Vulkántűz

Évekkel ezelőtt Vasy Géza könyve Csoóri Sándorról A nemzet rebellise címmel jelent meg a fehérvári Vörösmarty Társaság gondozásában. Találó cím volt, mint ahogy most az is eszembe jut, hogy harminc évvel ezelőtt Czine Mihály így köszöntötte az akkor ötvenéves költőt: „Jöjjön el a te időd, Sándor!”
Vajon eljött-e az az idő 2010-re, a nyolcvanadik születésnap esztendejére? Hiszen éppen azok az értékek forognak veszélyben, amelyekért a „rebellis” költő évtizedekig küzdött. Hadd írjam ide 2006 című versének egészét: „A falhoz vagdalt záptojások éve! / Kétezerhat: nem jó az utcán járni. / Vízágyúval jönnek a vőlegények / S örvendenek a terek árvácskái.” Pontos állapotrögzítés.
Ami pedig a könyvkiadást illeti: ezen a területen talán mégiscsak eljött az ő ideje. A kerek évfordulóra a Helikon gazdag válogatást adott ki Csoóri lírájából és prózájából, a Nap Kiadó pedig két – itt méltatandó – kötettel is ünnepelt: a válogatott verseskötettel, valamint Görömbei András monográfiájának bővített kiadásával. (Az első változat a pozsonyi Kalligramnál jelent meg 2003-ban.) Az életmű tudós ismerője példásan vezeti végig olvasóját a lírikus és esszéíró, valamint a közéleti ember pályáján. Csoóri nemzeti kötelességtudatát Adyéhoz méri, pályaképében és alapos műelemzéseiben az életmű tudatos egységét hangsúlyozza. A panaszoknál meg nem rekedő, mindig a magaslatok felé törő embert állítja vizsgálódásának középpontjába.
Azt az embert, aki sokáig vállalt fontos közfeladatokat, hogy csak a Magyarok Világszövetsége élén eltöltött évtizedet említsük. Ezt az embert mutatják föl a Föld, nyitott sebem versei, ha nem is a legelső időktől, de napjainkig. (Hiányzik ugyanis a válogatott kötetből a pályanyitó Felröppen a madár anyaga, az első fejezetben az 1957-es Ördögpille műveit olvashatjuk.) Benne ma már antológiadaraboknak számító, klasszikusnak mondható versekkel, s itt is láthatjuk a pályaív hű rajzát, Gróh Gáspár szerkesztésében. Érzékelhetjük a fordulatokat, amelyek közül a legutóbbi a közélettől visszavonuló költő esetében, ha nem is drámai, ám mégiscsak látható. „Őszikéibe” beépülnek a korábbi pályaszakaszok elemei, az emlékek, a tapasztalatok. Így áll össze a kor válságait magán viselő, a gondokkal őszintén szembenéző líra. Költőnk újra és újra kimondja a rettenetet, s nagy mestere, Illyés Gyula nyomán nem marad el nála a föloldás mozzanata sem. Megjelenik a húsvéti föltámadás reménye, s ez olyan lelki töltetet ad szavának, ami csak a leghitelesebben szólók sajátja.
A folyamatosan szerelmes férfi szép versei sem hiányoznak, s újabban valami korábban nem észlelt harmónia is ott bujkál a művek hátterében. Akár az intim szféra, akár a közélet lírai hozadékát vizsgáljuk, egyértelmű a következtetés: páratlanul őszinte, kitárulkozó hang az övé, a mai magyar költészet kivételes teljesítménye. Olyan drámai mozzanatokban gazdag, mint amilyenre a monográfusához, Görömbeihez írott A házam körül újra részleteiben lelünk: „Ki hitte volna, András, / hogy kísérteteink halhatatlanok / és életrevalóbbak nálunk, / rokonai a távoli földrengéseknek és a temetőknek / s ha fagy fenyegeti őket, / titkos vulkánok tüzénél melegszenek.”
Az olvasó azonban szerencsére Csoóri Sándor versei tüzénél is melegedhet.
(Csoóri Sándor: Föld, nyitott sebem. Összegyűjtött versek CD-melléklettel. Görömbei András: Csoóri Sándor. Monográfia. Nap Kiadó, Budapest, 2010. A kötetek ára 3900 és 3200 forint)