Az elmúlt héten nagyüzem volt a diplomáciai életben.
Németország és Izrael között sor került egy német külügyminiszteri útra Izraelbe és egy izraeli államfői látogatásra Berlinben. A német fél mindkét esetben hangsúlyozta, hogy Németországot történelmi felelősség terheli a holokausztért, hatmillió zsidó haláláért, de mint barát és szövetséges, bírálja Jeruzsálem politikáját a gázai kérdésben, és a jövőt, szemben az USA-val, a kétállami megoldásban látja.
A német belpolitikában a választásokon sikeres kommunista utódpárt, a Linke január óta 55 ezer új taggal bővült. Ők döntően fiatalok, és szemben a korábbiakkal, nyugatnémet területen élnek. A parlamentből kiesett Liberális Párt, az FDP megválasztotta a lemondott korábbi elnök-pénzügyminiszter, Christian Lindner utódait.
A Német Szociáldemokrata Párt két eddigi elnökéből a hölgy, a 63 éves Saskia Esken bejelentette, hogy a következő választásokon, ez év nyarán már nem indul. A párt férfi elnöke, a 47 éves Lars Klingbeil lett az új alkancellár és pénzügyminiszter. Armin Laschet, aki az elmúlt választásokon a konzervatív pártok kancellárjelöltje volt és csúnyán megbukott, most, szemben azzal az elképzeléssel, hogy külügyminiszter legyen, a külügyi bizottság vezetését kapta meg.
Friedrich Merz kancellár 57 perces első kormánynyilatkozatában három célt tűzött ki. A jólétet, a biztonságot és az együttműködést. Kiemelte, az a cél, hogy a német hadsereg, a Bundeswehr Európa legjobb konvencionális hadseregévé váljék. „Tudnunk kell védekezni, hogy ne kelljen védekezni.”
A német kormány bő első heti működése idején a két kormányzó párt között három összecsapásra került sor. A nyugdíjak, a migráció, valamint a katonai kiadások kérdésében. A CDU-s külügyminiszter bejelentette, hogy elfogadják az USA és a NATO tervét, a védelmi kiadások öt százalékra történő emelését, mire a védelmi miniszter, a legnépszerűbb SPD-s politikus, Boris Pistorius azt mondta, hogy ez az ő feladata.
Törökország számára az elmúlt hét nagyon sikeres volt. Feloszlatta magát a PKK, a Kurd Munkáspárt, amely évtizedek óta fegyveres harcot vívott Törökországban, Szíriában és Irakban a kurdok ügyének rendezése érdekében. A szervezet célja a függetlenség vagy az autonómia elérése volt. Törökországban egyik sem sikerült. A szervezetnek mintegy ötezer fegyverese van. A fegyverletétel csak a törökországi kurdokra vonatkozik, a többire nem. A PKK Törökországban az utóbbi időben meggyengült.
Isztambulban folytak az orosz–ukrán tárgyalások. Mindkét fél konzultált a törökökkel és az amerikaiakkal. Az ukránok a nyugat-európaiakkal is. Putyin nem ment el a találkozóra. Az első nap eredménye ezer fogoly kölcsönös cseréje és a tárgyalások folytatása. A két fél a fegyverszünet feltételei alatt teljesen mást ért.
Zelenszkij sem vett részt a tárgyalásokon. Közölte, hogy ő csak Putyinnal és Trumppal hajlandó találkozni. Trump úgy fogalmazott, hogy a békét ő fogja elérni egy megbeszélésen az orosz elnökkel. Zelenszkij a tárgyalások első napján presztízsveszteséget szenvedett el. A törökök az orosz–ukrán tárgyalásokon külügyminiszteri szinten elnököltek.
Az amerikai delegáció az isztambuli megbeszéléseken három fővel vett részt. Az orosz delegáció kilenc, míg az ukrán tizenegy főből állt. A tárgyalások első napja több érdekességgel zárult. Az orosz és a török delegáció öltönyben, míg az ukrán küldöttség nagy része katonai egyenruhában jelent meg. A tárgyalás nyelve az orosz volt. Az ukránok tolmácskészülékekkel jelentek meg, ezzel is szimbolizálva a két nyelv közötti különbségeket.
