Közös tehervállalás

Eséllyel vehetik fel a versenyt a kereskedelmi bankokkal a takarékszövetkezetek, amelyek piaci részesedése nőtt az elmúlt években – állítja Varga Antal, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség ügyvezető igazgatója, aki szerint egyáltalán nem mindegy, hogy néhány nyomtatvány vagy évtizedes ismeretség alapján dönt a bank az ügyfeléről. Az ügyvezető úgy látja, ki tudják gazdálkodni a banki különadó rájuk eső összegét.

Amikor a kereskedelmi bankok csillogó-villogó kirakatai után egy szerény kis takarékszövetkezeti fiók kerül az ember útjába, felmerül a kérdés: miként lehetséges az, hogy még nem falták fel a nagy pénzintézetek ezeket a védtelennek tűnő szövetkezeteket?
– A válasz egyszerű: azért, mert a szövetkezetek nem olyan védtelenek, mint azt némelyik, szerény körülmények között működő fiók alapján gondolni lehetne. Talán elég, ha annyit mondok, hogy miközben a hazai banki szféra legnagyobb szereplőjének négyszáz fiókja van, a szövetségünk tagjainak ezernyolcszáz. Nem beszélve arról, hogy a kis vidéki fiók valójában sztereotípia, vannak szép, modern épületben működő ügyfélközpontjaink is.
– Mégis sokan gondolják úgy, hogy a takarékszövetkezeteknek tőkésítésre lenne szükségük.
– Pedig a szövetkezetek egyáltalán nem állnak rosszul, a relatív tőkéjük több mint 14 százalék, majd kétszerese, a megkövetelt nyolc százaléknak. Igaz, hogy vannak olyan szövetkezetek is, amelyek feszítettebb mutatóval dolgoznak, ám azokra sem helyes kifejezés az alultőkésítettség, hiszen ha ez így lenne, akkor a pénzügyi felügyelet felfüggesztené a működésüket.
– Nem gondolja, hogy megnehezíti a tőkebevonást a szövetkezetek döntési mechanizmusa? Az, hogy minden tulajdonos szava egyforma súllyal esik latba, függetlenül attól, hogy mekkora részt birtokol a társaságból?
– A tulajdonost két dolog motiválhatja, az egyik, hogy osztalékot kap, a másik pedig az, hogy beleszólhat az irányításba. Ha egy tulajdonos túl nagy súlyt képvisel a döntéshozatalban, akkor meg tud jeleníteni egyéb érdekeket is, amelyek nem biztos, hogy mindig csak a hozamra vonatkoznak.
– A részvénytársaságoknál ennek ellenére működik a tulajdoni aránytól függő döntéshozatali súlyozás módszere. Sőt, néhány szövetkezet is áttért erre a rendszerre.
– Való igaz, volt néhány takarék, amelyik változtatott a rendszerén egy nagyobb befektető érdekeinek megfelelően. Ennek ellenére a szövetségünk megpróbálja kivédeni a szövetkezetek felvásárlását. Például rögzítjük az alapszabályokban, hogy a tulajdonszerzésnek olyan feltételei vannak, mint a helyben lakás, vagy a több éve tartó ügyfélkapcsolat. Egy hirtelen jött befektető így nem tudja öt perc alatt felvásárolni a szövetkezeteket.
– A pénzügyi tanácsadók véleménye szerint a szövetkezetekkel az az egyik legnagyobb probléma, hogy nem elég versenyképesek a termékeik.
– Az átlagos magyar igényeket maradéktalanul kiszolgáljuk, számos megtakarítási lehetőségünk van, és a hiteltermékeink is megállják a helyüket a piacon. Többféle bankkártyával és internetbankolási lehetőséggel is rendelkezünk.
– És ennyi elég ahhoz, hogy versenyben maradjanak?
– Az egyik legfontosabb érv a szövetkezetek mellett a személyes kapcsolat. Az ügyfelek számára fontos, hogy tudják, milyen bankkal állnak szemben. A személyes ismeretségnek hatalmas kockázatcsökkentő ereje van. Vegyük csak a hitelezést, ahol a nagy bankok gyakran néhány nyomtatvány alapján döntenek. Egy kistelepülésen működő szövetkezetnél sokkal többet tudnak a kérelmezőről.
– Az előnyök ellenére úgy tűnik, az emberek egyre nagyobb része dönt a kereskedelmi bankok mellett, hiszen a szövetkezetek ügyfélszáma az elmúlt tíz évben csökkent.
– A hullámzás helyesebb kifejezés, az elmúlt években ugyanis nőtt a piaci részesedésünk. Az elmúlt öt évben valóban csökkent a hitelállomány, mert a devizahitelezésben a takarékok elenyésző mértékben vettek részt. Ugyanakkor 2008– 2009-ben, köszönhetően a több száz milliárdos szabad állománynak, öt százalékkal javult a részesedésünk a hitelpiacon, miközben a konkurens kereskedelmi bankok csökkentették hitelezésüket. A tavalyi őrült betétikamat-versenyben is sikerült jól teljesítenünk, hiszen 3 százalékos növekedést értünk el a lakossági megtakarítások terén.
– Milyen eredményeket vár az idén a szövetkezetektől, tekintettel arra, hogy a banki különadó önökre is vonatkozik.
– A különadóból nekünk is ki kell vennünk a részünket, ám a kormány felismerte azt, hogy a takarékszövetkezeteknek fontos szerepe van a gazdasági növekedés beindításában, ezért a törvény megalkotásánál figyelembe vették a jellegzetességeiket. A szövetkezeti szektornak az idén közel kétmilliárd forintot kell befizetnie különadó címén. Ez a mérték az eredményeinkhez képest olyan arányt képvisel, mint a kereskedelmi bankokra eső teher. Megítélésem szerint ez az összeg kigazdálkodható.