Csütörtök helyett őszre halasztotta a Magyar Országgyűlés a végszavazást arról a törvényről, amely – többek között – arról rendelkezik, hogy minden közoktatásban tanuló magyar fiatal az iskolaévei alatt legalább egyszer eljusson (állami támogatással) a határon túli magyarlakta területekre. A döntésnek több oka van: egyrészt a zsúfolt törvénykezési menetrend, másrészt egy módosító indítvány, melyet érdemesnek tartottak jobban kidolgozni. Ez utóbbi kétirányúsítaná a törvényt, magyarán nemcsak az anyaországi diákok mehetnének állami pénzen külföldre, hanem testvériskolai kapcsolatok keretében a külhoni magyar diákok is ellátogathatnának az anyaországba – amennyiben itthon fogadja őket valaki.
A határozat előterjesztői – Kövér László, Révész Máriusz és Pokorni Zoltán – nemcsak a diákközösségi kapcsolatok elmélyítését tartják fontosnak, hanem bevezetnék az iskolákba a nemzeti összetartozás napját, és az anyaországban létrehoznák a Magyarság Házát, amely oktatási és közművelődési intézményként a határokon kívül élő magyar közösségeket mutatná be a hazaiaknak. Az elképzelések szerint az iskolák először pályázat útján elnyerhető pénzből szervezhetnék meg a szomszédos országokba irányuló tanulmányi kirándulásokat, 2013 után pedig már normatív támogatást kapnának e célra. A beterjesztők indoklásukban megfogalmazták: „Bár a parlament május 26-án a kettős állampolgárságról szóló törvényt is elfogadta, nyilvánvaló, hogy az ismeretek és attitűdök alapvetően nem változtak a külhoni magyarság megítélése kapcsán. A 2004-es népszavazás megmutatta, hogy e téren több évtizedes elmaradást kell pótolni. (…) Indokolt, hogy támogassuk azokat a törekvéseket, amelyek a magyarországi fiatalok külhoni magyarsággal kapcsolatos ismereteinek bővítésére, tapasztalatszerzésére irányulnak, valamint amelyek hozzájárulnak a magyarországi és külhoni diákközösségek, oktatás-nevelési intézmények közötti személyes kapcsolatok kialakulásához, e kapcsolatok tartalommal való megtöltéséhez. (…) A Magyarság Háza a külhoni magyarság történetének, neves szülötteinek, termékeinek, hagyományainak és jelenének bemutató helye, korszerű és interaktív múzeum, diákcsoportok fogadására alkalmas oktatási központ, másrészt az iskolai megemlékezéseket, a kiutazásokat támogató módszertani központ. A Magyarság Házának nem a múlton búsongó, elsősorban sebeinket mutogató, fájdalmas intézménynek kell lennie, mert így nem lesz vonzó sem a diákok, sem – a szintén célközönségként számba veendő – külföldiek számára. Ennek az intézménynek fontosabb hivatása a múlt bemutatása mellett, hogy kedvet és segítséget adjon a Magyarországon kívül élő magyarság személyes felfedezéséhez, mélyebb megismeréséhez.”
A törvény megszületését megelőzte az Apáczai Közalapítvány Határtalanul! elnevezésű, e napokban is zajló tesztprogramja, amelynek során 182 középiskola közel hatezer diákja jut el a pályázaton kiírt 220 millió forintnak köszönhetően valamely határon túli településre. A program előtt az alapítvány szakemberei felmérést végeztek, közel hatezer diákot megkérdezve. A nagyjából fele-fele arányban anyaországi és határon túli magyar fiatalok válaszaiból kiderült, hogy az anyaországiak 42 százaléka még soha nem járt a szomszédos országok magyarlakta vidékein, és akik voltak, azok többsége is leginkább bevásárolni vagy tankolni ugrott át a Felvidékre vagy Kárpátaljára. Többórás interjúkat készítettek ötven iskolaigazgatóval is, hogy felmérjék a program fogadókészségét. Az országban uralkodó bizalmatlanságra jellemző, hogy több szakiskola vezetője feltette a kérdést: Ugye, csak a szakoktatásban részt vevő diákokat vinnék a szomszédos országokba, a gimnazistákat pedig Nyugat-Európába utaztatják? A kutatásból kiderült az is, hogy a magyarországi szakképző intézmények közül csak minden hetediknek van határon túli magyar tannyelvű iskolával kapcsolata.
