Az elmúlt héten nagyüzem volt a diplomáciai életben.
Németország és Izrael között sor került egy német külügyminiszteri útra Izraelbe és egy izraeli államfői látogatásra Berlinben. A német fél mindkét esetben hangsúlyozta, hogy Németországot történelmi felelősség terheli a holokausztért, hatmillió zsidó haláláért, de mint barát és szövetséges, bírálja Jeruzsálem politikáját a gázai kérdésben, és a jövőt, szemben az USA-val, a kétállami megoldásban látja.
A német belpolitikában a választásokon sikeres kommunista utódpárt, a Linke január óta 55 ezer új taggal bővült. Ők döntően fiatalok, és szemben a korábbiakkal, nyugatnémet területen élnek. A parlamentből kiesett Liberális Párt, az FDP megválasztotta a lemondott korábbi elnök-pénzügyminiszter, Christian Lindner utódait.
A Német Szociáldemokrata Párt két eddigi elnökéből a hölgy, a 63 éves Saskia Esken bejelentette, hogy a következő választásokon, ez év nyarán már nem indul. A párt férfi elnöke, a 47 éves Lars Klingbeil lett az új alkancellár és pénzügyminiszter. Armin Laschet, aki az elmúlt választásokon a konzervatív pártok kancellárjelöltje volt és csúnyán megbukott, most, szemben azzal az elképzeléssel, hogy külügyminiszter legyen, a külügyi bizottság vezetését kapta meg.
Friedrich Merz kancellár 57 perces első kormánynyilatkozatában három célt tűzött ki. A jólétet, a biztonságot és az együttműködést. Kiemelte, az a cél, hogy a német hadsereg, a Bundeswehr Európa legjobb konvencionális hadseregévé váljék. „Tudnunk kell védekezni, hogy ne kelljen védekezni.”
A német kormány bő első heti működése idején a két kormányzó párt között három összecsapásra került sor. A nyugdíjak, a migráció, valamint a katonai kiadások kérdésében. A CDU-s külügyminiszter bejelentette, hogy elfogadják az USA és a NATO tervét, a védelmi kiadások öt százalékra történő emelését, mire a védelmi miniszter, a legnépszerűbb SPD-s politikus, Boris Pistorius azt mondta, hogy ez az ő feladata.
Törökország számára az elmúlt hét nagyon sikeres volt. Feloszlatta magát a PKK, a Kurd Munkáspárt, amely évtizedek óta fegyveres harcot vívott Törökországban, Szíriában és Irakban a kurdok ügyének rendezése érdekében. A szervezet célja a függetlenség vagy az autonómia elérése volt. Törökországban egyik sem sikerült. A szervezetnek mintegy ötezer fegyverese van. A fegyverletétel csak a törökországi kurdokra vonatkozik, a többire nem. A PKK Törökországban az utóbbi időben meggyengült.