A zempléni Erdőhorvátiból kétfelé vezet az út. Az egyik Háromhutára, a másik a kis zsákfaluba, a völgyben fekvő Komlóskára. A ruszinok által lakott békés, festői település éveken át ádáz belpolitikai csatározások középpontjában állt. Köteles László, a 2001-es cenzus szerint 369 lelkes kisközség agilis polgármestere valóságos szabadságharcot folytatott a helyi kisposta megvédéséért. Mint meséli, Komlóska elhalásra ítélt település volt már a kommunista rendszert idején is. Nem volt önálló vezetése, önálló gazdálkodása, nem volt elegendő munkahely, és a községben építkezni sem lehetett. 1948-ban a lakosság harmadának el kellett költöznie, az itt élő ruszinokat ugyanis szlováknak nyilvánították, s a kényszerű csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény értelmében annyi magyart telepíthettek ki odaátról, ahány szlovák hajlandó volt átmenni innen északi szomszédunkhoz. A lakosság „rábeszélését” sokszor nem kis erőszakkal, nyomásgyakorlással csehszlovák ügynökök végezték a magyar hatóságok kényszerű passzivitása mellett. Hatvannyolc családot veszítettek. A szándékolt falurombolás folytatását látták a postahivatal 2003-as megszüntetésében is.
A Magyar Posta nem akarta vállalni a felelősséget, azt kérték, a polgármester hirdesse ki a falunak a bezárásról szóló döntést, meséli Köteles László. Összegyűltek, s protestáló hangulatban együtt várták a hivatalos postadelegációt. A tiltakozás aztán túllépett a falu határain: csatlakoztak hozzá a megyében, majd a Zempléni Településszövetség támogatásával országos mozgalmat szerveztek. Több mint kilencszáz település sorakozott fel mellettük, olyanok, amelyeket szintén sorvadásra ítélt volna a postabezárás. A kérelmekkel, levelekkel semmit nem tudtak elérni, a döntés megváltoztatást követelő népi kezdeményezésben összegyűjtött hatvanezer aláírást pedig az Országos Választási Bizottság dobta vissza, mondván, kevesebb mint ötvenezer az érvényes szignók száma.
Minden eszközzel, s csak részben sportszerűekkel, próbálták megállítani őket, idézi fel a múltat a polgármester. Köteles László és családja több életveszélyes fenyegetést kapott, természetesen ismeretlen helyekről. Komlóska közben elindította a maga külön harcát a postahivatal megmaradásáért. Pert kezdtek a Nemzeti Hírközlési Hatóság és a Magyar Posta ellen, amit meg is nyertek. Miután a Legfelsőbb Bíróság is a javukra döntött, hirtelen átfogó, öt évre visszamenő APEH-vizsgálat indult a komlóskai önkormányzat, a helyi alapítvány, a szövetkezet és a polgármester magánvállalkozása ellen. Az összes dolgozót berendelték négyszemközti „beszélgetésre”, aki az elmúlt öt évben megfordult valamelyik érintett hivatalnál vagy vállalkozásnál. A helyi kormánypárti aktivista meg is jegyezte némi malíciával a falu első emberének: befolyásos politikai barátai alig várják, hogy kitekerhessék a polgármester nyakát, ha nem fejezi be a kisposta megmaradásáért indított mozgalmat. Nem találtak semmit. Köteles László azonban a Legfelsőbb Bíróság ítéletét betartani nem kívánó Magyar Postát újból beperelte, ismét sikerrel. Mellettük állt a 911 település és Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. Komlóskán tehát sokszor kilátástalannak tűnő, szívós küzdelemben győztek a túlerővel szemben – igaz, ebben közrejátszott, hogy a kisközségben nincs térerő, s így a mobil posta nem tudott volna működni.
