Eddig 4,2 millió ember életét tették elviselhetetlenné a monszunesőzések és a megáradt Indus és a folyóóriás mellékfolyói a dél-ázsiai országban. A halálos áldozatok száma lassan eléri a kétezret. Pakisztán politikailag érzékeny, északnyugati területein 1929 óta nem pusztított ekkora árvíz. Ráadásul az áradás tovább terjed a nyugati és központi területekre is, többek között az ország gabonaellátását biztosító Pandzsáb tartományra.
Az ár elmosta a termést, az élelmiszerraktárakat, az utakat, a hidakat, az otthonokat. A menekülő tömegek pedig nemigen jutnak élelemhez, tiszta vízhez, orvosi ellátáshoz. Terjednek a betegségek, a szennyezett víz okozta hasmenés, a kolera, a bőrbetegségek és persze az alultápláltság okozta bajok. A hadsereg helikopterekkel szállította a falusiakat a folyók által elárasztott településekről magasabban fekvő területekre. A katonák helyenként segélycsomagokat is vittek az elmenekült lakosságnak. A helyiek úgy vélik, a kormány mégsem tesz eleget a helyzet enyhítésére. A segítség rosszul szervezett, a különböző központi intézmények nem hangolják össze tevékenységüket, hiányzik a megfelelő infrastruktúra. Nem vet jó fényt az ország vezetésére, hogy eközben Aszif Ali Zardari elnök európai körúton tartózkodik, ahol méregdrága fogadásokat szervez, és többek között éppen a fia politikai karrierjét egyengeti. A katasztrofális helyzet egyetlen haszonélvezői a terroristák. Akárcsak a 2005-ös pakisztáni földrengés idején, most is elsősorban a helyi militáns szervezetek segítenek a lakosságnak, megnyerve ezzel szimpátiájukat. A lakosság érthetően nem törődik azzal, kinek a kezéből kapják a segítséget.
Miközben a szélsőséges mozlim szervezetek az áldozatok megsegítésével a közhangulat megnyerésére törekednek, ugyanakkor fegyveres merénylők a válság idején is gátlástalanul támadják célpontjaikat. Január óta országszerte 25 nagyobb terrortámadásra került sor, ezek során legalább 650 ember lelte halálát. A merényletek legnagyobb részét azokon a törzsi vidékeken követték el, amelyeket most a leginkább sújt a humanitárius katasztrófa. A külföldi támogatók dollármilliókkal sietnek az áldozatok megsegítésére: az Egyesült Államok 10, Nagy-Britannia 8, Ausztrália 4,5, Kína 1,5 millió dollárral járul hozzá a károk enyhítéséhez. Az ENSZ közben sürgős, 120 millió dolláros nemzetközi segélyt kért Pakisztán számára.
A politikai összecsapások a vész idején sem szünetelnek. Szindh tartományban eddig 350 ezer embernek kellett menekülnie az áradások miatt, miközben legfontosabb városában, Karacsiban egy helyi pártvezér, Raza Haider meggyilkolása nyomán már egy hete tart a politikai zavargás. A feszültséget csak tetézi, hogy nemrég olyan dokumentumok szivárogtak ki, amelyek a legtöbb nyugati országot elbizonytalanították Pakisztán afganisztáni szerepével kapcsolatban.
Londoni fegyverszünet. Noha hét elején David Cameron brit kormányfő kemény bírálata miatt még diplomáciai súrlódások voltak Pakisztán és Nagy-Britannia között, Aszif Ali Zardari pakisztáni elnök tegnap már azt hangoztatta Londonban, hogy a két országot összekötő barátság soha nem szakad meg. Cameron kiválónak nevezte a tárgyalásokat. Zardari azt is közölte, hajlandó lenne tárgyalni a pakisztáni tálibokkal. (MTI)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
