Jelentősen megnövekedtek tegnap a magyar férfi kézilabda-válogatott továbbjutási esélyei a szlovének elleni, júniusi világbajnoki selejtezőn: Carlos Perez ugyanis eldöntötte, hogy csatlakozik a kerethez. A kubai származású, idén már 39 éves klasszis 2005-ben, a Macedónia elleni, győztes Eb-kvalifikácó után búcsúzott, akkori szándékai szerint végérvényesen. A 2003-as vb gólkirályaként, a 2004-es olimpia elődöntőseként ezt igazán érthetően tette 34 esztendősen; annál inkább méltánylandó, hogy öt évvel később, ha esetleg csak két meccs erejéig is, de visszatér.
„Csárli” a tavaszi szezonban is többször igazolta egyedi, még mindig kiválthatatlan képességeit, amelyek a mostani szükséghelyzetben még többet érhetnek. Hiszen egyrészt június 13-án, Ljubljanában, majd 20-án, Veszprémben roppant erős riválissal szemben a vb-részvétel a tét, másrészt a szóba jöhető balátlövők közül Katzirz Dávid és Putics Barna sérült, a Bundesligából hazaérkező Ilyés Ferenc pedig klubjában, a Lemgóban szinte csak védekezik. Ha ellenben Perez csak támadni fog, és azt sem folyamatosan, hanem mondjuk kétszer tizenöt perc erejéig, már az is roppantul javítja a variációs lehetőségeket. Innentől a legapróbb önáltatás nélkül mondhatjuk, hogy az esélyeket ötven-ötven százalékra taksáljuk, és azok akkor változnának tovább a javunkra, ha a Barcelona jobbátlövője, Nagy László is igent mondana a Mocsai Lajos szövetségi kapitány által szabott vasárnapi – vagy inkább hétfői – határidőig. Tőle ez inkább elvárható lenne, mert tíz évvel fiatalabb Pereznél, emellett nem is Havannában, hanem Székesfehérváron született.
Valami azonban azt súgja, maradhatunk az ötven-ötvennél.

Az autópályán lerobbanni életveszélyes is lehet – mi legyen az első teendőnk?