Szárnyashajóval a császárvárosba

Budapestről a kétóránként induló, railjetnek elkeresztelt expresszvonattal lehet a leggyorsabban és legolcsóbban eljutni Bécsbe: a retúr vonatjegy áráért egy kis fogyasztású autó sem járja meg az utat, s akkor még hol az autópályadíj meg a drága, gyötrelmes parkolás? Hacsak nem a városon kívüli shoppingolás az útiprogram, lehet hajóval is utazni, ami drágább és tovább tart, de megéri. Egyszer bizonyosan.

Ludwig Emil
2010. 08. 04. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A figyelmes Magyar Nemzet olvasók észrevehették az egyik májusi számban elhelyezett Mahart-hirdetést, amelyet kuponként felhasználva a „rendes” ár harmadáért lehetett jegyet váltani a Budapest és Bécs között járó szárnyashajóra. Oda-vissza alig került többe az említett vonat áránál (információk: www.szemelyhajozas.hu), ami pedig a kényelmet illeti: a tágas, szintén légkondicionált utasterekben igazi repülőgépüléseken utazhatunk, 60 km/óra körüli sebességgel, zavartalan kilátással a percenként változó Duna-parti tájra. A külföldi utasokat a Niagara-vízesés sem izgathatná fel jobban, mint a festői Duna-kanyar látványa: ragyogó víztükör, erdős-sziklás hegyek, történelmi emlékek, Visegrád fellegvára, a Salamon-torony, Esztergom királyi palotája és érseki temploma, a város tornyai és a szép ívű vashíd.
Dicséretet érdemel az út során mindig a kellő időben megszólaló programtájékoztató, amely a magyaron kívül anyanyelvi szintű német és angol nyelven, és történelmileg is kifogástalanul ismerteti az út során érintett települések – Komárom, Pozsony – múltját, nevezetességeit és a jelenlegi státusát. Pozsony alatt a bősi vízlépcsőn történő áthaladás – majd Bécs alatt egy második zsilipelés – hosszabbítja a menetidőt; a felvízi hajózócsatorna gátja mögött a csallóközi falvak templomainak csak a toronygombja látszik, majd a hatalmas tóvá kiszélesedő duzzasztót elhagyva megpillantjuk a szlovák főváros magyar királyi várának négy saroktornyát. A hajó utasai közül senki sem szállt ki Pozsonyban, így néhány perc múlva mindenki láthatta és fotózhatta Dévény várát, az 1920 előtti magyar államhatárt jelző, piktoreszk sziklával a Morva folyó torkolatánál. Innentől piros-fehér-piros felségvízi zászló alatt szárnyalt tovább a hajónk, és délután fél négyre megérkezett a Reichsbrücke alatt lévő DDSG-kikötőbe.
Bécsben két- vagy háromnapos tartózkodás esetén a legjobb korlátlan városi közlekedésre jogosító jegyet venni. A 72 órás ára 13,60 euró (3800 forint), megismervén a Wiener Linien nevű ottani „BKV” hálózatát és járműveit, igencsak soknak tűnik – a budapesti tömegközlekedésért elkért pénz. Bécsben villamoson és emeletes buszon utazni felér a legkellemesebb városnéző kirándulással, ami pedig a hat metróvonal és a gyorsvasutak rendszerét, a közlekedés minőségét illeti, talán meg kellene nézni Demszky „szakembereinek” is. A csendesen suhanó, kórház tisztaságú járműveken eltűnődtem, vajon mit szólnának a bécsiek, ha valaki egyszer csak firkálni kezdené az oldalát, vagy savval maratna jeleket az ablakára, amint ez nálunk húsz éve és következmény nélkül divatozik.
