Hasfelmetsző nyomában az íjas kannibál

A közelmúltban az észak-angliai Bradfordban három prostituált meggyilkolásának vádjával őrizetbe vették Stephen Griffiths negyvenesztendős egyetemistát, aki kriminológiadoktorátusának megvédésére készült. A rendőrök gyanítják, hogy a bűnt személyesen megtapasztaló férfinak több áldozata volt.

Remélem, jól bezárták a lakást! – vetette oda nyeglén az őt bilincsben elkísérő tucatnyi rendőrnek. Mintha másnap visszatérne, és mindent a helyén akarna találni. A Stephen Griffiths letartóztatásakor jelen lévő brit tudósítók így írták le a férfi közönyét. A „bradfordi hasfelmetszőként” elhíresült egyetemista 13 éve bérel egy garzont a volt malomban, amelyet lakóházzá alakítottak át. A hajdanán szebb napokat megélt volt ipari városban számtalan bezárt gyártelep van, alacsony a bérleti díj, ezért tömegével települnek a környékre bevándorlók. A pakisztániak különösen kedvelik ezt a vidéket.
Az sem véletlen, hogy Griffiths lakása pár méterre van a vörös lámpás negyed központjától. Minden éjszaka vagy húsz prostituált tanyázott a háza környékén. Szinte mind drogosok; nem adták drágán magukat, úgy 20 fontot kértek egy menetért. Állítólag Stephen kedvelte őket. Persze nem úgy, ahogy elsőre mindenki gondolná, hanem beszélgetett velük. Emberi kapcsolatokra mindenki vágyik néha. Felhívta őket a lakásába, és megmutatta nekik házőrzőként tartott termetes varánuszait, amint azok a Griffiths által ennivalónak tenyésztett, élő patkányokat falatoznak vacsorára. A környéken lakók csak „kótyagosnak” nevezték. Ha sejtették volna, hogy ez a legenyhébb jelző az állapotára…!
Már ebből is gyanítható volt, hogy valami nincs rendjén az egyébként visszahúzódó, magányos, de elég jóképű fiatalemberrel. Azt terjesztette magáról, hogy homoszexuális, ezért nincs szüksége lányokra, de fiú barátot senki sem látott. Bokáig érő fekete bőrkabátot, fekete inget, fekete nadrágot és fekete cipőt viselt. Lehetett bármilyen napszak és idő, akár még késő éjszaka is mindig az orrán volt erősen foncsorozott napszemüvege. Így volt felöltözve akkor is, amikor első meghallgatásán közölte a bradfordi bírósággal: „Én vagyok az íjas kannibál.”
Bár ez senkinek sem tűnt fel, 40 évesen egyetemistának lenni még Angliában sem megszokott dolog. Kivételek persze vannak, esetleg azt mondhatják rá, hogy későn érő típus. Stephen Griffithsnek már volt egy diplomája, ennek ellenére sohasem dolgozott egyetlen napot sem. A leedsi egyetemen pszichológusként végzett, ám ahelyett, hogy elhelyezkedett volna a szakmájában, a bradfordi egyetem nappali tagozatán felvette a kriminológiát, amelyből doktorálni akart. Tanárai szerették, látszott rajta, hogy érdekli a tananyag.
Nem elkényeztetett úrifiúról van szó, otthonról nem kapott támogatást, csupán szerény ösztöndíjából élt. Az viszont igaz, hogy a Nagy-Britanniában rendkívül elismert wakefieldi Queen Elizabeth Grammar School magángimnáziumába járt, ahol kiváló eredményeket ért el. Jó eszű, törekvő diák volt – értékelte életének ezt a szakaszát a Times. Ám szülei tizenéves korában elváltak, húsz éve egyetlen szót sem beszélt az apjával. Ha majd pszichiáterek vizsgálják, szinte biztos, hogy ebből az időszakból találnak végzetes törést az életében.
Doktori disszertációjának témája a XIX. század végének rejtélyes gyilkosa, Hasfelmetsző Jack. Angliában ez kedvelt témaválasztás, ám Griffiths megfűszerezte kicsit: a londoni Hasfelmetsző, akinek személyazonosságáról napjainkban is csak sejtések vannak, bűntetteinek korabeli vizsgálatát összeveti a manapság alkalmazott rendőrségi technikákkal, hátha ma már eredményesebben járnának el.
