Eső esik, fölszárad, nap süt, ló nyerít, nézzük a világ apró rebbenéseit – mondom némileg átvariálva Radnótit a Malom-patak partján, a rekkenő hőség után olyan idő lett a Völgyben, amilyen odaát, Tusványoson szokott lenni ilyenkor. Felhős, szeles, ennél kívánni jobbat nem lehet, nézett a előbb az égre Novotny Antal, a Katlan Tóni étekműhely tulajdonosa. Ebben a borongós hangulatban ugyanis a balatoni üdülők szívesen elmozdulnak a vízpartról, hogy lángos helyett inkább kultúrát fogyasszanak. A huszadik alkalommal – kétéves kényszerpihenő után – megrendezett Művészetek Völgye első hétvégéjén sok helyszínen duplán telt ház volt, Berecz András szombati meseestjén például még a Palya-udvart körülvevő utcákon is tömött sorokban kémleltek át az emberek a palánkon.
A hét település polgármestereinek jelenlétében nyitotta meg pénteken Márta István és Galkó Balázs fesztiválgazda a Völgyet Kapolcson, másnap a fesztiválnak igazi rangot adva Fábry Szabolcs, Nagyvázsony első embere felvezetésével Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes is a Kinizsi-várhoz látogatott, jelezve, hogy a politikai akarat a vidéki fesztivál(ok) mellé állt. Minősített régiós fesztiválokba invesztálni valóban érdemes: ami ezekben a napokban ezen – az évközben sajnálatosan elfeledett – környéken történik, az nemcsak a térségnek, de a kulturális élet egészének is fontos. Az első két nap igazi sztárja Berecz András volt, aki pénteken csuvas rokondicsérő dalokból adott egy csokornyira valót az öcsi kőfejtőben, szombaton pedig ráncfelvarrott székely anekdotákkal vidította sok száz rajongóját Kapolcson. Legalább olyan meghitt volt a Dresch Quartet késő éjjeli koncertje Öcsön, mint a vele egy időben tartott Muzsikás-meditáció a taliándörögdi templomban. Odabent egy pisszenés sem hallatszott, a padsorokban egészen átszellemülten hallgatta a közönség az együttest, amely nélkül ma a Kárpát-medencében nem létezne népzenei élet, s ezzel együtt Művészetek Völgye sem. Ahogy a templomba léptem, rögtön elkapott a varázslat; Sipos Mihály először kalotaszegit, majd gyimesit húzott, a fekete-fehérbe öltözött, négy Kossuth-, Womex- és Magyar Örökség-díjas művész halk koncertje olyan spirituális élmény volt, amilyen Budapesten egészen egyszerűen nem történhet meg az emberrel.
Már hiányzott a Völgy. Ebben nagyjából meg is egyeznek a fesztivál állandó látogatói. Hiányzott, hogy végre újból testközelből élhessük át/meg a zenét, backstage és kidobóember-sánc nélkül, barátként üdvözölhessük a nép-, a dzsessz- és a világzenei élet legjobbjait, akik ilyenkor tényleg szívesen vegyülnek. Sokukon látszik (például Balázs Eleméren), hogy itt lép fel a legszívesebben, hosszú ráadást ad, mesél, eggyé válik a közönséggel. A Művészetek Völgye közösségformáló fesztivál, érdemes a következő egy hétben még bekapcsolódni – ilyen töményen, ilyen összhangban, sallangok és manírok nélkül ritkán lehet találkozni a magyar magas kultúrával. És akiket a legnagyobb tisztelet illeti: azokat az egyszerű, dörögdi, kapolcsi, monostorapáti, öcsi, petendi, pulai, vázsonyi lakosokat, akik most szívüket-lelküket beleadják a szervezésbe, forgalomirányításba, rendfenntartásba. Szerénységükkel ők a Völgy ékei.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
