Meleg helyzet

Lám, így múlik a világ dicsősége. A bukott kormányfő BKV-bliccelési afférja kapcsán viszont elmondhatjuk: a dicstelensége is. Tavaly a szexuális multikulti fesztiválról hazamenet Gyurcsány Ferencnek egy egész földalatti-szerelvényt bocsátott a rendelkezésére a nagylelkű és ízig-vérig segítőkész közlekedési vállalat. Azóta sem tudjuk, ki fizette a cechet, csak találgathatjuk, hogy a csőd közeli fővárosi cég miért nagylelkűsködött. Persze, sejthető: mi fizettük a számlát, hogy Gyurcsány a nejével úgy távozhasson a felvonulásról külön szerelvényen, mint egy indiai alkirály. Ehhez képest valóságos spártai önmegtartóztatás, hogy az idén csupán a jegykezelés elmulasztása felett hunyt szemet az adósságban gazdag BKV.
A rejtett kamerás felvételeket többször megnézve furcsa hiányérzet lett úrrá rajtunk. Valakik hiányoztak a táncból. Ott volt Gy. Ferenc, Dobrev Klára, Vadai Ágnes, Molnár Csaba, egyszóval az egész udvartartás. És igen, megvan! A jegyellenőrök nem voltak sehol. Ami kuriózum. Aki gyakran közlekedik a kisföldalattival, pontosan tudja: elmaradhatatlan részei az állomásoknak. Bármely napszakban legalább ketten strázsálnak minden állomáson, legyen tél vagy nyár, kánikula vagy zimankó. Most azonban senki nem volt ott, ahol várakozott a szoci mágnás és sleppje. Ha ott állnak a szigorú kollégák, nem fordulhat elő senki emberfiával, hogy csak úgy ukmukfukk beszáll az első kocsiba, hisz a jegy vagy bérlet felmutatása nélkül nem engedik tovább. De vajon miért pont akkor hiányoztak az egyenruhás cerberusok, hová tűnhettek az ominózus napon? Úgy tudjuk: ott voltak, csak felszíni szolgálatra, biztosításra rendelték őket sárga láthatósági mellényben. A jelek arra mutatnak, a csőddel birkózó BKV lemondott a jegybevételekről, és talán még arra is vállalkozott, hogy egyfajta biztonsági őri feladatokat lássanak el megbízottai a melegfesztiválon. Ott voltak tehát, ahol Gyurcsányék levonultak az állomásra, ám feltehetőleg meg sem kísérelhették, hogy kérjék a jegyeket. Valószínűleg nem is volt felhatalmazásuk elöljáróiktól, hogy a melegeket s főként az MSZP notabilitásait menetjegyügyben zaklatni merészeljék. Úgy tűnik, a közlekedési vállalat lehetőségeihez mérten részt vállalt ily módon a rendezvény lebonyolításában, s anyagilag is hozzájárult a melegfelvonulás sikeréhez. Azáltal, hogy kvázi rendezői teendőket végeztek, a cég pedig karitatív alapon nem tartott igényt a vonulók viteldíjára. Ehhez képest az, hogy a volt kormányfőt sem akarták megvágni egy pótdíj erejéig, piszlicsáré ügy. Mint ahogy kicsinyes zsugoriság, hogy egy nómenklatúramilliárdos azt a pár forintot is sajnálja, amit még egy koldustól is behajtanak. A hírek szerint az MSZP pártalapítványának feje maga is helytelenítette a jegyvásárlás elmaradását. Jellemző azonban, hogy állítólag azt hitte, kísérői gondoskodtak e műveletről. Vagyis beismerte: a mindennapi életben egyfajta gyámkodásra, pesztrálásra szorul. Ami nem túl hízelgő egy ivarérett férfira nézve.
Az egyik hírportált hiába tájékoztatták arról a volt miniszterelnök köréből, hogy intézkedtek a huszonnégyezer forintnyi kétszemélyes pótdíj megfizetéséről, a pénznek nem volt híre, se hamva. Utána azonban – miután lapunk szóvá tette a beváltatlan ígéretet – megtörtént a befizetés a BKV tájékoztatása szerint. Pedig gondolhatta volna úgy a szoci cézár: mit számít az a piti bliccpénz a BKV elúsztatott százmillióinak tengerében – hogy az elpancsolt költségvetési százmilliárdok óceánjáról ne is essék szó. Bizony.
Mennyivel jobban járt volna az ország, ha csak annyi pénzzel engedték volna bánni, amennyi két elsunnyogott metrójegyre elegendő.