Hét csapás Észak-Koreára

Negyvennégy év elteltével ismét Portugália–Koreai NDK mérkőzést rendeztek a labdarúgó-világbajnokságon, és ahogyan az 1966-os összecsapás is különleges fejezete a vb-históriának, úgy a tegnapi meccs is az lett. Igaz, egészen más okból. Annak idején, a liverpooli negyeddöntőben ugyanis 0-3-ról fordítva nyertek 5-3-ra az európaiak, tegnap azonban a négy és fél évtizede négy gólt vágott Eusebio szeme láttára és gyönyörűségére hét gólt rámoltak be az utódok. Szegény észak-koreaiak e 0-7-tel kiestek, megszégyenültek, és megpróbáltatásaik ezzel valószínűleg nem értek véget.

Egy részsikert mindenképpen elkönyvelhetnek az ázsiaiak: múlt héten eltűnt négy játékosuk ügyét a teljes nemzetközi sajtó és közvélemény előtt még mindig képesek homályban tartani, a témában továbbra is jóval több a feltételezés és a szóbeszéd, mint a tény. Valami azonban nyilvánvalóan megroppantotta a brazilok ellen még helytállt és csupán 2-1-es vereséget szenvedett alakulatot, ezt a tegnapi hét portugál csapás pontosan mutatja. Az első félidőben még tartották magukat a távol-keletiek, csupán Raul Meireles talált be a hálójukba, fordulás után aztán átszakadt mindenféle gát. A nyitányon még oly fegyelmezett védők elbambultak, lekéstek, elemi labdakezelési hibát követtek el, ezekből Tiago kétszer, Sabrosa, Almeida, Liedson és Cristiano Ronaldo egyszer-egyszer volt eredményes.
E 7-0 a nyolc évtizedes vb-történelem hetedik legnagyobb különbségű győzelme – az élen három kilencgólos differencia áll, közte az 1982-es Magyarország–Salvador 10-1-e és az 1954-es Magyarország–Koreai Köztársaság 9-0-ja –, az elmúlt negyedszázadban azonban mindössze egyszer regisztráltak jelentősebb fölényt: nyolc éve Szapporóban Németország 8-0-ra páholta el Szaúd-Arábiát. Portugália e sikerével négy ponttal a második helyen virít a csoportjában, és csak akkor eshetne ki, ha szélsőségesen nagy vereséget szenvedne Brazíliától, miközben Elefántcsontpart is tönkreverné az észak-koreaiakat. Ronaldóék előnye Drogbáékkal szemben jelenleg ugyanis három pont és kilenc gól, szinte behozhatatlan. Carlos Queiroz portugál szövetségi kapitány okkal lelkendezett: „Nagyszerű bemutató volt, remek gólokkal és szenzációs hangulattal. Nagy nap ez Portugália és az ország futballja számára, s a csapatnak is szüksége volt egy ilyen összecsapásra, mert a jó játék után a motiváció és az önbizalom is nő. Lőttünk hét gólt, de ez ugyanúgy három pontot ért, mintha csak egyszer vagy kétszer találtunk volna be, ezért most már a következő meccsre koncentrálunk.”
Szegény ázsiaiaknak is ezt kellene tenniük. Persze egészen más tétért, ők ugyanis már kiestek, és a tegnapi második félidőben mintha lélekben is messze jártak volna. Talán már azt mérlegelték, miféle retorzióra számíthatnak otthon, mert pályán kívül és belül is szégyent hoztak hazájukra és „Kedves Vezetőjükre”? Kim Jong Hun szövetségi kapitány mindenesetre szakított a kommunista diktatúrák által gyakran alkalmazott kollektív felelősség elvével, hiszen a meccs utáni sajtótájékoztatón kijelentette: „Felelősséget vállalok a súlyos vereségért, mert az általam kidolgozott taktika csődöt mondott. A játékosaim mindent megtettek, ami tőlük tellett. Mindenesetre szakmai szempontból nézve a találkozót, teljesen egyértelmű, hogy szétestünk.”
Amiért büntetés járt. Egyelőre még csak hét gól formájában.