A lovak esetében a vemhesség, a fogantatástól az ellésig számított idő tizenegy hónap. Overdose esetében még ennél is többre, tizenöt hónapra volt szükség, hogy újjászülessen, azaz felépüljön súlyos, a pályafutását is veszélyeztető savós patairha-gyulladásából. Az ötéves mén 2009. áprilisi, Kincsem parkban történt futását követően sérült meg, és hagyott ki tizenöt hónapot, ezalatt több időpontot és futamot is megneveztek a visszatérés lehetséges dátumaként és helyszíneként – legutóbb a július 4-i magyar derbi napján az egyik sprintfutamot –, de mindannyiszor közbeszólt a sérülés, és halasztani kellett.
Egészen július 18-ig, vasárnapig, a szlovák derbi Cena Mysa elnevezésű 1000 méteres betétfutamáig, ahol a közép-európai régió legjobb sprinterei álltak starthoz. A szakértők egybehangzó véleménye szerint Overdose-nak ideális esetben nem okozhatott gondot a futam megnyerése, hiszen sérülése előtti utolsó versenyein már rég túlnőtt régióbeli versenytársain, addigra már Európa leggyorsabb lovait verte Hamburgban vagy Baden-Badenben. Ha mégis legyőznék, annak két oka lehetne; nem egészséges, vagy esetleg nincs megfelelő formában, azaz még nem kellően felkészült.
A dilemma okozta feszültség már a versenynap első futama előtt tükröződött Mikóczy Zoltán, a ló tulajdonjogát már csak ötven százalékban birtokló csallóközi üzletember arcán, noha korábban úgy nyilatkozott: a ló kész a megméretésre, maga kéri, hogy versenyezhessen, majd kirúgja az istálló oldalát. A visszatérés izgalmában égő tulajdonosnak tovább szaporíthatta ráncait, hogy nem csupán a lónak kellett bizonyítania, hanem az újdonsült trénernek, Josef Rozivalnak is, mert Mikóczy néhány hónappal ezelőtt szakított Ribárszki Sándorral, aki a sikerei alatt foglalkozott a lóval. A tizenkét veretlen futamot sem Overdose-tól, sem a tulajdonosától nem lehet elvenni, de csak a tizenharmadik adhatott csattanós választ a kétkedő hangokra.
A pozsonyi derbi második futama bizonyította, hogy a lóverseny nem csupán a győzelemről és a pénzről szól, hisz a célegyenest megelőző kanyarban minden előzmény nélkül akkorát bukott egy osztrák telivér, hogy negyedórás haláltusát követően el kellett altatni, mert mindkét mellső lába eltört. Mindez a pályán, több ezer néző szeme láttára. A verseny azonban folytatódott, igaz, az eset rányomta a bélyegét a hangulatra, sokáig szolgáltatva témát a tribünön helyet foglalók számára. Ahol többségében magyarul folyt az eszmecsere, mert amellett, hogy a Szlovákiában élő honfitársaink is kíváncsiak voltak a csodalóra, hazánkból is szép számú szurkolósereg érkezett. Nem hiába, Overdose visszatérése alapjában változtatta meg a pozsonyi derbit. Már a versenyek előtt korábbi győzelmeit mutatták a kivetítőkön, a Turf legalább akkora terjedelemben foglalkozott Mikóczyval és lovával, mint a derbi összes indulójával.
A futam előtt olyasmi történt, ami lóversenyen csak a legritkább esetben; amikor a tömeg felfedezte Overdose-t a pálya végében, izgatott moraj hallatszott, mozgolódás kezdődött, szinte mindenki felállt a helyéről. Miután pedig a két istállófiú a lelátók előtt vezette el, tapsvihar tört ki, amely egyre csak erősödött, majd a jártatóba érve egyetemes ovációba torkollt. A ló is meglepődhetett az elképesztő fogadtatáson, hiszen fejét a magasba emelve, izgatottan topogva figyelte a tömeget.
Mozgása teljesen tisztának tűnt, csak a patáját védő papucsszerű kötés emlékeztetett korábbi sérülésére. A startgéptől viszont elszokott, öt lovász tuszkolta a bokszba. Ott már előjöhettek a régi beidegződések, ugyanis jó szokásához híven, amit az egyik legfőbb erényének tartanak, úgy lőtt ki a startcsengő hangjára, hogy néhány tíz méter után már több mint egy hosszal járt a mezőny előtt. Lovasával, az angol Gary Hinddal végig vezetve érkezett a célegyenesbe, ahol hiába hajrázott remekül a szlovák Boschka, Overdose bő nyakhossznyi előnnyel ért célba, és szerezte meg hosszú kihagyás után tizenharmadik győzelmét. Méghozzá 1.00.77 perces idővel, és ha hozzávesszük, hogy e távon 54 másodperc körüli a legjobbja, ám azt egyenesen repesztette, vasárnap pedig körpályán futott, ráadásul ki sem hajtották végletesen, e tekintetben sincs ok panaszra. A boldogság, az örömkönnyek perceiben Mikóczy Zoltán a lovászoktól az idomárig szinte mindenkit megölelt, s egyre lova homlokát paskolgatta. Következhetett a nap fénypontja: Overdose-ért szólt a magyar Himnusz Pozsonyban, még ha némileg átírt dallammal is. Mikóczy ezután tizenöt hónapnyi feszültséget hátrahagyva értékelt: „Nagyon boldog vagyok, éreztem, éreztük azt a támogatást, amit a ló sérülésének ideje alatt kaptunk, ezt nagyon köszönjük. Csak az a fontos, hogy Overdose győzelemmel tért vissza, újra telivérekkel versenyezhetett, újra átélhetett egy futamot, ez nagyon sokat hozhat majd rajta. Most nem a siker mértéke vagy az időeredmény volt a fontos. Nagyon jó választásnak bizonyult az angol zsoké, Gary Hind, hiszen pontosan betartotta az utasításainkat, csak annyit kért a lótól, amennyi a győzelemhez feltétlenül szükséges volt. Hogy menynyit vett ki Overdose-ból a futás, majd csak két-három nap múlva derül ki, most úgy tűnik, teljesen rendben van.”
Fent és lent, mindkettőt megtapasztalhatta a ló és tulajdonosa az elmúlt időszakban. Nem egészen két éve még eurómilliókat kínáltak Overdose-ért a világ legnagyobb futtatói, majd hónapokra rá a sérülés miatt minden megkérdőjeleződött. Overdose aztán ismét versenyre jelentkezett, és ha nehezen is, de győzött Pozsonyban, jelezve, hogy újra az elitbe vágyik.
Erre csak a legendák képesek.
origo.hu
Bóka János: Magyarországnak az antiszemitizmus elleni küzdelemben feladata és felelőssége van
