Ebben a kíméletlen kánikulában sem hagyta el az embert a vele született lelemény. Az enyhülést kereső városi bennszülött fényes nappal belemászik a köztéri díszmedencébe, falikút alá dugja a fejét, jeges fagylaltgombóccal kenegeti tarkóját, feltöltött hűtőakkumulátort nyalogat, hideg zacskós tejeket helyez el az öltözékében. A közhivatalokban a hölgyek harisnya nélkül is dolgozhatnak, engedélyezik a kurta szoknya viselését, a férfiak otthon hagyhatják a zakót és a nyakkendőt. A légkondicionált helyiségekbe, plázákba, csarnokokba be kell engedni a kánikulától szédelgő embereket, nekik ez most oázis, remény a túlélésre.
A nagy meleg kulturális hozománya, hogy váratlanul megugrik a múzeumok, közgyűjtemények látogatottsága, a templomokat is többen keresik fel ilyenkor – itt kellemes a hőmérséklet, az emberbe visszatér a biológiai egyensúly, tágul a humán érdeklődése, nyitottabbá válik az egyház felé. Minden rosszban van valami jó.
Szűk pátriámat mindenesetre megviseli a kíméletlen hőség. Az árnyékos tornácon harminckét fokot mutat a hőmérő, a két kutya beásta magát a bokrok alá, a macskákat napok óta nem látom, a papagájok beszüntették a rikácsolást. Ezt a cikket egy szál fürdőnadrágban írom az elsötétített dolgozószobában, lábam alatt hideg vizes lavór. Amint befejezem az írást, beállok a kerti locsoló elé, ha az sem elég, bemászom a hűtőládába. Ha maradt még bennem gondolat, ott tartósítom az utókornak. Most kirakom a pontot, és megyek a kerti locsolóhoz, pfű.
origo.hu
Folyamatosan szivárog a klór Sajóbábonyban