Ami viszont a művészeteket illeti, Ausztria fővárosát talán emiatt keresik fel évente tíz és tíz milliók a világ minden tájáról. A város képe páratlanul elegáns és nagystílűen rendezett, a klasszikus és modern építészet együttélése megnyerő, példátlanul sikeres. Középkori templomainak csak a tornyát látni, a XVII. századtól a Habsburgok bukásáig elkészült birodalmi és városi épületek szabályozott magasságú tetővonala felett, a festői utcák ringekre, fasorokra és tágas terekre, parkokra nyílnak. Bécs műemlék épületeinek, szobrainak számát csak a szakhivatalban tudhatják pontosan, de a város minden köztéri fáján is van egy kis számozott fémbiléta, aminek segítségével követni tudják a sorsát. A város „tüdejének”, a Türkenschanzen parkjainak zöld területe egy négyzetméterrel sem csökkent beépítéssel, az osztrák és magyar főváros levegője közti különbség pontosan lemérhető az egy napig viselt fehér ing gallérján.
Sokszori bécsi kirándulás után is mindig lehet új, szép látnivalót, kellemes programot, sikerélményt találni. Járt utat a járatlanért elhagyni nem szabad, a steindlgassei sörklinika csapolt világos és barna Gösser sörével, pájslijával (Beischl) másik nem versenyezhet, ugyanez vonatkozik a közeli Esterházy utca azonos nevű borpincéjének étel-ital kínálatához és eredeti bécsi (wienerisch) hangulatához. A Gösser Bierklinik utcára nyíló ablakán télen-nyáron behallik a konflislovak patkójának csattogása. Most, a meleg délidőben egy pár fehér lovacska állt meg a kovácsolt rácsos ablak előtt, fejükön piros-fehér fülvédős sapkával, a gumirádlis kocsi pont a nyitott bejárat előtt parkolt le. Két perc sem telt el, s a pincér frissen habzó sört vitt ki tálcán a benne ülő úrnak és hölgyének. Mohón megitták és fizettek. – Melegük van – jegyezte meg együtt érző hangon Ernest, az öregebbik felszolgáló, látván, hogy tetszik nekünk a dolog. A Lenau utca sarkán most felfedezett, Párizs városához címzett (Zur Stadt Paris) vendéglőben kihozott sniclim (Wiener Snitzel) már új kaland: az adag három darab, egyenként 15 dekás panírozott hússzeletből állt, hagymás-ecetes krumplisalátával, kifogott volna egy négytagú családon is, de rajtam nem. Úgyszintén friss élmény, ajánlott megnézni való a Bútormúzeum (Andreasgasse 7.). Négy emeletén a császári udvar enteriőrjei láthatók Mária Teréziától IV. Károly koráig, eredeti bútorok, berendezési és dísztárgyak, képek, szobrok ezrei, köztük olyan magyar vonatkozású érdekességek, mint a gödöllői királyi kastély Sisi lakosztálya számára az 1890-es években Mezőkövesden faragott-festett paraszt szobabútor. Ritka, egyedi példányok a legkorábbi hajlított, tonettszékekből – amelyeket Metternich herceg ajánlására rendelt a csász. és kir. udvar. A XX. század eleji Jugendstíl-mesterek, Otto Wagner, Josef Hoffmann és Adolf Loos tervezte ülő- és más bútorok szintén a gyűjtemény részei.
Nem maradhat el nyáridőben az esti kiruccanás a Bécs környéki heurigerekbe sem. A híres-neves Grinzing az utóbbi években már kerülendő a japán invázió miatt, helyette a csendesebb, kevésbé felkapott Neustift am Walde ajánlható, különösen a Wolff családi borászat hangulatos kertvendéglője, hideg újborral, szódával és finom falatokkal. Semmiképp sem szeretnék hazafiatlannak tűnni, de nem utolsó program a szükséges ruha és cipő megvásárlása sem, főleg ha a bécsi Salamander cipőbolt választéka a sokszorosa a pestiének, és olcsóbb áron kaphatjuk a legjobb minőségű világmárkákat, mint nálunk. Igényes és tudatos vásárlással sok pénzt lehet spórolni Bécsben.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.