Van élet a bolognai folyamat után

A bolognai folyamat a felsőoktatás kétszintűvé való átalakítását szorgalmazza, amerikai mintára, mivel feltételezték, hogy annak az országnak a gazdagsága részben oktatási rendszerének köszönhető. A tervek szerint a lakosság 45 százaléka részesül az alsóbb szintű hároméves oktatásban, amelynek végén megszerzi a BSc vagy a BA fokozatot, majd ennek 45 százaléka megy tovább a mester szintű oktatási programba. Az alsóbb szintű oktatás ugyanaz mindkét csoport számára, ugyanakkor az is követelmény, hogy az alsóbb szintű oktatás használható ismereteket adjon, vagyis felkészítse a hallgatót egy szakmára és állás betöltésére. Cikkemben azt fejtegetem, hogy ez a felsőoktatási forma nem hatékony, de nem is egyezik meg az amerikai rendszerrel.
A tudománytörténészek a bolognai egyetemet tartják az első európai egyetemnek. Az első egyetemek még csak egy-egy tudomány oktatására specializálódtak: teológia, jog, orvostudomány voltak a népszerű stúdiumok. Mikorra datálhatjuk a mesterfokú képzés bevezetését? Bár időpontot nem tudunk mondani, tudjuk, hogy Európában a késő középkorban létezett mester fokozat, különböző jelentéssel. A XVII. században Angliában ez már csupán tiszteletbeli címet jelentett, amiért folyamodni lehetett, három évvel az érettségi vizsga után. Ezt a gyakorlatot exportálták az amerikai gyarmatokra, amely azután a polgárháború vége utáni néhány évig folytatódott. 1870-ben Amerikában fordulat következett be, ekkor vezették be széleskörűen a mesterfokú képzést, ugyanis sok olyan álláslehetőség jött létre, amelynek betöltéséhez magasabb szintű tudás és végzettség volt szükséges. Ilyenek voltak a tanári állások. A német egyetemeknek a XIX. században bekövetkezett rohamos fejlődése és eredményessége széles körben ismert volt, ezek mintájára valósították meg a mesterképzést az amerikai graduate schoolok. A XIX. században a tanulni vágyó amerikai ifjúság már nemcsak Cambridge és Oxford egyetemeit kereste fel, ahogyan ez korábban történt, hanem híres német egyetemeken is tanult. A német egyetemek lettek a legelismertebbek és a legnépszerűbbek. Tízezerre teszik azoknak az amerikaiaknak a számát, akik a XIX. században német egyetemeken tanultak: Halléban, Göttingenben, Heidelbergben, Bonnban és Berlinben. A német hatás a professzionalizmusban és sok másban nyilvánult meg, például a szemináriumi foglalkozások létrehozásában. A graduate szintű oktatásban a professzionalizmus a tananyag magas színvonalú standardizálását jelentette, továbbá vizsgákat, amelyeket a hallgatónak le kellett tennie ahhoz, hogy képesítését, diplomáját megszerezze, amely azután lehetővé tette valamely hivatás gyakorlását. A szemináriumok célja az, hogy a nagy létszámú hallgatóság számára tartott előadásokon kívül a tanár a hallgatók egy kisebb csoportjával együtt dolgozzon tudományos témákon.
Alacsonyabb színvonalú, undergraduate képzés már a gyarmati kollégiumok megalapítása óta létezett Amerikában, ennek alapjaira helyezték a graduate szintű képzést. Az amerikai undergraduate képzést nyújtó college-ok a szabad művészetek (liberal arts) oktatása és oktatási stílusa jegyében működtek és működnek. Szabad művészeteken ma a szellemtudományok, a társadalomtudományok és a természettudományok (a matematikát beleértve) oly módon való művelését és oktatását értik, ami nem egy professzióra, nem állás betöltésére képesít, hanem a tudományos ismereteket önmagukban szemléli és oktatja, mondván, hogy a szakmai képzés a graduate program feladata. A liberal arts college-okban a liberális szó hagyományosan más vonatkozásban is jelentőséggel bír: a hallgatók nagyfokú szabadságot élveznek, sok a szabadon választható tárgy.
Az amerikai felsőoktatásban állandóan napirenden lévő, fontos téma az úgynevezett általános oktatás. Ez undergraduate szinten történik, a BSc képzés része és az ismertebb egyetemek nagy súlyt fektetnek rá. Nagy munkával megírt, népszerű tankönyvek alapján folyik ez az oktatás, és léte hatással van a leendő hallgatóra, amikor az érettségi után college-ot választ. Az undergraduate oktatásban a hallgató szakosodik, de nem azzal a céllal, hogy felkészüljön egy állás betöltésére. Fontos megjegyezni, hogy ez nem jelenti a tananyag alkalmazásai oktatásának mellőzését. Az amerikai undergraduate oktatási programokban tehát részben olyan oktatás folyt és folyik ma is, ami az európai kontinensen régebben a középiskola feladata volt.
