Amennyiben három héten belül nem növeli a dél-afrikai kormány a közszférában dolgozók bérét 8,6 százalékkal, folytatják a munkavállalók az augusztus 18-án elkezdett sztrájkjukat. Három hét után hétfőn állt ismét munkába az a mintegy 1,3 millió dolgozó, akik az igazságtalan bérek ellen tüntettek a világ egyik társadalmilag legegyenlőtlenebb országában – olvasható az Economistban. A béremelés mellett követeléseik közt ezer randnyi (körülbelül 30 000 forint) lakbér-hozzájárulás is szerepelt. A tömeges létszámhiány elsősorban az iskolákban és kórházakban éreztette hatását. Több oktatási intézményben átmenetileg szünetelt a tanítás, míg számtalan kórház olyan kis létszámú személyzettel dolgozott, hogy már veszélyben volt a betegellátás. Több esetben arról szóltak a híradások, hogy halálos áldozatot is követelt a szakképzett orvosok és ápolók hiánya. Noha Jacob Zuma elnök hoszszas tárgyalások után végül mindössze 7,5 százalékos béremelést és nyolcszáz randnyi (25 000 forint) lakbértámogatást ajánlott fel az elkeseredett munkahagyóknak, a szakszervezetek bejelentették, időt kérnek, hogy tagjaikkal megvitathassák a kompromisszumot. Az elemzők szerint azonban nem kétséges, hogy a szorult helyzetben lévő államfő csupán időt nyert. A dolgozókat ugyanis a megajánlott béremelés nem kompenzálná az elmúlt hetekben kiesett bevételeikért.
Dél-Afrika az egy főre jutó GDP arányát tekintve a világ egyik leggazdagabb országa, a javak jelentős része azonban a szűk felső réteg kezében összpontosul, és a 49 millió dél-afrikai egyharmada kevesebb, mint napi két dollárból (456 forint) él. Bár az elmúlt években több ízben is növelték a béreket, a közszférában dolgozóknak – elsősorban a tanároknak, orvosoknak és ápolóknak – az országos átlaghoz képest is kevés a fizetésük.
A nagyarányú szegénységnél azonban jóval fontosabb mozgatórugója jelenleg a dél-afrikai eseményeknek, hogy a sztrájk immáron nem elsősorban a pénzről, hanem a hatalomról szól. Zuma elnök további politikai ambícióinak végét jelenheti az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) és az államfőt korábban támogató, ám most a lakosság indulatait felkaroló baloldali erők közt létrejött szakadás. Míg Dél-Afrika fő szakszervezeti szövetsége (Cosatu) a dolgozók fizetésének azonnal megemelését követeli, az utóbbi az országban már a 25 százalékot is meghaladó munkanélküliség hosszú távú visszaszorítását tűzte ki célul. A kormány azonban azt állítja, a GDP-nek már jelenleg is 47 százalékát fordítja a fizetésekre, s nincs elég pénz az államkincstárban a két cél párhuzamos teljesítéséhez, s már a legutóbbi megajánlott béremeléshez is kölcsönt kell felvennie az államnak.
Khaya Dlanga politikai elemző és a News24.com internetes portál szerzője szerint Zuma egy olyan szövetség felett vesztette el végképp a kontrollt, amelyet valójában sohasem irányított. Az elemző úgy véli, azóta, hogy 1994-ben megtartották az országban az első demokratikus választásokat, most először vezeti olyan ember Dél-Afrikát, aki – szemben elődeivel, Nelson Mandelával és Thabo Mbekivel – nem rendelkezik konkrét, a lakosság által is megfogalmazható célokkal. Hozzáteszi, az elnöknek, amíg még van rá módja, meg kellene határoznia, hogy pontosan miért is küzd. Mert – bár az elemző szerint pozícióját valószínűleg hamarosan így is, úgy is el fogja veszíteni – jobb, ha úgy emlékeznek vissza rá, mint aki kiállt valamiért, semmint egy olyan vezetőre, aki fűnek-fának a kedvében akart járni.
origo.hu
Így menekült a lopott dolgokkal, nyitott csomagtartóval - videó
