Kétmillió problémás hitel országa lettünk

Az ország jelenlegi pénzügyi-gazdasági helyzetében a pénzügyi intézmények tehervállalása is szükséges – fejtette ki lapunknak adott interjújában Szász Károly, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) július elsején kinevezett elnöke, aki 2000 és 2004 között is betöltötte ezt a posztot. A szakember szerint a kirívó, jelentős létszámú ügyfélkörnek jogtalan hátrányt okozó esetekben a felügyelet akár kétmilliárd forintos bírságot is kiszabhat a jövőben a szabálytalan pénzintézetre. A PSZÁF olyan javaslatcsomagot dolgoz ki, amely a devizahitelek átváltásakor a vételi és az eladási árfolyam különbözetéből fakadó veszteségtől megkímélné az adósokat. A régi-új elnök szerint mára kétmillió problémás hitel halmozódott fel hazánkban mintegy 900 milliárd forint értékben. A Kulcsár-féle brókerbotrányt még 2003-ban felfedő Szász soha nem felejti el, amikor a rendőrségnél feljelentést tett és átadta az egyértelmű dokumentumokat, még neki kellett bizonygatni, hogy tényleg visszaélések történtek, ráadásul az ügyben hanganyagokat semmisített meg a Nemzetbiztonsági Hivatal.

Szász Károly (53 éves) közgazdász. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) új elnöke. 1981-ben végzett a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen. A CIB Banknál, a Magyar Külkereskedelmi Banknál, majd a HypoVereinsbanknál dolgozott vezetői pozíciókban, 1999-ben a Konzumbank vezérigazgatójává nevezték ki. 2000-től 2004-ig a PSZÁF elnöke volt, a 2002-es kormányváltás után azonnali eltávolítását követelte az MSZP–SZDSZ-koalíció. – Szász Károllyal és a vele hasonlókkal szemben úgy kell eljárni, hogy vagyonelkobzás, és onnantól kezdve tárgyalunk, hogy meddig fog börtönben ülni – mondta 2003-ban Török Zsolt szocialista képviselő. A kormánykoalíció és Szász Károly kapcsolata a Kulcsár Attila-féle brókerbotrány kipattanása után mérgesedett el. Szász vezette a PSZÁF-et, amikor a felügyelet több hónapos vizsgálódás után 2003-ban kirobbantotta a brókerbotrányt, majd az elnököt a nyílt utcán megverték. Végül a kifejezetten az elmozdítását szolgáló, úgynevezett lex Szász felhasználásával, 2004-ben lehetett jogellenesen elküldeni posztjáról, elvileg a felügyelet átszervezésére hivatkozva. A lex Szászt Mádl Ferenc köztársasági elnök nem írta alá, hanem az Alkotmánybírósághoz küldte, amely szintén alaptörvénybe ütközőnek ítélte a módosítást. A törvény ellen az Európai Unió is tiltakozott. Szász elmozdítása után pereskedés kezdődött, amelynek végén a Legfelsőbb Bíróság kimondta: Draskovics Tibor akkori pénzügyminiszter jogellenesen szüntette meg Szász Károly munkaviszonyát. 2004 augusztusától Szász az OTP Bank elnöki tanácsadója lett. Amikor a bank megvásárolta a szerbiai Niska Bankát, vezérigazgatójának Szász Károlyt nevezték ki. 2008-ban visszatért Budapestre, ahol az OTP elnöki tanácsadójaként dolgozott. Július elsejei hatállyal Sólyom László köztársasági elnök Szász Károlyt nevezte ki a PSZÁF elnökévé, azt követően, hogy a pénzügyi felügyelet korábbi irányítója, Farkas Ádám június 30-i hatállyal lemondott elnöki pozíciójáról. Szász Károly mandátuma hat évre szól, munkáját a jövőben két új alelnök, Sáray Éva és Balogh László segíti. (Sz. A.)

Érez-e bármilyen elégtételt most, hogy visszakerült annak a pénzügyi felügyeletnek az élére, ahonnan 2004-ben botrányos körülmények között, az ön számára szabott külön törvény bevezetésével, jogellenesen menesztette önt Draskovics Tibor akkori szocialista pénzügyminiszter?
– Most csak hálás vagyok a sorsnak, hogy folytathatom, amit egyszer abba kellett hagynom. Hat évvel ezelőtt egy hatékonyan működő szervezetnek kellett kényszerűen búcsút mondanom. Remélem, munkámban a kollégáim is segítenek majd.
– Milyen szervezeti átalakítások várhatók a felügyeletnél? Megszünteti az elmúlt évek gyakorlatát, amelyben egyfajta kádertemetőként működött a felügyelet?
– Soha nem foglalkoztam azzal, ki honnan jött, csak a teljesítmény alapján értékeltem a munkatársakat, s ez most sincs másképp. Elődöm, Farkas Ádám egyébként úgy alakította vissza a felügyeletet, ahogyan az a vezetésem alatt is működött. A jövőben két alelnök segíti majd a munkámat. Sáray Éva a felügyelet ellenőrzési, engedélyezési területét fogja vezetni. Balogh Lászlóhoz a nemzetközi kapcsolatok, a kockázatkezelés és a fogyasztóvédelem tartozik majd. Ezen túlmenően is lesznek persze átalakítások. A jogszabályok előkészítését szeretném erősíteni, ezért egy kodifikációs területet fogunk felállítani.
