Bárki kérhette felvételét a 13 hazai kisebbség valamelyik választói névjegyzékébe, mivel senki sem vizsgálhatja a 2005-ben véglegesült kisebbségi választójog szerint azt, hogy az illető tényleg az adott minoritáshoz tartozik-e. Bár Szászfalvi László nemzetiségi államtitkár már utalt arra, hogy a kisebbségi törvénycsomag felülvizsgálata és újragondolása lesz e tárgykörben az Országgyűlés egyik legfontosabb feladata a következő években, a július 15-i határidejű regisztráció még a régi rossz recept szerint zajlott. A legutóbbi, 2006-os választáson a magukat cigánynak és örménynek vallók között vált valószínűvé, hogy virágzik az etnobiznisz, s valakik hasznot remélnek attól, ha kisebbséginek adják ki magukat, és feliratkozva a névjegyzékre jogosulttá válnak a helyi kisebbségi önkormányzati választáson való részvételre.
A közelgő megméretést érintő esetleges hazugságok csak akkor lepleződhetnek le először, amikor megtörténik a képviselőjelölt-állítás. Hiszen a választásra jogosultak köréből jelentkező jelöltek neve és nyilatkozata már nyilvános. Az adott származási-identitási közösség tudni fogja, hogy a jelölt hozzá tartozik-e vagy sem. Ennek ellenére nincs hathatós eszköz a kiszűrésükre, visszaléptetésükre, ha már egyszer egy jelölőszervezet elindította őket. Hogy kinek éri ez meg? Vannak olyan kisebbségi vezetők, akik akár a nem közösségbeliek jelölésével is készek kiszorítani saját nemzetiségükhöz tartozó vetélytársaikat. Ismert, hogy a helyi, a területi és az országos önkormányzatok nem jelentéktelen állami támogatást kapnak.
Ami tény: Szegeden feltűnően megugrott a magukat örményeknek vallók száma, már ami a kisebbségi választói névjegyzék adatait illeti. 2006-ban még csak 53-an regisztráltak, e nyáron már 139-en. – Valakik rászerveztek a közösségünkre – mondta a szegedi örmény kisebbségi önkormányzat jelenlegi elnöke, Kövér László. Így folytatta: „A szavazás napján szeretnék a szemébe nézni azoknak, akik örményeknek vallották magukat.”
Zala megyében eggyel kevesebb településen lesz cigány kisebbségi önkormányzat, mint ahány ilyen testület jelenleg működik. Ám sokkal több lehetett volna, ha egyes polgármesterek nem avatkoznak be a maguk módján, alighanem szabálytalanul. Vajda László, a megye közgyűlésének kisebbségi tanácsnoka legalábbis erről számolt be, állítva: több faluban a jegyző és a polgármester megnézte, ki vallotta magát cigánynak. Ha találtak a névjegyzékben magyart, nyomást gyakoroltak rá, hogy vonja vissza regisztrációs kérelmét, mert különben nem kap semmiféle szociális támogatást. Így sok faluban nem lett meg a helyi kisebbségi választás kiírásához szükséges harminc név a listán.
A magyarországi románok azonban efféle beavatkozások híján „sikeresen” gyarapodtak. Budapesten eddig is irreálisan magas volt a kerületi önkormányzatok száma (15), immár azonban még két további kerületben gyűlt össze a kellő számú választásra jogosult. – Pedig a fővárosban mindössze három helyen, a II., a VII. és a XI. kerületben van valódi román közösség – mondta el érdeklődésünkre Iova Éva, Békés város román kisebbségi önkormányzatának elnöke. Ugyancsak nehezményezte, hogy borsodi és szabolcsi falvakban is tovább terjed az önkormányzat-alakítás divatja, holott ott bizonyosan nincsenek román közösségek. Az előző ciklusban nagy botrányt kavart az a hír, hogy a borsodi Szendrőládon cigány etnikumhoz tartozó személyek alakítottak román kisebbségi önkormányzatot (is). Szendrőládon most is sokan neveztek be a választásra, de a környékbeli falvakban is (például Szalonna, Felsőzsolca) terjed a román identitás divatja.
origo.hu
A Pride-nak semmi keresnivalója se Budapesten, se az országban