A korabeli tiltakozók között találhatjuk a régi birtokos család leszármazottja által irányított, Heves megyei Ivádot is. Ivády Gábor polgármestert (2010 óta az LMP színeiben országgyűlési képviselő) országosan ismertté tette, hogy 2005 szeptemberében a falunapon – tiltakozásul a posta bezárása ellen – felgyújtott egy mobil postakocsivá átfestett furgont. Öt év telt el, a hangulat lecsillapodott, a községben élők mára elfogadták a mobil postát, mint a polgármester mondja. Ivády Gábor szerint ennek elsősorban az az oka, hogy a kistelepüléseken élők megszokták, szavukra senki sem figyel igazán, s ezért, talán túlélési kényszerből, jóval nagyobb az alkalmazkodóképességük. Az igazán felháborító annak idején is az volt a számukra, hogy meg sem kérdezték őket a kisposta bezárásáról, hanem a fejük felett döntöttek. Ivádon egyébként többe kerül a mobil, mint a korábbi, jóllehet vállalkozói alapon működő fix postaszolgáltatás. A mobil posta ugyan kényelmesebb, teszi hozzá a polgármester, viszont a közösségi életnek kifejezetten hasznára vált a hivatal folyamatos jelenléte.
A Gyurcsány-holdudvarhoz laza szálakkal kötődő, 2008-ig regnáló posta-vezérigazgató, Szabó Pál eredetileg mintegy a felére, háromezerről ezerhatszázra akarta csökkenteni a hazai postahivatalok számát, csak mobil szolgáltatás működött volna a kétezer főnél kisebb lélekszámú településeken. A Szalai Györgyi és Dárday István kétrészes dokumentumfilmjével – amelyet egyébként Szabó Pál sikertelenül igyekezett cenzúrázni – támogatott, váratlanul kibontakozó, hatalmas tiltakozás meglepte a feltételezések szerint postaprivatizációra készülő illetékeseket. Az eladási szándéknak nyilvánvalóan útjában álltak volna a kisposták. Ezek az intézmények ugyanis általában önkormányzati tulajdonú épületekben, sokszor a polgármesteri hivatallal vagy a művelődési házzal közös fedél alatt működtek anélkül, hogy bérleti díjat fizettek volna. A különös szimbiózis pedig nehezíthette volna az egyébként nyereséges nagyvállalat privatizációját. Postai források sokáig az Erste Bankot emlegették mint potenciális vevőt. Az üzletből végül nem lett semmi – hozzátehetjük, szerencsére. Elindult viszont a postapartnerprogram, amely azt jelentette, hogy a cég „vállalkozásba adja” postahelyeit. Ennek az a következménye, hogy a régi postavezetés maga sem tudta pontosan, hány hivatala maradt meg, mennyit zártak be, illetve adtak bérbe üzleti alapon.
Hozzátehetjük, a mobil postaszolgáltatást még az első Orbán-kormány idején, 2000-ben indították el Baranya megye 22 hatszáznál kisebb lélekszámú falujában, ahol viszont addig egyáltalán nem működött a vállalat. (Az Európai Unió ajánlása is inspirálta ezeken a településeken a postakocsi-szolgálat bevezetését.) 2002 után előbb 484-re, majd 946-ra nőtt azoknak a településeknek a száma, ahol csak mobil posta működik. Mintegy ötszáz korábbi postahivatal zárt be, az új szolgáltatás összesen 303 ezer lakost érint.
A Magyar Posta ismét hivatalba lépő elnöke, Kalmár István szerint a cég minden olyan helyen visszaállítja az állandó postahelyet, ahol erre a helyi közösség igényt tart. Az anyagi lehetőségek korlátozottak, ezért mindezt csak fokozatosan tudják megvalósítani. Felül kívánják vizsgálni a vállalkozásba adott posták szerződéseit is. Az állandó postahelyek visszaállítása az új postavezetés számára stratégiai kérdés. Éppen úgy, mint a meglévő hálózat kisközösségi térré, agorává szervezése. A hagyományos postai feladatok ellátása mellett számos új funkciót adnának a helyi hivataloknak.