– Azt már korábban közölte, hogy a jegybank és a PSZÁF viszonyán változtatni kíván, mert jelenleg az MNB gyámsága alatt áll a felügyelet. Milyen lesz így az együttműködés a Pénzügyi Stabilitási Tanácsban a Simor András vezette MNB-vel?
– Meg kell változtatni a Pénzügyi Stabilitási Tanáccsal kapcsolatos szabályozást, át kell gondolni a résztvevők szerepét. A testület nem maradhat egy olyan döntéshozó fórum, amelyik átveszi a felelősséget az önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező intézményektől. Az olyan ügyekben, ahol a PSZÁF-nek van elsődleges felelőssége, ott az ezzel kapcsolatos döntéseket is a felügyeletnek kell meghoznia. Ma még az a gyakorlat, hogy a felügyeletnek bizonyos ügyeiről a stabilitási tanács határoz. Ez nem folytatódhat így. A tanácsnak mindössze véleménybefolyásoló testületté kell válnia, amelyben mindegyik szereplő megtartja saját önálló hatáskörét. A bankadóval kapcsolatos döntést például a nemzetgazdasági miniszternek kell meghoznia. Tarthatatlan, hogy ma a stabilitási tanácsnak előzetesen jóvá kell hagynia az Országgyűlés számára készült felügyeleti éves jelentést. A felügyelet autonóm államigazgatási szerv, amely a parlament alá van rendelve. A PSZÁF sem szól bele a nemzeti bank monetáris politikájába. Ez a jegybank melletti monetáris tanács feladata, nem pedig a stabilitási tanácsé. Utóbbi tehát konzultatív szerv lenne, ahol a különböző résztvevők a rendelkezésre álló információkat megosztják, ezeket megbeszélik, véleményt cserélnek, majd mindegyik szereplő a saját feladat- és hatáskörének megfelelően végzi a tevékenységét. Az is furcsa, hogy maga a stabilitási tanács úgymond kötelezheti ajánlás kiadására vagy intézkedés megtételére az egyik felet. A mostani gyakorlaton tehát feltétlenül változtatni kell.
– A PSZÁF kimutatása szerint hány család nem tudja fizetni a megemelkedett törlesztőrészletét? Mekkora összeget jelentenek ezek a problémás kölcsönök?
– A kilencven napon túli fizetési késedelmes lakossági hitelszerződések száma március végén meghaladta a kétmilliót, ezen belül a jelzáloghiteleké megközelítette a százezret. Az érintett kétmillió problémás hitel bő kilencszázmilliárd forintnyi kölcsönöszszeget takar.
– A túlzott devizahitelezés felelőtlen engedése az elmúlt években megmutatta, hogy a jegybanknak és a felügyeletnek a korábbinál sokkal erősebben kellett volna figyelmeztetnie a rendszerszintű kockázatokra. Mekkora volt ebben a PSZÁF felelőssége ön szerint?
– Nem szívesen minősíteném a felügyelet korábbi tevékenységét. Ki kell javítani az elmúlt időszakban elkövetett hibákat. Majdnem három évet dolgoztam Szerbiában, és ott lényegesen nehezebb volt devizahitelt felvenni, mert a szerb szabályozás sokkal szigorúbb, például magas jövedelemmel kell rendelkezni ahhoz, hogy valaki devizahitelt kaphasson. Emellett az ottani felügyeleti hatóság, a szerb jegybank magasabb követelményeket támasztott a bankokkal szemben.
– A devizahitelezésnél óriási probléma, hogy a hitelnyújtásnál és a hitel visszafizetésénél alkalmazott devizavételi és -eladási árfolyamok több százalékponttal drágítják meg a hitelt, ami óriási többletköltséget jelent az adósoknak. Ezzel kapcsolatban terveznek változtatást?
– A hitel folyósításánál és a visszafizetésnél alkalmazott vételi, illetve eladási árfolyamok közötti különbség összességében akár hat-hét százalékponttal is megdrágíthatja a hiteleket. A mi – kidolgozás alatt álló – javaslatunk szerint a jövőben megszűnne ez a különbség, és a bankoknak a mindenkori hivatalos jegybanki árfolyamot vagy pedig a bankok középárfolyamait kellene alkalmazni. Ez egyrészt az ügyfelek számára sokkal biztonságosabb és ellenőrizhetőbb rendszert teremtene, másrészt érdemben csökkentené a devizahitel terheit.
– Mi a véleménye a Kulcsár Attila nevéhez fűződő K&H-brókerbotrányról, amelynek törvénytelenségeit hét évvel ezelőtt éppen ön tárta a nyilvánosság elé? Az ügyészség 2005-ben emelt vádat az ügyben, s most még mindig csak ott tartunk, hogy a Fővárosi Ítélőtábla májusi döntése szerint egy teljesen új eljárást kell kezdeni.
