(ki és miért deheroizál )

Én nem tudom, hogy most, egy hónappal pünkösd után, a húsvéti keresztény ünnepkör lezárultával, amikor a miséző papok egyszerű zöld ruházatot viselnek, ily módon utalva a mindennapokra, érdemes-e felidéznünk a Jézus személyével, halálával és feltámadásával kapcsolatos médiabeli tudományos feltevéseket és nézeteket.
A hangsúly a „tudományos” kifejezésen van, hiszen ez a szó azt sugallja: komoly emberek, tudós kutatók és szakértők, intellektuelek felfedezéseit és állításait tárják elénk, szóbeli, írásos és képi formában, hogy kissé világosabban lássunk azokban a kérdésekben, amelyeket Szent Pál is csak mintegy tükör által szemlélhetett, homályosan.
Az írott és elektronikus sajtó ilyetén közlései mindig húsvét táján válnak gyakorivá és agresszívvá, s bizonyos tudományos álmértékletességgel azt sugallják a hívőknek, hogy hitük nem valós tényeken alapul. A legtudományosabb tévémagazin a National Geographic e téren többnyire az élen jár, előszedi a holt-tengeri tekercseket, az esszénusokat, az apokrif evangéliumokat, a különböző régészeti leleteket, s mondandóját amerikai és izraeli bibliakutatók szakszerű kommentárjaival támasztja alá. Ezek közül egyik sem akar bennünket meggyőzni annak ellenkezőjéről, amiben netán hiszünk, csak elhinti a kételkedés magvait. Állandóan ugyanazokról a dolgokról van szó: az egyház esetleges tévedéseiről, elhallgatásairól, a dogmák ingatag voltáról, Krisztus istenemberi létezéséről.
Legelőször is azt hozzák tudomásunkra év év után monoton csökönyösséggel, hogy ha Jézus élt, létezett is valóságos történelmi személyként, nem olyan volt, mint amilyennek mi elképzeljük. Ebben a témakörben a visszatérő motívum: Mária Magdolna, aki a kutatók szerint Jézus legbizalmasabb és legszeretettebb tanítványa volt, s mint korábbi kurtizán: a kedvese, netán a felesége. Ez a feltevés egy álevangélium félmondatából indult ki, hogy Jézus sokszor megölelte és megcsókolta Mária Magdolnát. Mégpediglen amerikai professzorok szerint, a száján. Mit sugall ez? Hogy Jézus nem volt bűntelen, magdalai Mária pedig korántsem szent. Erre a bulvárhírre épül Brown egyik több száz milliós példányszámban elkelt regénye.
A másik kedvenc „tudományos feltevés” abból indul ki, hogy a názáreti Jézus valóban élt, olyannyira, hogy meg is halt, mégpediglen véglegesen, mivel is Jeruzsálem közelében a régészek megtalálták a koporsóját s benne csontjait. A miniatűr kőkoporsót magunk is láthatjuk, s egyes tudósok szerint rá is van írva, hogy ez itt Jézus, József názáreti ács fia. Feltámadásáról, mennybemeneteléről ezek szerint szó sem lehet, hiszen megvan a corpus delicti.
Más megközelítése is létezik a dolognak. Úgy emlékszem, a BBC szerint neves antropológusok rekonstruálták, miképp nézhetett ki Jézus. Korabeli koponyaleletek alapján megalkották az akkori zsidó átlagférfi arcmását, mondván, ha Krisztus egyáltalán létezett, csakis ilyen lehetett. Mondanom sem kell, hogy a rekonstruált arc egyáltalán nem emlékeztet a reneszánsz festők ábrázolásaira, láttára inkább Lombroso jut az eszünkbe.
Mindezekről most az ünnepeket követő csendes hétköznapokban kijelenthetjük, hogy bizonyos tendenciát jeleznek. Hogy kiknek az érdekében áll a Megváltó deheroizálása, én nem tudom…