Egy zenekar, amely már a kokainporos hatvanas években is azzal tűnt ki a lila ködből, hogy a tagok nyíltan megfogadták: rock and roll ide vagy oda, nem fogyasztanak semmilyen kábítószert. Ilyesmivel kitűnni olyan időkben, amikor a másnaposság nagyjából elvárható világnézeti minimum volt, vakmerőbb attitűdnek számított, mint menetiránnyal szemben száguldozni az autópályán. A Gastroblueson vasárnap este nyolckor fellépő Jethro Tull szellemi vezetője, énekese, fuvolás mindenese, Ian Anderson az absztinenciának tudja be azt is, hogy az együttesnek sikerült egyedi hangzásvilágot teremteni, és azt máig megtartani, sőt, gyarapítani.
A lemezeladások Anderson elméletét igazolják. Amikor Janis Joplin, Jim Morrison és a többiek már odaát pengettek, a blackpooli brit rockerek még eladtak jó pár tíz millió lemezt. Eleinte csak bluest és rockot játszottak, később aztán kelta, klasszikus és art rock elemekkel bővült a hangzás, a hetvenes évekre pedig kialakult az a védjegyükké vált dallamszerkesztés, amely miatt a Jethro Tullt nem lehet egykönnyen összekeverni semmivel.
A ma este fellépő amerikai fenegyerek, Popa Chubby szintén nem a könnyen felejthető kategória. Nehézsúlyú blues, ördögi töltés, elképesztő technikai tudás, mindehhez legendás teherbírás; Chubby folyamatosan úton van, mégis minden alkalommal legalább két órát magas lángon teker végig.
Holnap Roger Chapmanért és Ken Hensleyért érdemes a paksi ESZI Sportcsarnok linóleumát koptatni, no és persze a felsorakozó csúcsborászokért, akik idén is Pakson tartják éves találkozójukat. Akár ortodox műfaji rajongásból, akár az élmény teljessége kedvéért érdemes vasárnap estig Pakson maradni: reggel tíztől több tucat bográcsban rotyognak majd a jobbnál jobb, borral készült ételek a Gastroblues hagyományos főzőversenyén.
origo.hu
Ez a százforintos akár 2000 eurót is érhet – nézd meg a sajátodat!
