A nagy per

Minő csúnya és félrevezető eljárás szövegösszefüggésükből kiragadott részletekkel visszaélni! Ha valaki csak azt emeli ki Gyurcsány Ferenc blogbejegyzéséből, hogy a volt miniszterelnök leleplezője lesz a kétszínűségnek, a megtévesztésnek, a hazugságnak, joggal vélheti, hogy a nemzet Fletója önéletrajzot ír. Ám ha elolvassuk a korábbi mondatokat is, nemcsak a kétszínűség fog lelepleződni, hanem az idézetet meghamisító manipulátor sötét szándéka is, mert Gyurcsány azt írja valójában, hogy ha a politikai küzdelmeket a bíróságon kell lefolytatnia, akkor ő áll elébe. „Vádlott helyett vádlójuk leszek. Vádlója ennek a torz, erőszakos, megfélemlítésre játszó Fidesz-világnak.” Ennek a vádlói tevékenységnek része lesz majd a leleplezés is, mert a kettő együtt jár, akár a baloldallal a korrupció.
Nem véletlen, hogy Gyurcsány szenvelgéséről többeknek Dimitrov jut az eszükbe, aki az idióta mozgalmi legenda szerint vádlottként halált megvető bátorsággal vádolta meg és leplezte le a hitleri fasizmust, holott csak azért volt oly nagy pofája, mert tudta, a GPU és a Gestapo már a per megkezdése előtt megegyezett a bolgár vádlottak felmentéséről és kiutasításáról. Dimitrov valójában ritka gyáva és jellemtelen ember volt, így nem kell a lipcsei pert felidéznünk, hogy párhuzamra leljünk közte és Gyurcsány Ferenc közt. Gyurcsány mindenesetre készül a nagy perre, minden valószínűség szerint már tükör előtt próbálgatja a hősi pózokat, amelyekkel porba sújtja, megalázza, ízzé-porrá zúzza vádlóit. Ha egy csöpp szerencsénk van, ezeket a házi próbáit videóra veszi, s néhány nap múltán majd mi is szájtátva csodálhatjuk, milyen koreográfiával idézi a történelem ítélőszéke elé a független magyar bíróságot.
Az egykori miniszter- és párt-, jelenlegi alapítványi elnöknek nem számít, minő tisztségre jelölte a sors, egy Fidesz-kormány neki nem ellenfél. Ha megvádolják, önként mond le mentelmi jogáról, hogy a „politikai méregkeverők” szemébe nézhessen. Ő aztán nem bújik a mentelmi joga mögé, mert egy karakán fickó, s különben is a kétharmados parlamenti többség mindenképp kiadná. De ő ezt nem várja meg, hisz merészségével is Orbán Viktor tudomására hozhatja: „ha harc, hát legyen harc”. Mert a gyáva Orbán nem mer szemtől szemben kiállni vele, hanem a táskahordóit küldi rá, akikről csak azt tudni biztosan, hogy nem független értelmiségiek. Ugyanis azok – kell-e mondanunk, hogy szintén halált megvető bátorsággal? – tiltakoztak az ellen, hogy a kormány a politikai ellenfelei „egzisztenciális szankcionálására” készül. Ennek egyértelmű bizonyítéka, hogy összemossák a politikai felelősséget a közbűntényes cselekményekért való felelősségre vonással, mondhatni az elszámoltatást azonosítják a leszámolással, márpedig ez nem demokrácia, hanem diktatúra.
Bizony, így van! Ha valakit a politikai nézetei miatt állítanak bíróság elé, ráadásul közbűntényesként ítélik el, az maga a diktatúra. A Kádár-rendszer, 2006. október 23-án a gyurcsányi igazságszolgáltatás. Egyetlen gond van, Gyurcsányt még senki nem vádolta meg hivatalosan közbűntényes cselekményekkel, még nem idézték bíróság elé (legfeljebb tanúként). Ám az üldöztetésre és mártíromságra rutinizált baloldalon oly kiválóságok meggyőződését, mint Bauer Tamás, Kuncze Gábor vagy Vásárhelyi Mária, afféle jelentéktelen apróság, mint a tények hiánya, a legkevésbé sem befolyásolhatja. Különben is, Kövér László azt mondotta volt, hogy Gyurcsány egy politikai bűnöző, akinek már régen bíróság előtt kellene állnia.
Csakhogy az igazán cégéres, aljas politikai bűnözők békés öregkort érnek meg szeretteik körében, ágyban, párnák közt szokták örök álomra hajtani fejüket. A politikai tisztogatásoknak többnyire az ártatlanok, a naiv jóindulatúak, a tisztességesek szoktak áldozatul esni. Ha csak ezt nézzük, Gyurcsány tökéletes biztonságban van.