– Az alapvető problémát abban látom, hogy 2003-ban, amikor a pénzügyi felügyelet feltárta a visszaéléseket, a hatóságok nem vették komolyan a megállapításainkat. Nem tudom, hol és milyen hiba történt az egész ügy során, de az biztos, hogy a vizsgálatunkról az összes illetékes szervet tájékoztattuk. Az ügyészségtől az Állami Számvevőszékig mindenkit értesítettünk és rendelkezésre bocsátottuk a bizonyítékokat, vizsgálati anyagokat. Az alapos munkánk ellenére nem hitték el, amit mondtunk. És itt most nem az újságírókra gondolok. Annak idején a kollégáim sokat panaszkodtak, hogy az eljárás során meg sem kérdezték őket, lényegi összefüggések nem érdekelték a vizsgáló hatóságokat. Megdöbbentő volt, hogy esetenként, bár a felügyelet el akarta volna mondani a véleményét, meg sem hallgattak minket. Sőt, még ellenünk indítottak eljárásokat. Soha nem felejtem el, amikor a rendőrségnél feljelentést tettünk, és átadtuk az egyértelmű dokumentumokat, még nekünk kellett bizonygatnunk, hogy tényleg visszaélések történtek. Ne feledjük azt sem, hogy az ügyben hanganyagokat semmisített meg a Nemzetbiztonsági Hivatal. Egyébként nem szeretnék ezzel foglalkozni a közeljövőben. A felügyeletnél 2000-től 2003-ig folyamatos szervezetfejlesztő, szakmai erősítő, átalakító munka folyt, csendben építkeztünk. Ennek volt az eredménye az is, hogy erre az ügyre rá tudtunk világítani. A jó szakmai munkának és a kiváló felügyeleti szakembereknek köszönhető, hogy fel lehetett deríteni a Kulcsár-ügyet.
– A Magyar Nemzeti Bank függetlenségére hivatkozva nem fogadja el a kormány által javasolt havi kétmillió forintos bérkorlátot. A szintén független pénzügyi felügyelet alkalmazza ezt a plafont?
– Az ország nehéz gazdasági helyzete mindenkitől áldozatot követel. Az előzetes egyeztetéseken önként vállaltam ezt a bérplafont, és természetesen ehhez igazítjuk a vezető kollégák javadalmazását is.
– Tervez-e az eddigieknél keményebb fellépést azokkal a bankokkal szemben, amelyek tisztességtelenül járnak el a devizahitelesekkel, nem tájékoztatják az ügyfeleket megfelelően, illetve megszegik a magatartási kódexet?
– A felügyelet minden esetben a jogszabályok és a magatartási kódex előírásai alapján jár el, valamennyi piaci szereplőt azonos mércével mér. Ami a szankciós eszköztárat illeti, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényt és a fogyasztóvédelmi törvény alapján kirívó, jelentős létszámú ügyfélkörnek jogtalan hátrányt okozó esetekben a felügyelet akár maximum kétmilliárd forintos bírságot is kiszabhat vétséget elkövető pénzügyi intézményekre. Emellett most folyik az a harminc intézményt érintő vizsgálatunk, amelyben áttekintjük, hogy a bankok, pénzügyi vállalkozások az elmúlt időszakban a magatartási kódexben előírt külső okok – például a jegybanki alapkamat, az országkockázat változása – nyomán miképp változtatták vagy éppenséggel nem módosították a hitelkamatokat.
– A mostanában elhangzó banki panaszáradat ellenére az elmúlt öt évben a Magyarországon működő bankok voltak a legjövedelmezőbbek Európában, amelynek egyik oka, hogy nálunk a legnagyobb a különbség a betéti és a hitelkamatok között. Vége lesz-e ennek az aranykornak a banki különadó bevezetésével? A PSZÁF hogyan próbálja megakadályozni, hogy a banki különadóval járó többletköltségeket a bankok áthárítsák az ügyfelekre?
– Az ország jelenlegi pénzügyi-gazdasági helyzetében a pénzügyi intézmények tehervállalása is szükséges, a mértékről vagy a kivetési alapról szakmai alapon lehet egyeztetni. Egyoldalúan kedvezőtlenül egy pénzügyi intézmény kizárólag a jogszabályok és a magatartási kódex alapján módosíthat szerződést. A kódex kétségkívül ismeri a szabályozói környezet változásából adódóan a terhek áthárításának lehetőségét. Csakhogy a bankoknak a módosításokra okot adó kódexbeli listát, azok huzamosan fennálló hatásait együttesen kell vizsgálniuk. Ha tehát a lista másik két fő eleme, a makrogazdasági környezet változása és az ügyfelek kockázati megítélése ezen időszakban javul, akkor korántsem biztos, hogy öszszességében emelni kell az ügyfelek terheit. Megígérhetem, hogy a bankok lépéseit a jövőben szigorúan ellenőrizni fogjuk.