A kirándulásokat pályázati úton nyerhették el a szakközép- és szakiskolák (jellemzően egymillió forint körüli összeget), de a nyerteseknek nem csak az út programját kellett megszervezniük. Az indulás előtt iskolai órán kellett bemutatni az úti célt (a külhoni magyarság történetét, jelenét, a felkeresni tervezett intézményeket), a végén pedig értékelniük is kellett a látottakat. Az útról videók és fotók tucatjai kerültek fel az erre a célra létrehozott weboldalakra (egy részük a www.hatartalanul.eu oldalon megtekinthető), és fontos volt az is, hogy az iskolák profiljukba vágó szakmai programot is szervezzenek. Csete Örs, az alapítvány vezetője lapunknak elmondta, kétféle típusú útra lehetett pályázni: az egyik a körutazás a fent már említett szakmai programmal, a másik pedig egy határon túli iskolával közös táborozás úgy, hogy a diákok közben alkotótevékenységet végeznek. Erre példa az a délvidéki utazás, amelynek során egy vízvezeték-szerelést tanuló anyaországi diákcsoport a helyi diákokkal közösen szökőkutat épített a szabadkai magyar szakiskola udvarán, vagy az az erdélyi táborozás, amikor egy nemzetközi hírű magyarországi hegedűművész egy anyaországi és egy erdélyi zeneiskola diákjainak tartott kurzust.
Az első kirándulók májusban indultak útnak, az utolsók októberben látogatnak el valamelyik szomszédos országba. Az út ráadásul sok esetben még olcsóbb is, mintha belföldi kirándulást szerveztek volna, a nyugat-európai utakról nem is beszélve. Ez utóbbiakra ráadásul általában el sem mehetnek azok, akiknek a szülei a borsos részvételi díjat nem tudják befizetni. A pályázók fele Erdélyt, azon belül is a Székelyföldet választotta, negyedük a Felvidékre utazik, a maradékon Kárpátalja és Délvidék osztozik.
Csete Örs szerint az volt a cél, hogy „legyen menő a magyarlakta területekre kirándulni”, vagyis a nemzeti összetartozás gondolatának korszerű, fiatalos megjelenítése. Ehhez minden eszközt bevetettek: fotópályázatot írtak ki, youtube-os videókat várnak, iwiw- és Facebook-rajongói klubokat indítottak, a közalapítvány honlapját (www.apalap.hu) pedig a jövő héttől gyűjtőoldallá alakítják át, ahol határon túli szálláshelyek árától elkezdve az összes Kárpát-medencei magyar tannyelvű iskola adatai és elérhetőségei mellett útvonaltippeket, látnivalókat és egyéb hasznos információkat osztanak meg a látogatókkal.
A szakemberek úgy vélik, a program sikerének kulcsai a pedagógusok: ha a mostani utazások jól sikerülnek, és a hazaérkező diákok elégedettek lesznek, akkor ez inspirálni fogja a többi tanárt és diákot is, hogy maguk is hasonló kirándulásokat szervezzenek. Úgy tudjuk, Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár a napokban felkérte az Apáczai Közalapítványt, hogy dolgozza ki az országos léptékűvé szélesített, vagyis az összes hazai diákra kiterjesztett utaztatás koncepcióját.
Ha a törvényt ősszel megszavazza az Országgyűlés, és pénz is lesz a gyakorlatba ültetésére, akkor talán néhány éven belül egyetlen határon túli magyarnak sem kell az anyaországiak által ma még gyakran feltett, bicskanyitogató kérdésre válaszolnia: És ön hogyan tanult meg ilyen szépen magyarul?
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