Mint Kalmár István elmondja, idén lejár az Erste Banknak a céggel kötött együttműködése, s ma már szinte semmi nem indokolja az üzleti szempontból lényegében elhanyagolható jelentőségű, de rövid távon is igazából csak hátrányokkal járó kapcsolat folytatását. Új, a postához kapcsolódó állami bankra volna szükség, amely az összes vidéki hivatalban jelen lehetne. Az elnök hozzáteszi: az úgynevezett sárga csekkes forgalom nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a ma is körülbelül 34 ezer embernek munkát adó Magyar Posta még talpon van. Ha ez a forgalom nem a cég saját bankjába vándorol át, hanem más kereskedelmi bankokhoz, akkor ez megroppanthatja a postát, amely ezt követően a MÁV-hoz hasonló helyzetbe kerülhet. A pénzkezelés területén a legtöbb felkészült munkaerővel jelenleg is a vállalat rendelkezik, számos munkatársuk napi banki munkát végez az Erste és az OTP részére. A posta alkalmas lenne arra, hogy a diákhitelek, a nyugdíjak, a társadalombiztosítási ellátások postabanki számlára utalásával a magyarországi pénzügyi infrastruktúra meghatározó erejévé váljon. Nyilvánvaló az is, hogy az úgynevezett sárgacsekk-forgalom bankszámlapénzzé válik a banki kultúra fejlődésével, s hatalmas kárt okozhatna, ha a vállalat nem saját hitelintézete útján tudná ezt a summát „bankszámlásítani”. A bankalapítás több mint kétmilliárdos költsége valószínűleg két-három év alatt megtérülne.
Érdemes lenne jelzálogbankot is létrehozni Kalmár István szerint. A hazai bankrendszerből ugyanis égetően hiányzik a kis és közepes jövedelmű rétegek számára a kisebb településeken elérhető pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó, az államilag támogatott programok lebonyolítására alkalmas pénzügyi szervezet. A jelzálog-hitelezéssel azon társadalmi csoportok hitelképességét lehetne visszaállítani, amelyek a klasszikus kereskedelmi banki felfogásban már nem rendelkeznek megfelelő fedezettel.
Kalmár István fontosnak tartja a biztosítási tevékenység megújítását is. A posta – jelenleg kisebbségi – tulajdonában levő vagyon- és életbiztosítással foglalkozó két intézet minden hálózati ponton elérhető lenne, működésében meghatározó lenne a társadalmi szolidaritás. Az életbiztosító életpályamodellekkel segítséget nyújthatna partnereinek. Az agorában okmányirodai végpontok is működnének. Nem kellene tehát messzire utazni, ha valaki például meg akarja hosszabbítani a személyi igazolványát vagy a forgalmi engedélyét. Ugyancsak minden kispostán jelen lenne a vállalat újjáalapítandó utazási irodája.
Az egyik legnagyobb, a hagyományos postai szolgáltatásokhoz nem kapcsolódó vállalkozás az úgynevezett magyar–magyar piactér megszervezése lenne. A hazai kistelepüléseken rengeteg olyan ember él, aki nagyon jó minőségű élelmiszert állít elő, de árujával nem tud megjelenni a piacon. Csak nyolcvan kiló sárgabarackja van példának okáért, így a fölvásárló nem áll meg a kapuja előtt. A posta logisztikai rendszerével segíteni tudna a szállításban. A kisboltokban ezek a cikkek rögtön megjelenhetnének, ami ösztönözné a helyi feldolgozóipart, később speciális bolthálózat is alakulhatna. Egyébként a posta, mint azt Kalmár István megjegyzi, korábban is foglalkozott hasonlóval: szállítottak élő állatot, hurkát, kolbászt. A postakocsik visszafelé vetőmagot, gépeket vihetnének az arra igényt tartó gazdáknak. Az engedélyek megszerzésében is segítene a hivatal. Fontos eredmény lenne a felvásárlói kör és a multik kihagyása a rendszerből.
A jövőre tekintő postának az elnök szerint informatikai és telekommunikációs csomóponttá kell válnia. Elképzelése szerint hosszú távon a teljes magyar távközlési alapinfrastruktúra egységes szolgáltatási hálózatban, a posta tulajdonában üzemelne. A postai hálózaton elérhető lenne az összes média, így az internet, a tévé, a rádió és a telefon a legkisebb településeken is. A rendszer alkalmas lenne távmunkahelyek működtetésére, ha minden postához külön teremben felszerelt számítógépparkot csatolnának. Konkrét példával élve: a hölgy, aki a postahelyiségében végzi a munkáját, haza tudna menni délben, hogy megfőzze az ebédet, s várja haza az iskolából a gyerekét. Meg kell szüntetni az elmúlt nyolc év öncsonkolási folyamatát, zárja gondolatait Kalmár István, hogy a posta, részben más feladatokat találva, megújulhasson, s hosszú távon is nyereséges legyen.
Vége
origo.hu
Horror kempingezés közben: maszkos, késekkel felfegyverzett társaság várta a túrázókat sátraiknál
