Reggel Szárszón

L A S S Í T Ó S Á V

Szárszón a legszebbek a reggelek. Rigófütty és fecskecsivitelés közben, kávéval a kezemben kiballagok a kertbe, és sziromszemlét tartok.
Már az idén ültetett hibiszkuszok is lilában, rózsaszínben pompáznak, a leander tele van bimbóval, sok rajta a virág is, de nem olyan szép, mint a sarkon Marikáé. Az ő hortenziabokra derékig ér, az enyém még térdig sem. Datúrája embermagasságú, az enyém még egy méter sincs. De nem baj, nekem az enyémek a legkedvesebbek. Szomszédom, Irénke néni átköszön, mondja, ma nem főz, tegnap itt voltak az unokák, csinált levest, rántott húst, sós gőzfánkot, maradt még étel. Aztán szedelőzködik, készül a templomba. Ő ugyan evangélikus, de nincs ma náluk istentisztelet, mert csak háromhetente jön a lelkészük. Elmegy a katolikus templomba; – Egy az istenünk, nem? – mondja, és búcsút int. Szemben Éváéktól a Vasárnapi Újság hangjait hallom. Otthon, Budapesten a Lánchíd Rádiót hallgatja, itt a Kossuthot vagy a Bartókot. Zenész, egy szimfonikus zenekarban játszik, így naprakész vagyok Wagnerből. Tudom, mikor van a bayreuthi fesztivál, hisz a sövényen keresztül is hallom a Niebelungokat. S ha ismeretlen dallamot hallok, csak átkiáltok: Mi ez a zene Éva? Dietrich – jön a válasz a sövény mögül.
János bácsi, másik szomszédom, lesöpri a járdát, a hirtelen jött vihar sok levelet vert le, a sarkon Gitta néni friss virágot tesz a terasz asztalán lévő vázába. Gitta néninél mindig van az asztalon virág, egyszer nem volt, akkor kórházba vitték. Biztos ez volt a figyelmeztetés, hogy lassítani kell – mondja. Azóta tényleg lassabban mozog. Hetven fölött előfordul az ilyen.
A hosszú, forró napok után esőt hozott az éjszaka, kicsit lehűlt a levegő. Szürke, komor fellegek úsznak az égen, aztán lassan, csendesen elered az eső. Az ABC-nél, a főttkukorica-árus fiúk tanácstalanul kémlelik az eget, nem biztos, hogy lesz ma forgalom a strandon. A cukrászdában felhúzzák a redőnyt, az ajándékbolt teraszán katonás rendbe rendezik a matracokat, a ruhaüzletnél kiakasztják a pólókat. A Pityóka büfénél az utcabál nyomait tüntetik el, lassacskán jönnek a vendégek.
A sárgászöld Balaton haragosan hullámzik, egymást kergetik a fehér tarajok. Több mint negyven éve vagyunk itt, de máig nem tudok betelni a Balaton látványával, színeivel, hangulatával, ahogy mindig tartogatnak újat és újat a szárszói utcák, a szépen gondozott kertek, porták. Szorgalmas, dolgos nép lakja a falut, s a nyaralótulajdonosok sem merik maguknak megengedni, hogy ne tartsák rendbe portájukat, ne söpörjék le reggelenként a járdát.
A katolikus templomból hazafelé tartanak a hívek, miközben a környező utcák felől, a református konferenciatelep irányából kisebb csoportok, vasárnapi ruhába öltözött emberek tartanak a református templom felé.
Dél felől lassan oszlanak a felhők, egy-egy kék foszlány jelenik meg az égen.
Lehet, hogy ma mégis tudunk úszni egyet.