Az orosz delegáció vezetője, Vlagyimir Megyinszkij, aki már a 2022-es orosz–ukrán tárgyalások idején is az orosz delegáció vezetője volt, kijelentette, „Svédországgal huszonegy évig harcoltunk. Ti mennyi ideig vagytok hajlandóak harcolni?” A béke feltételeként szabta meg az oroszok által követelt és eddig csak részint elfoglalt négy megye átadását.
Az Ukrajnát támogató négy nyugati állam képviselői, a franciák, britek, németek és lengyelek felhívták az amerikai elnököt, hogy gyakoroljon nyomást Putyinra, de Trump ezt elutasította. NATO-külügyminiszteri találkozó is folyt, szintén Törökországban.
Trump elnök folytatta közel-keleti útját. Szaúd-Arábiában a kétoldalú megállapodás részeként 142 milliárd dolláros amerikai hadiipari megállapodás aláírására került sor. Trump célja a térség államaival kétoldalú együttműködési szerződések megkötése és az első elnöksége alatt megkötött arab–izraeli szerződések, az Ábrahám-egyezmények újraélesztése.
A szír vezetés közölte, hogy nyitott az USA-val a kétoldalú szerződések megkötésére. Cserébe az ország elleni szankciók eltörlését kérte. Trump készen áll az együttműködésre. Kéri a szíriai terroristákat őrző fogolytáborok átvételét és új kapcsolatok kialakítását Izraellel.
A Hamász szabadon bocsátott egy amerikai–izraeli kettős állampolgárságú foglyot. Bejelentette, hogy az USA-val és nem Izraellel állapodott meg. Izrael szintén elhatárolódott a másik féltől, a Hamásztól, és folytatódott a háború Gázában. Irán, a térség egyik középhatalma azt kérte, a térség, főleg a Perzsa (Arab)-öböl mentén fekvő államoktól, hogy az amerikai elnök látogatása után se változtassanak korábbi, gyakorlatilag el nem kötelezett politikájukon.
Közben az atomalkuról Iránnal tárgyaló amerikai delegáció vezetője bejelentette, hogy a tárgyalások sikeresen folytatódtak. Egyiptom, a térség létfontosságú kulcsállama, 12-15 százalékkal csökkentette a Szuezi-csatornán történő áthaladás díját. Ennek fő oka, hogy a hajókat ért rendszeres húszi támadások nyomán a hajóforgalom drasztikusan csökkent és Egyiptom ebből származó bevételei kevesebb mint a felére estek vissza.
Az USA tizenegyezer afgán menekült státusát függesztette fel. Pakisztán és Irán több százezer afgánt toloncolt vissza hazájába.
Közben ötvenkilenc fehér dél-afrikai menekültet fogadott be az Egyesült Államok. A Dél-afrikai Köztársaságban zajló folyamatok kapcsán senki sem említi, hogy ennek egyik fő kiváltó oka volt, hogy Nagy-Britannia, a korábbi gyarmattartó hatalom a függetlenség megszerzése után nem nyújtotta azt a támogatást, amelyet előzőleg megígért.
Európában nagy hullámokat vet, hogy bíróság kötelezi az EU vezető politikusát, Ursula von der Leyent a vakcinabeszerzések kapcsán az „eltűnt” sms-ek közzétételére. Az unió, amely kínosan vigyáz a korrupciós ügyekben, most nehéz helyzetbe került.
Kína gőzerővel tör előre Afrikában. Tizenegy országgal kötött stratégiai és kiadatási megállapodást és tizenöt állammal stratégiai együttműködést. Európa messze lemaradt. Afrika adja a kritikus nyersanyagok 30 százalékát, a kobalt és a mangán 48 százalékát, a grafit 27 százalékát.
Érdekes hét volt.
