdekli. Nem érdekelte.
– Tehát nem igaz, hogy verseny nélkül nyerték a megbízást?
– Nem igaz. 2003-ban a nyílt közbeszerzési eljárásban mi adtuk a legalacsonyabb árat, és csak mi vállaltuk a kitűzött határidőt, mert sok tapasztalatot szereztünk a Széchenyi-terv rendszerének előkészítése közben. A kollégáimmal hosszú időn át szinte éjjel-nappal dolgoztunk, rengeteg egyedi megoldást alakítottunk ki, s minden ötletünket, az általunk fejlesztett programok forráskódját is levédettük szerzői jogként. Így a későbbiekben a közbeszerzési törvénynek megfelelően úgynevezett meghívásos közbeszerzési eljárásban vettünk részt. Ez a rendszer magyar fejlesztés, ami Magyarország hasznára válik. Ha valaki mégis úgy döntene, hogy kidobja, és másikat fejleszt ki, az sem lenne olcsóbb. Ráadásul az unió nem nézi jó szemmel a dupla finanszírozást, vagyis azt, hogy ha már létezik egy rendszer, azt szétverik, és újat építenek.
– Térjünk vissza a pályázatokra! Gondolom, nemcsak a kisvállalkozók, hanem állami vállalatok, sőt önkormányzatok is visszaélhetnek a támogatásokkal.
– Épp ezért fontos a civil kontroll, ami a rendszer lényege. Az emir (egységes monitoring információs rendszer – B. Gy.) rendelkezik nyílt internetes felülettel, amely elérhető az NFÜ honlapján (www.nfu.hu – B. Gy.). Ha valaki kíváncsi, hogy egy bizonyos cég mikor mennyi uniós pénzt nyert el, s mire költötte, csak be kell írnia a cég nevét, és már látja is az adatokat. Emellett minden pályázó kap egy belépési kódot, amellyel nyomon követheti pályázatának mozzanatait, és jelezheti a közreműködő szervezetnek, ha gondja adódik. Ugyanezen az interaktív felületen nyújtja be a pályázó az elszámolásait, adja be a jelentéseit a projekt állásával kapcsolatban.
– Ezek az adatok nem manipulálhatók?
– Nem. Mire egy kifizetési adat erre a honlapra kerül, tizenöt–húsz szakember előtt megy keresztül, mindannyian ráteszik az elektronikus kézjegyüket, s mindez visszakövethető. Mindenki, a pályázótól az iktatókon át a miniszterig, ugyanabba az adatbázisba dolgozik, és minden adat ott kerül a rendszerbe, ahol keletkezik. Látszik, hogy például az önkormányzatoknál mikor és milyen jogcímen kerülnek kifizetésre az összegek. Látszik, hogy kik egy adott támogatási szerződés szállítói, ki milyen elszámolást nyújtott be, mennyi támogatást kapott. Ez a transzparencia arra sarkallja a résztvevőket, hogy tisztességesen és pontosan dolgozzanak. Persze hazudni lehet, de a tendenciózus hazugságok utólag felderíthetők. Az olyan pályázatok esetében, amikor bizottság dönt a támogatásról, az emir a bizottsági tagok neveit, sőt a jegyzőkönyvet is tárolja, vagyis nemcsak a végeredmény látható, hanem az egész döntési folyamat. Kimutatható az is, hogy a forrásokat honnan hová érdemes átcsoportosítani, hol van egyensúlyvesztés.
– Mire kell ügyelnie a következő kormánynak az uniós pályázatokkal kapcsolatban?
– Sok javaslatunk van. Az egyik az egyszerűsítés: világosabb pályázati kiírások kellenek, több informatikai támogatás, segítség a pályázóknak és a pályázatkezelőknek, kevesebb bürokrácia. Fontos a tervezés is, azaz a pályázati források elköltésével elérni kívánt célok pontos megfogalmazása és a tényleges megvalósulás korrekt mérése, illetve a mérési módszer kidolgozása. Pontosan tudni kell, hány munkahely jött létre, hány gépet szereztek be, milyen hosszú és minőségű vasúti sín épült. Elengedhetetlen a visszaélések megakadályozása, hogy a pénzek azokhoz jussanak, akik tényleg jó ötletekkel rendelkeznek, és sikeresen végrehajtják a fejlesztéseket. Ezek nélkül nem leszünk képesek lehívni az összes elérhető forrást, illetve megfelelően felhasználni a lehívott összegeket. Magyarország számára elvész, amit a jelenlegi forrásokból nem hívunk le 2015-ig. De elvész az is, amit szabálytalanul használunk fel.
– Miért?
– Mert ha már az uniós ellenőrök észlelik a problémát, nemcsak a szabálytalanul elszámolt költséghányadot kell visszafizetni, hanem akár az egész támogatást. Előfordulhat, hogy ha egy ötvenmilliárd forintos beruházásnál másfél milliós csalást észlelnek, mind az ötvenmilliárdot visszakérik. A kormánynak – és minden magyar embernek – nagyon kell ügyelnie arra, hogy a projekteknél minden rendben legyen, különben hatalmasakat lehet bukni. Egyébként, ha szabálytalanság gyanúja merül fel, az emirben úgynevezett karanténba kerül a projekt, és a kötelező szabálytalansági vizsgálat végéig megáll a kifizetés.
– Belelátnak a rendszer fejlesztői minden pályázati folyamatba? Hozzáférnek minden adathoz?
– Az informatikusoknak nem feladatuk az adatok értékelése vagy elemzése, ezenkívül az adatok gazdája az NFÜ. A nem nyilvános adatokkal nem mi, hanem a pályázatokkal foglalkozó intézmények munkatársai és az ellenőrző szervek találkoznak. Viszont arra biztatnék mindenkit, használják az emir nyilvános weboldalait, informálódjanak, kövessék a folyamatokat és pályázzanak.
origo.hu
Különleges halak kerültek elő a Hortobágyon