Ekkor váltak a sorozatgyilkosok Griffiths gondolatvilágának központi témájává, olyannyira, hogy a lakásába meghívott prostituáltakkal is megosztotta. Az interneten Ven Pariah álnéven írt magasztaló írásokat az időről időre kényszeresen és kielégülést hozóan ölőkről. Ven Pariah a neve annak „az embergyűlölő lénynek, aki elviszi a gyűlöletet a paradicsomba” – így írt magáról a világhálón.
Példaképekként nevezte meg az egyesült államokbeli columbine-i iskolai mészárlás elkövetőit és legalább 50 halálos ítéletére váró rabot az amerikai siralomházakban – derítette ki a Guardian brit napilap. Ódákat zengett az angliai Gloucesterben egy pár által elkövetett, horrorfilmbe kívánkozó szadista erőszakról és gyilkosságokról, amelyekben vagy tucatnyi fiatal lány vesztette életét.
És itt van közvetlen elődje, „a yorkshire-i hasfelmetsző”, aki a 70-es években szedte áldozatait. Talán őt próbálta utánozni, ő ugyanis kalapácsot használt a prostituáltak megölésénél, és csavarhúzóval csonkította meg őket. Tizenhárom lány megölését sikerült rábizonyítani. A ma 63 éves sorozatgyilkos az egyik kiemelt biztonságú elmegyógyintézet lakója.
Egyébként Stephen Griffiths is állt ideggyógyászati kezelés alatt. Pár éve több hétig depresszióval kezelték az egyik klinikán. Ezt azzal magyarázta, hogy az öngyilkosok lelkiállapotához végez kísérleteket, és ez kicsit őt is „megfertőzte”.
A nyomozókra vár a feladat, hogy kiderítsék, mikor lépett át a kriminológiát tanulmányozó hallgató arra az oldalra, ahol a bűn lakozik. Most a bradfordi rendőrök, megerősítve az egész ország illetékes nyomozó szerveivel, eddig feltáratlan esetek után kutatnak. Csak ebben városban nyomtalanul eltűnt vagy egy évtizeddel korábban két prostituált.
Hogyan bukott le Griffiths? Két héttel ezelőtt történt, amikor egy túlbuzgó őr unalmas óráiban megnézte a malomházban elhelyezett folyosói kamera korábbi felvételeit, hátha lát rajta valami izgalmasat. Olyat látott, amire aligha számított. Egy lány menekülni próbál az üldözője elől, aki egy kis számszeríjjal fejbe lövi, majd elvonszolja egy olyan helyre, amelyet a kamera látószöge már nem fog be. Aztán időről időre megjelenik ez az ember, nagy szemeteszsákokat cipelve. A rendőrségnek nem esett nehezére az azonosítása.
Napokkal ezelőtt talált valaki egy hátizsákot a közeli folyó partján. Az illető öröme –hogy elhagyott kincsre lelt – gyorsan elszállt, amikor belenézett a táskába: egy női fej volt benne. Aztán kilométerekkel lejjebb előkerült néhány szemeteszsák, benne a megcsonkított lány testrészeivel. A doktorandusz lakásában találtak egy szamurájkardot, nyilván ezzel darabolhatta fel áldozatát. Állítólag Griffiths evett is az áldozatából. Még két esetet vallott be, ő ölt meg hasonló módon eltűnt prostituáltakat, és ilyen módon tüntette el a nyomokat.
Nagy-Britannia sóvárogva várja az újabb áldozatok bevallását, elpusztításuk zaftos részleteit. Néhány újságíró felveti a felelősség kérdését is. Ki a hibás, ki akadályozhatta volna meg a sorozatgyilkosságot? A szülők, mert elváltak? A tanárok, akik gyanús jelet nem vettek észre? Az orvosok, hogy nem fedezték fel a férfiban a gyilkos ösztönt? A szomszédok, akik csak magánakvalónak tartották? Vagy azok, akik az utcán fillérekért árulják magukat és az életüket is? Csak egy válasz lehet: mi mindannyian.