Pakson nyert bajnoki címet a Zalaegerszeg

Játszom, ahogy a térdem engedi – jelentette ki a 214 centis, 140 kilós, 36 éves Gulyás Róbert fél órával az Atomerőmű–ZTE bajnoki döntő tegnapi 4. meccsének kezdete előtt. A paksiak ikonjának állapota nagyjából az egész hazai csapatra jellemző: Dill is sérült, Walker és Körté-lyesi ugyancsak harcképtelen, a gárda azonban minden, csak nem az. Elszántan és kiválóan kezdte a mérkőzést: 7-0, majd 21-9. Ám hiába blokkolt kétszer is hatalmasat Clark, a tolnaiak ugrógépe, majd még Lagrange-zsal össze is hozott egy alley-oop nevű zsákolós figurát, az első félidő végére 35-31-re felzárkóztak az alapszakasz- és kupagyőztes zalaiak. Igaz, ehhez az is kellett, hogy a játékrészt Kámán félpályás triplával zárja le.
Az addig terméketlen Wilson két hármassal nyitott, majd Hinnant kosarával először vezetett a ZTE (38-39), amely hatpontos előnnyel vágott neki az utolsó negyednek. És amikor Hinnant lehetetlen hármasával 54-46-ra elhúzott a látogató, kitört a diadalittas „Louis! Louis!” kórus – ez a remek amerikai irányító keresztneve. Öt és fél perccel a vége előtt Dill kipontozódott, Timberlake zsákolt, de Horváth, Gulyás és Lagrange kosarai még felcsillantották a paksi reményt (60-63). Aztán az utolsó percben Hinnant büntetői pecsétet tettek a zalai diadalra (60-67). „Sikerült feltenni az i-re a pontot, szerintem tökéletes idényt produkált a csapat” – értékelt Völgyi Péter, a zalaiak mestere, és nem is nagyon lehetett vitatkozni vele, hiszen a Magyar Kupát is a fiai vitték haza, mint ahogy a bajnoki trófeát szintén, 1988, 1990 és 1992 után negyedszer.