Poroszországban a XIX. század elején, Wilhelm von Humboldt oktatási minisztersége idején létrejöttek a nyolcosztályos gimnáziumok, amelyekben a diákok magas színvonalú általános műveltséget kaptak, és így az egyetemi oktatás koncentrálhatott a tanulni kívánt szakmai tárgyakra. A gimnáziumok rendszerét Magyarország és Európa több országa átvette. Ez ugyan nálunk az 1940-es évek végétől négyévessé vált, de színvonalát megőrizte. Ma újból vannak nyolcosztályos gimnáziumok, sőt, hatosztályosok is létrejöttek a rendszerváltás után. Ne gondoljuk, hogy mindazt, amit az amerikai egyetemek az általános műveltség létrehozatala céljából tanítanak, a hagyományos európai középiskola a múltban megtanította. Ennél azért többről van szó. Ámde a hagyományos európai egyetemi képzés során is fel kellett venni olyan tárgyakat, amelyek az általános műveltség színvonalának az emelését célozták.
A német felsőoktatási rendszer amerikai megvalósítása nem volt másképpen lehetséges vagy célszerű, mint ahogyan történt. Volt idő, a Harvardon a XIX. század második felében, amikor a liberal arts college-ok mellett működtek professzionális iskolák: orvosokat, jogászokat képeztek oly módon, hogy a diák mindjárt ezekbe iratkozott be, a BSc előzetes megszerzése nélkül. Ezt a lehetőséget azonban megszüntették, és a század végére a professzionális iskolákba csak a BSc fokozat birtokosa iratkozhatott be, illetve az oktatás már graduate szinten folyt.
Ha csak azt nézzük, hogy miképpen valósul meg az amerikai professzionális oktatás és eltekintünk attól, hogy az oktatás során a hallgató milyen mértékben gyarapodik az általános műveltség terén, akkor azt kell mondanunk, hogy az amerikai bachelor és master képzés együttese kevésbé hatékony, mint az alapul vett német változat, amelyben nincs két fokozat. Az undergraduate oktatás ugyanis a legtöbb szakma esetében nem nyújt kellő alapot a graduate szintű oktatáshoz, több tantárgyat a graduate diákoknak újból elő kell adni, magasabb szinten, amit meg lehetne tenni mindjárt az alsó évfolyamokban, ha az oktatás eleve a master fokozatot célozná meg. Ez a hiányosság ugyan pótolható, az undergraduate hallgató felkészülhet graduate tanulmányaira oly módon, hogy felvesz néhány alapozó jellegű kurzust is. Erre van lehetőség, de költséges, tovább növeli az amúgy sem csekély tandíjat. Amikor a bolognai folyamatot Európában megvalósítják, akkor tulajdonképpen a német rendszert valósítják meg egy nem eléggé hatékony amerikai szűrőn keresztül, és letérnek az eredeti, hatékonyabb német rendszerről, amely az európai kontinens túlnyomó részén, sőt más kontinensekbeli országokban is korábban már elterjedt.
A fentiekhez egy fontos dolgot hozzá kell tennünk. Újabban az Egyesült Államokban kezdenek elterjedni az ötéves oktatási programok. Másfelől, ugyancsak az Egyesült Államokban, sok szülő kifogásolja, hogy gyermeke nem tud mit kezdeni a nagy áldozat árán megszerzett BSc, BA fokozatával. Jobban örült volna annak, ha az oktatás szakmát is adott volna fiának vagy lányának. Ezek a problémák a mostani rossz gazdasági körülmények között jönnek elő, és valószínűleg befolyásolják majd az ottani undergraduate oktatási filozófiát.
Az új kormány, a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma kezdeményezze a Bologna-folyamat felülvizsgálatát. A jelenlegi helyzet, bár sok mindent korrigálni kell, tartalmaz lehetőségeket pozitív irányú lépésekre is. A teljesség igénye nélkül megemlítek néhány irányelvet, amelyeket célszerű követnünk. 1. A bolognai folyamat eredményeként létrejött rendszerről nem a régire kell visszatérnünk. A régi rendszernek is voltak hibái, a jelenlegi helyzet kínál előremutató lehetőségeket. 2. Az általános műveltség átadásának színhelye elsősorban a középiskola legyen. 3. A felsőfokú oktatás lehet részben kétszintű, ám legyen két különálló BSc, BA képzés. Az egyikben az oktatás igazodjék a korábban alkalmazott magas szinthez, és azok, akik a fokozatot megszerzik, mind mehessenek a graduate szintű képzésbe, alsóbb szintű képzésük eleve célozza meg a továbbtanulást. Ámde a graduate képzésben adjuk meg újból a szakma választásának a lehetőségét. Korábban már tettem ilyen irányú javaslatokat a matematikusképzéssel kapcsolatban. 4. A csak BSc képzésben részt vevők számára a képzés legyen négyéves és professzionális, vagyis valamire képesítést adó, mint amilyen volt a korábbi főiskolai képzés. 5. A tananyagot a bolognai folyamat előtti állapotokhoz képest modernizálni kell. Egészséges arányt kell biztosítani az elmélet és az alkalmazási ismeretek oktatása terén.

A szerző akadémikus, egyetemi tanár