Árfolyamcsapdában

A napokban kiderült, hogy a Wall Street mégsem költözött el Debrecenbe, és nem a helyi polgármester szavára rendülnek meg a nemzetközi tőzsdék. A forint ismét mélyrepül, holott Navracsics Tibor kormányfőhelyettestől kezdve Matolcsy György gazdasági miniszterig mindenki a 3,8 százalékos szigorú költségvetési hiánycélt kommunikálta erőteljesen a piacok felé, Kósa Lajos pedig még a görög eredetű szavakat is kiiktatta a szótárából. Mégis, hétfő óta közel tíz forinttal gyengült a hazai fizetőeszköz az euró és a svájci frank ellenében, és rövid távon nem is számíthatunk jelentős javulásra.
Itt sokkal nagyobb a baj.
Ma a kanadai Torontóban a világ húsz legnagyobb gazdaságának vezetője ül össze, hogy az euróövezet adósságválságáról, a mentő- és megszorítócsomagokról tanácskozzon, és az elbizonytalanodott pénzpiacokat életképes kilábalási tervvel nyugtatgassa. Köztük lesz David Cameron brit miniszterelnök, aki a kormányrúd átvételekor gazdasági vészhelyzetre figyelmeztetett Nagy-Britanniában, és Kan Naoto japán kormányfő, aki nemrég görög típusú adósságválságot emlegetett a szigetországgal kapcsolatban. Most nem csak a válság hatásainak kivédésére szolgáló élénkítőcsomagok árát kell megfizetni. A világ hét leggazdagabb állama lényegében az 1973-as olajválság óta egyre csak halmozza tartozásait, és mára a bruttó hazai össztermékhez viszonyított adósságállomány tekintetében a hatvan évvel ezelőtti (!) szintre jutott el.
A most közölt adatok döbbenetesek: a legfejlettebb országok lakossági, vállalati, banki és állami hitelei összesen a GDP 3-400 százalékánál járnak, a legnagyobb adósok maguk a leggazdagabb államok. A kialakult bizalmatlan légkörben az euró többéves mélypontra zuhant, miközben a befektetők az arany mellett a mentsvárvalutákat keresik. A svájci frank így megállíthatatlanul erősödik, és ez hazánk szempontjából veszélyes hír. A nemzeti bank összesítése szerint a frankhitelesek zöme ugyanis még a 145 és 165 forint közötti árfolyamon vette fel banki kölcsönét, az alpesi valuta izmosodásával a visszafizetendő tőketartozásuk 30-40 százalékkal emelkedett, és a hitelük kamata is megugrott.
A kockázat óriási: közel 6000 milliárd forintnyi frankhitelről és több százezer adósról van szó, miközben a banki fedezetként szolgáló ingatlanokhoz kötődő közüzemidíj-tartozások újabb jelzálogteherrel fenyegetnek. A mostani törékeny nemzetközi befektetői hangulatban az utóbbi évek gazdaságpolitikai ámokfutása miatt perifériára sodródott Magyarországon jóval nagyobbat csattan az ostor. Tegnap a román alkotmánybíróság semmisített meg a valutaalappal kialkudott csomag megszorító intézkedéseiből néhányat, előtte a Moody’s hitelminősítő sorolta a görög kötvényeket a bóvli kategóriába – mindenre gyengült a forint. Spanyolország kockázati megítélése történelmi mélypontra jutott, Görögország állítólag szigeteket árul, és a legtöbb euróövezeti tagállam megszorítócsomagokkal próbálja hűteni a befektetői kedélyeket. A költségvetési szigor példaértékű lehet, de egy rossz összetételű kiadáslefaragás ismét recesszióba lökheti a válságból épphogy csak kilábaló gazdaságokat. A piacokat borotvaélen táncoló költségvetések, borúlátó nemzetközi piaci hangulat, és az euróövezet országainak megosztottsága árazza, miközben a 750 milliárd eurós uniós mentőcsomagnak még se híre se hamva.
A magyar devizaadósok kiszolgáltatott helyzetéért magukon a hitelfelvevőkön túl is felelősök kerestetnek. Reméljük, Farkas István volt PSZÁF-elnök elégedetten törölgeti az eredményes munkájáért Bajnai Gordontól tavaly kapott állami középkeresztjét.